ZIQQURRATU

Mezopotámiai „toronytemplom”. A ziqqurratuk általában több, lépcsőzetesen egymásra épített szintből álltak, tetejükön egy „csúcsszentéllyel”. A sumer ziqqurratuk előképei az emelvényekre épített templomok lehettek, amelyeket már Kr.e. 5000 körülről, az Ubaid kori Eriduból is ismerünk. Folyamatos fejlődés után az első valódi ziqqurratukat Ur-Nammu (Kr.e. 2112—2095), a III. Ur-i dinasztia első királya építtette Urban (1. kép), Eriduban, Urukban és Nippurban. Mindegyikük hasonló tervek alapján épült: három egymásra épített szintből álltak, amelyekre három, egymást derékszögben metsző lépcsőfeljáró vezetett fel. A középső, a ziqqurratu oldalára merőleges lépcsőn lehetett feljutni az úgynevezett csúcsszentélyhez. A ziqqurratuk hasonló módon, általában vályogtéglából épültek. E hatalmas téglaépítmények statikája azonban szükségessé tette, hogy minden 6. vagy 8. téglaréteg tetejét egy – a ziqqurratu téglái hatalmas súlyának jobb teherelosztását biztisító – bitumennel borított gyékényréteggel fedjék le. Hasonló célt szolgáltak a ziqqurratuba beépített nehéz kötelek is. A toronytemplomok külső felületét és járószintjeit égetett (és valószínűleg színes mázzal bevont) téglákkal burkolták. Ugyanezt a tervet használták a leghíresebb, Babilónban álló, Marduknak szentelt ziqqurratuhoz is, amely a Bábel Tornya történet alapjául szolgált. Első változata a Kr.e. 18. században épült. Neve, Étemenanki azt jelentette, hogy “Az ég és a föld alapjainak háza”. E korai déli (sumer) ziqqurratu típus mellett a Kr.e. II. évezredben megjelent egy északi (asszír) típus is, amelyben a ziqqurratu gyakran egy nagyobb templomegyüttes része volt, és egy templom tetejéről lehetett megközelíteni. A csúcsszentélyben lezajló szertartások pontos természetét nem ismerjük. A babilóni ziqqurraturól pontos leírással szolgáló Hérodotosz szerint egy papnő és a valószínűleg a király által megszemélyesített istenség közötti termékenységi szertartás, ún. szent nász zajlott itt le. Más elképzelések szerint csillagászati megfigyelések céljait is szolgálhatta.

A mezopotámiai ziqqurratuk építésének öt nagy korszaka ismert: 1. III. Ur-i dinasztia kora (Kr.e. 2100—2000): Ur, Eridu, Uruk, Nippur; 2. óbabilóni kor (Kr.e. 1900—1700): Babilón, Borszippa, Szippar, Larsza, Kis, Assur; Katara (Tell ar-Rimah); 3. Kassú és középasszír kor (Kr.e. 1400—1100): Dúr-Kurigalzu, Assur, Kár-Tukulti-Ninurta; 4. újasszír kor (Kr.e. 911—612): Assur (2. kép: Assur-templom ziqqurratuja, 3. kép: Anu-Adad-templom iker ziqqurratuja) Kalhu, Dúr-Sarrukín, Uruk; 5. újbabilóni (Kr.e. 612—539) rekonstrukciók: Babilón (4-5. kép), Ur. Ziqqurratu maradványokat 16 helyen tártak fel, de írásos forrásokból (pl. az azonosítatlan Agade, vagy Ninive, illetve az elámi Szúza ziqqurratuja) és a romok alakjából (pl. Subat-Enlil, Tell al-Hawa, Apku, Arbela, Adab és Hammam) még többet ismerünk. Ziqqurratuk Mezopotámián (Sumer, Babilón, Asszíria) kívül, Elámban is épültek. Ezek közül is az egyik legszebb toronytemplom Dúr-Untas ziqqurratuja lehetett (6. kép).