ÚJBIRODALOM (KR. E. 1540 - 1069)

XIX. DINASZTIA (KR. E. 1295 - 1186)

A ramesszida, ezen belül is II. Ramszesz (1. kép) korának királyplasztikáját, feltűnő sokszínűség jellemezi. Ez a jelenség, a királyt ábrázoló szobrok jelentékeny mennyiségéből és a műhelyek különbözőségéből adódó minőségi egyenetlenség mellett (2. kép) túlnyomórészt abból eredt, hogy eredeti művek mellett nagyszámú temploma díszítéséhez számos korábbi uralkodó (pl. Khephrén vagy III. Amenhotep) szobrát faragtatta át saját képmására. A korszak tipikus szobrászati csoportját alkotják az istenek és hívők közötti közvetítő szereppel felruházott és önálló kultuszt élvező királyi kolosszusok, melyeken a drámai, olykor színpadias hatásra komponált részletek a korábbiakhoz képest sokkal nagyobb jelentőséget kaptak (3. kép).

A korszak ikonográfiai újításaként, bár ennek gyökerei minden bizonnyal III. Amenhotep és még inkább Ehnaton kétdimenziós ábrázolásaiban keresendők, a szobrok egy része az uralkodót (és a királynét, ahol megjelenik) hagyományos viselet helyett a kor divatját tükröző ruházatban és lábviseletben ábrázolja.

Az elit reprezentációjának fontos részét alkotó, formailag változatos, minőségileg viszont jelentős különbségeket mutató magánplasztika száma a korszakon belül számottevően megnő. Az elit sírjaiban a hagyományos, házaspárokat ábrázolók mellett feltűnnek többek között a térdelő és feliratos sztélét tartó szobrok, míg a templomokban állítójának az isten kultuszában való részvételt ily módon biztosító vagy fogadalmi céllal elhelyezett, a megelőző korokban királyi típusnak számító standardvivő vagy a maga előtt kis szentélyben vagy anélkül istenalakot tartó plasztikák.

Képek:

1. RII_Memphis_01_01
2. RII_Memphis_02_02
3. Ramesseum_02_02