ÚJBIRODALOM (KR. E. 1540 - 1069)

XIX. DINASZTIA (KR. E. 1295 - 1186)

Az építészethez és a szobrászathoz hasonlóan I. Széthi korának síkművészete is III. Thotmesz és III. Amenhotep domborműveinek stílusát és formai eleganciáját igyekezett követni. Templomi, különösen a király haditetteit megörökítő és a templomok pülónjain és külső falain elhelyezett reliefek új, a hagyományos szimbolikus helyett elbeszélő előadásmódban készültek (1. kép). Ezekben, feltételezhetően részben elveszett Amarna előképek mintájára is, a képmező regiszterekre osztott és az időben egymást követő eseményeket külön képek jelenítik meg. Habár így is erősen formalizáltak, számos, az ábrázolt esemény egyediségét ezzel az eszközzel is érzékeltetni kívánó egyéni részletet tartalmaznak.

A ramesszida királyok sírjai (2. kép), melyeket a megelőző dinasztiában alapított művész- és kézművestelep, Deir el-Medina mesterei készítettek a Királyok Völgyében (a királynék sírjaival együtt a Királynék Völgyében), elődeikétől eltérően I. Széthivel kezdődően, amennyiben elkészültek, már minden részükben díszítettek.

Az elit magánsírjainak, melyek sírkápolnájának memphiszi változata szabadon álló, thébai változata pedig részben sziklába vágott, építészeti megfogalmazásában és díszítésében döntő szerepet játszott az aktuális uralkodó emléktemploma és sírja. Díszítési programjuk tematikáját, amely éles váltást jelent a XVIII. dinasztia elitsírjaihoz képest, a halotti kultusz, a halott túlvilági létét biztosító szent szövegek és személyisége bemutatásának és megőrzésének igénye határozta meg (3. kép). Királyi előképeiket nem csupán stílusuk (az ún. „filmszalag” stílus) tükrözte, de egy a vallási önazonosságot személyesebben megfogalmazó hangvétel is áthatotta.

Képek:

1. Karnak-Seti-I_01
2. KV_17_Sety-I_01
3. TT32_Djehutimes_01_01