ÓBIRODALOM (KR. E. 2647 - 2124)

IV. dinasztia (KR. E. 2573 – 2454)

IV 

A királyi temetkezés gyökeres átalakulásával szemben a IV. dinasztia kori elit magánsírok, a masztabák a III. dinasztia vége felé kialakuló formák szerves folytatásai. Az archaikus kor és a III. dinasztia idején az előkelők sírjai a királyétól elkülönülve, általában attól észak-keletre helyezkedtek el. Meidumban ezt az elrendezést is megőrizve, egy a királyi piramiskomplexumhoz szorosabban kapcsolódó, attól nyugatra fekvő már ortogonális rendszer szerint kialakított masztaba temető is megjelenik. Hufu alatt ennek már formalizált változatát találni Gízában, ahol a keleti temetőben a királyi gyermekek ikermasztabái és a királynéi piramisok (1. kép), a nyugatiban pedig a királyi család idősebb tagjai számára épült masztabák találhatók.

A dinasztia folyamán a halott kultuszának helye egyre inkább a masztaba belsejében kialakított kereszt majd L-alaprajzú kápolnává vagy eléépített, Hufu alatt már kőből emelt önálló épületté alakul át (2. kép). Külsejük sima lesz, míg a korábban külső falornamentikaként alkalmazott „palotahomlokzat” motívum használata az áldozati terem északi oldalán elhelyezett mellékálajtó díszítésére szorítkozik (3. kép).

A III. dinasztia végére kialakult a halotti kultusz középpontjában álló, az elhunyt lelkének (ka-jának) az élők és halottak világa közötti átjárást biztosító ún. álajtó, melynek falmezőjében kapott új helyet az áldozati asztal előtt ülő halottat ábrázoló sztélé. Az álajtót körülvevő kultusztér szűkössége miatt a IV. dinasztia kori masztabák esetében a falakat díszítő domborművek vagy festmények tematikája a halott ellátását biztosító különféle áldozatok és felszerelési tárgyak felvonultatására és bemutatására korlátozódott.

Képek:

1. Giza queens_01
2. MeresankhIII_01
3. Gíza-b