DÚR-SARRUKÍN

Asszír királyváros (arab Khorszábád) a mai Észak-Irak területén, É 36^o 31’, K 43^o 14’. Ásatója: P.E. Botta 1843-tól, V. Place 1852-től, G. Loud 1928-tól.

Kr.e. 717-ben II. Sarrukín (Kr.e. 721—705) új fővárost alapított. A Ninive ősi városától északra kiválasztott új helyet Dúr-Sarrukínnak (“Sarrukín fala”) nevezte el. Dúr-Sarrukín isteneit Kr.e. 707-ben hozták be az új város templomaiba, amikor Sarrukín “minden ország hercegeinek, tartományi helytartóknak, gondnokoknak és felügyelőknek, nemeseknek és eunuchoknak, illetve Asszíria véneinek kíséretében áthelyezte székhelyét a palotába és ünnepet tartott”. A várost elsősorban az Asszír Birodalom más területeiről áttelepített alattvalókkal népesítették be. Két évvel később azonban Sarrukín egy az anatóliai Tabal országban vívott ütközetben elesett, mire az udvar Ninivébe költözött.

A közel négyzet alaprajzú város falai egy közel 1600 méterszer 1750 méteres területet fogtak közre (1—2. kép). A tornyokkal ellátott falakon hét városkapu épült. Sarrukín nagy palotája és a szentélykörzet egy az északnyugati városfalhoz kapcsolódó és abból a városon kívülre is kinyúló magas teraszra épült, míg az arzenál a város déli sarka közelében állt. A széles (átlagban több, mint 20 méteres) városfalak alapjainak külső burkolata 1.1 méteres magasságig faragott kövekből készült. E borítás mögött faragatlan kövek alkották az alapot, amelyen a tégla felépítmény nyugodott. A fal mellvédje kőből készült.

Emile Botta, majd Victor Place ásatásai nyomán már elkezdtek kirajzolódni a királyi palota körvonalai. Place 1853-as kalkulációi szerint addig 209 darab, összesen 31 udvar köré csoportosuló termet, valamint három templomot és egy kis ziqqurratut (toronytemplomot) tárt fel (1—2. kép). Emellett végigásta a 24 m vastag városfal vonalát, amelyen 7 városkaput talált – közülük hármat faragott domborművek díszítettek, míg egy további kapu boltozott átjárójával és mázas tégláival szinte érintetlenül került elő. A Place által feltárt nagy mennyiségű palotadomborművet Bagdadba szállították, ahol más régiségekkel együtt 235 ládát raktak fel egy nagy folyami vitorlás és két kerek tutaj fedélzetére, hogy Bászrába, majd Európába hajózzanak velük. Kurnah közelében azonban ellenséges törzsi harcosok támadták meg őket, és az összes hajót elsüllyesztették. Így ma mindössze az 1847-ben Botta által Európába küldött szerény gyűjtemény látható a Louvre-ban, illetve két kapuőrző bika áll a British Museumban.

A palota. A palota platform az északnyugati városfalba épült (3. kép). A város felőli oldalon talajszintben egy citadellát építettek köré, amely még számos más középületet és templomok is körbezárt. A citadellát két hármaskapun, az A és a B kapun keresztül lehetett megközelíteni. A palota maga asszír mintára két nagy udvar köré épült, amelyek közül a belső ünnepi-szertartási célokat szolgált (4. kép). A dísztermek és hivatali helyiségek a központi udvar körül csoportosultak, amelynek déli oldalát a trónterem három bejáratát őrző szárnyas bikák és más alakok szoborkompozíciói díszítették. A hatalmas trónterem falai kb. 12 m magasak voltak, és a padlótól a mennyezetig falfestmények díszítették őket. A terem baloldali végében állhatott a domborműves keretbe foglalt trón. A terem másik végében lépcső vezetett fel a lapos tetőre. A trón közelében nyílt egy nagy öltözőterem bejárata, ahonnan átjárás nyílt a palota magán célokat szolgáló belső udvarára. Ebből a belső udvarból nyíltak a magánlakosztályok. A trónterem, lépcső és kiegészítő termek asszír palotákban való ilyen elrendezése kanonikusnak tűnik. Itt Dúr-Sarrukínban ugyanez az elrendezés a citadella kisebb palotáinak fogadótermeiben is megfigyelhető. Egy hasonló konvenció volt a palota északnyugati szárnyában a teraszra nyíló hivatali helyiségek különálló csoportja. A falakat a domborművek fölött és a külső homlokzatokon festéssel és/vagy mázas csempékkel borították (5—6. kép).

Egyéb épületek. Az újasszír (Kr.e. 911—612) városok között itt először fordult elő, hogy a világi épületek túlsúlyba kerültek a templomokkal szemben. Az asszír királyok jobban el voltak foglalva az erődítések és nagyméretű paloták tervezésével, mint az időnként a palotákhoz kapcsolódó szentélyek építésével. Az új uralkodók – rendszerint a platformok összhangjának figyelembe vétele nélkül új palotákat építettek maguknak. Mivel Dúr-Sarrukínban rövid használata folytán nincsenek stratigráfiai problémák, a kor építészeinek mintavárosaként értékelhetjük.

Az A kapun keresztül a citadellába érve azonnal a Nabú-templom nagy épülettömbjébe ütközünk (3. kép), amely saját, a palota platformjával megegyező magasságú platformon állt. A templom emelvényét egy híd kötötte össze a palota emelvényével. A Nabú-templom két külső udvarával és megszokott elrendezéső szentélyével jól illeszkedik az asszír hagyományba. Loud ezen kívül újra feltárt három, a palota délnyugati oldalához kapcsolódó kisebb templomot is. Az egyiküknek, a Szín-Ningál-templomnak a homlokzata jó állapotban maradt fenn. A palotának ezen a részén álltak még a Samasnak (napisten), Adadnak (viharisten), Ninurtának (a háború és vadászat istene) és Éának (a bölcsesség istenének) dedikált kápolnák is. A ziqqurratu már túl erodálódott volt az utólagos rekonstrukcióhoz, de ha Place rekonstrukciójának hihetünk akkor egy spirális szerkezetű építmény volt, amelynek hét szintjét eltérő színűre festették: a megmaradt három alsó szint fehér, fekete és vörös volt. A hagyományos asszír színskálát követve a felső szintek kék, narancs, ezüst és arany színűek lehettek. A Nabú-templom előtti nagy térről egy rámpa vezetett fel a palota főbejárataihoz. Erre a térre nyílt egy a tengelyből kieső második kapu (B kapu) is. A citadellán belül Loudnak sikerült még öt további kisebb palotát is feltárnia, amelyek alaprajzait csak nehézségek árán tudták a citadella által megszabott térhez igazítani. Az ásatók betűkkel jelölték ezeket a – valószínűleg főhivatanokok használatára épült – palotákat: így a Nabú-templom két oldalán állt az M illetve a J és K rezidencia, míg a templommmal szemben, a tér másik oldalán kapott helyet a legnagyobb mellékpalota, amely egyes elképzelések szerint Sarrukín fívérének, a hadvezéri (turtánu) vagy nagyvezíri tisztséget betöltő Szín-ah-uszurnak a rezidenciája volt.

Az arzenál. A Place által itt talált oszlopbázisokról azonnal az a Sarrukín felirat jutott a kutatók eszébe, amelyben azt állítja, hogy egy szíria típusú palotát (bít hiláni) is épített, amelyben a trónterem előtt egy oszlopos portikusz állt. Loud azonban bebizonyította, hogy az oszlopok helye nem felel meg ennek az elrendezésnek, így Sarrukín bít hilániját máshol kell keresnünk. Az arzenál maga a Nimrudban feltárt asszír arzenálhoz volt hasonló.