ÓBIRODALOM (KR.E. 2647 - 2124)

IV. DINASZTIA (KR. E. 2573 – 2454)

A IV. dinasztia kezdetével radikálisan megváltozott a királysírok építészeti formája, amelynek ideológiai hátterét csak igen kevéssé lehet korabeli írott források híján érteni. A királyság új eszményének újrafogalmazását legvégletesebben Sznofru fáraó (Kr. e. 2573 - 2549) négy piramisa közül elsőnek megkezdett, de csak uralma végén és már kenotáfiumként folytatott meidumi piramisegyüttese tükrözi (1. kép). A korábbi rendszer helyébe egy kelet-nyugati tájolású szigorú lineáris elrendezés lép, amelyet a többi épülethez képest gigantikus, már tisztán gúla alakú piramis zár. Ebben a sima fallal körülvett piramis keleti oldalához egy méreteiben szerény áldozati kápolna csatlakozott, melyet új elemként egy hosszú, fallal és tetővel védett felvezető út kötött össze a termőterület szélén elhelyezkedő, térben elválasztott, de ezzel rituális egységet alkotó ún. völgytemplommal.

Sznofru meidumi és két dahsúri piramisegyüttese az új elrendezés létrejöttének folyamatáról, az ezt eredményező kompozicionális és technikai kísérletekről is tanúskodik. A meidumi sikertelen próbálkozás, majd a dahsúri „Tört piramis” (2. kép) felépülte után születik meg a „Vörös- vagy északi piramissal” az első letisztult gúla alakú sírépítmény. Ugyanakkor Sznofrutól Hufuig (Kr. e. 2549 - 2526) folytatódtak kísérletek arra, hogy az északon elhelyezett bejáraton át megközelíthető sírkamrát a piramistestbe és ne a föld alá helyezzék el (3. kép). Hasonlóképpen a gízai piramistemplomok előképe, a király szobrainak kultuszát ellátó templom, a „Tört piramis” esetében még völgytemplomnak épül és csak a „Vörös piramisnál” kerül a piramis keleti oldala elé.

Képek:

1. Meidum – Sznofru piramis
2. Dahsúr – tört piramis
3. Gíza – piramisok