KORAI DINASZTIKUS KOR (KR.E. 2972 - 2647)

II

A síkművészet legalapvetőbb konvencióinak és formanyelvének kialakulása a késő predinasztikus korra keltezhető, Hierakonpolisz és Abüdosz szentélykörzeteiből előkerült relief díszítésű fogadalmi palettákon és buzogányfejeken követhető nyomon. Központi tárgyuk a világban uralkodó és egymással szembenálló féktelen erők küzdelme és megzabolázása, a királyság által ezek összebékítésével teremtette rend és harmónia. Egyes paletták dekoratív zsúfoltságú és mozgalmas ábrázolásai ezt állati szimbolikával (pl. „Két kutya” paletta) (1. kép), míg mások a vadászat allegorikus képével (pl. „Vadász” paletta), megint mások (pl. a Narmer paletta) (2. kép) az emberi ellenségei felett diadalmaskodó fáraó jóval statikusabb képével fejezik ki. A fáraónikus síkművészet jellemző jegyei közül a regiszteres, szimmetriára törekvő elrendezés, a térbeli mélység érzékeltetésének kerülése, a háttér semlegessége, a fő és mellékalakok hierarchiáját érzékeltető relatív méretkülönbségek, a jobb felé tekintő alakok és írásjelek elsőbbsége leginkább a legkésőbbi darabokon, így például a Narmer palettán vagy a Skorpió király buzogányfején találhatók meg legkifejlettebb formájukban. Jelen van rajtuk már egyszersmind az egyiptomi vizuális nyelv egy további jellegzetessége is, mégpedig az ábrázolások és hieroglif jelek képen belüli interakciója. Ennek révén jön létre az a kettősség, amely egyszerre tesz egy-egy képet szövegszerűen olvasható írásjellé és ugyanakkor befogadható képpé.

A korai dinasztiák idején bekövetkező síkművészeti fejlődését egyéb emlékek teljes hiányában vagy túlságosan töredékes voltában leginkább a királysírok különböző mellékleteire címkeként erősített fából vagy elefántcsontból készült lapocskák közvetítik. Habár bekarcolt díszítésük minősége nem érte el akár a palettákét vagy akár a buzogányfejekét, különböző fontos eseményeket megörökítő tematikájuk révén számos ikonográfiai újítás ezeken érhető tetten először.

A későbbi sírfalakat díszítő domborművek előzményének tekinthető művek először a II. dinasztia korában jelennek meg festett, mélyrelieffel díszített sírsztélék formájában. Ezek az elit masztabáinak külső falába helyezett kő sztélék vagy más néven „fülke táblák” az áldozati asztal előtt ülő, különféle étel- és italfajták által körülvett halottat ábrázolták.