KÖZÉPBIRODALOM (Kr. e. 2040 - 1648)

II.

A késő Óbirodalommal kezdődően az elit tagjai egyre növekvő mértékben a székhelytől távol, saját hivatali helyükön létesítettek monumentális sziklába vágott sírokat a maguk számára. Az I. Átmenti kor és a Középbirodalom korában ilyenek köré az udvarihoz hasonló többgenerációs temető alakult ki (pl. Beni-Haszan (1. kép), Deir el-Bersa, Meir, Aszjút, Kau el-Kebír, Kubbet el-Hava). Regionális különbségek ellenére a sírok hasonló koncepció alapján készültek: szentélyrészük általában oszlopos tornácból, egy vagy több, esetenként sziklából faragott oszlopokkal ellátott teremből és a tulajdonos szobra számára kialakított külön fülkéből állt. A sírkamra rendszerint a belső terem padlójába süllyesztett akna mélyén helyezkedett el. Egyes sírok a királyi piramisegyütteseket (Kau el-Kebír) vagy II. Mentuhotep körzetét (Théba) utánozva további építészeti elemekkel is bővülhettek.

Díszítésükre leggyakrabban falfestményeket, ritkábban domborműveket alkalmaztak, melyek színvonala és stílusa eltérő volt részben annak is köszönhetően, hogy Memphisz vagy Théba művészeti vonzáskörzetébe tartoztak-e. Tematikailag az óbirodalmi sírokból jól ismert jelenettípusok (2. kép) folytatódása mellett egy jelentősnek mondható repertoárbővülés is lezajlik (3-4. kép). Az I. Átmeneti kor és a korai Középbirodalom örökségének, illetve a királyi halotti templomokból átvett elemnek tarthatók például a különböző harci jeleneteket vagy városostromokat ábrázoló képek. A sírok ornamentikájában újdonságot elsősorban az új mennyezetdíszítési minták hoztak. Az óbirodalmitól már felismerhetően eltérő festői stílus csupán az utolsó, a XII. dinasztia második felében készült sírokban jelenik meg.

Képek:

1. Beni-Haszan
2. Qurna – TT 60
3. Beni-Haszan
4. Beni-Haszan