KÉSŐKOR (KR. E. 715 - 332)

XXVII. – XXX. DINASZTIA (KR. E. 525 - 332)

A Kr. e. 5. század legvégén Egyiptom több mint egy évszázados perzsa uralom után kiszakadva a perzsa birodalomból Kr. e. 342-ig, közel fél évszázadra önállóvá tudott válni. A függetlenség megőrzéséért vívott folyamatos küzdelmek közepette a mendészi XXIX. és a szebennütoszi XXX. dinasztia uralkodói Egyiptom hajdani nagyságát és pompáját kívánva helyreállítani monumentális templomépítészeti vállalkozásokba fogtak elsősorban a Delta keleti felében és a Nílus-völgyben. A kor szakrális építményei vagy bővítményei az immár aranykorként felfogott szaiszi kor művészetéhez visszanyúlva vagy még inkább annak folytatásaként, de egy újfajta monumentalitás jegyében épültek. A templomok építészeti stílusát a kemény kövek fokozott használata, formailag pedig a pronaoszok és/vagy kioszkok (1. kép) nagyobb és ornamentálisabb jellege határozta meg. Jelezve ekkor már az uralkodók kultuszának szoros kötődését az istenekéhez, nagy számban jelennek meg a főtemplom mellett önálló épületként az ún. „születési házak” (mammiszik), melyek rítusaiban a királyt az istengyermekkel azonosították. A kultuszélet védelmében I. Nektanebo (XXX. dinasztia, Kr. e. 380 - 362) és II. Nektanebo (XXX. dinasztia, Kr. e. 360 - 342) idején templomkörzeteket körülvevő hatalmas téglafalak épültek, melyeket újonnan kiépített, szfinxekkel szegélyezett felvonulási utak (2. kép) kötöttek össze.

A templomok számára ekkor készült királyszobrok stílusa a késő szaiszi idealizáló irányzat modorosságba hajló továbbfejlesztése, amelyet a magánplasztika is hűen követett. Ugyancsak szaiszi inspirációt tükröznek a kor domborművei, melyek alakjainak erőteljes, kerekszobrokhoz közelítő megformálása (3. kép) egyben Egyiptom hellénisztikus kori síkművészetének kiindulópontját is jelentik.

Képek:

1. MH_NectaneboI_01_01
2. Luxor-Dromos_01_01
3. MH_NectaneboI_02_01