ÚJBIRODALOM (KR. E. 1540 - 1069)

AMARNA (Kr. e. 1353 - 1337)

III. Amenhotep fia és utódja Ehnaton (eredetileg IV. Amenhotep, Kr. e. 1353 - 1337) a királyság vallásban betöltött központi szerepének védelmében Egyiptom évezredes politeista vallását a monoteizmus egy változatával kísérelte meg felcserélni. Vallási „reformját”, amelyben az istenek kultuszát Aton, a napkorong (pontosabban a benne testet öltő fény) kizárólagos és anikónikus kultuszával helyettesítette, a reformhoz mérhetően radikális, új hivatalos művészi formanyelv közvetítette.

Ötödik uralkodási éve körül Ehnaton a hagyománnyal való teljes szakítás jegyében új királyi székhelyet és fővárost alapított Közép-Egyiptom egy akkor alig lakott részén, Ahetatont („Aton horizontját”), a mai el-Tell és el-Amarna falvak közelében (1. kép). A királyi és elit temetőt is magába foglaló város bár Ehnaton „ideális városaként” kezdett kiépülni, urbanisztikailag kevésbé volt radikális és minden bizonnyal a korabeli Thébához és Memphiszhez volt hasonló.

Kezdeti, Amun templomkörzetén kívülre épített karnaki szentélyei és a már Amarnában emelt templomok építészete (nagy égre nyitott, oltárokkal berendezett és pülónokkal elválasztott udvarok sorozatává redukálva a hagyományos alaprajzi elrendezést), építéstechnikája (kis, téglaméretű kövek használata) és díszítése (vésett relief, amely egyfelől gyorsabban elkészíthető, másfelől jobban érvényesül a nap természetes megvilágításában) radikálisan új volt. A templomfalak tematikája az áldozatok bemutatására, királyi processziókra és az ezekkel összefüggő mindennapi tevékenységek egészen aprólékos, naturalisztikus (2. kép) megjelenítésére korlátozódott.

A királyi család ábrázolására új stílust vezetett be, amely a király saját fizikai megjelenésének absztrakcióján alapult. Az első korszakában expresszionisztikus és karikatúraszerű stílusa az addigi ideálok teljes elutasítását jelentette (3. kép); ehhez ráadásul Ehnaton udvari művészei az emberi alakok ábrázolásának korábban alkalmazott arányrendszerét is újjal helyettesítették.

Az „Amarna kor” második felének stílusváltása lényegileg III. Amenhotep korának érzékiséget, eleganciát és szépséget kifejező művészetének folytatása, és mint ilyen, uralkodó stílus marad Ehnaton halálát követően még Horemheb (Kr. e. 1323 - 1295) idején is. Ebben a kontextusban értelmezhetők Nefertiti szobrai is, közöttük a stíluskorszak elsőrangú remekműve a berlini büszt, amely így a korabeli szépségeszmény kimagasló plasztikai megfogalmazása és nem a királyné egyéni vonásainak realisztikus ábrázolása.

Képek:

1. Amarna_01_01
2. Amarna_04_04
3. Amarna_03_03