MÁRI

Ókori város és régészeti lelőhely (1.kép) az Euphratész mentén a mai Szíriában (arab neve Tell Hariri), a szír-iraqi határon (É 34^o 37’ K 40^o 46’). A predinasztikus korban (Kr.e. III. évezred első fele), Mári már virágzó központ volt. Erre utalhat a sumer királylista, amely magába foglal egy mári dinasztiát is. Ennek oka abban keresendő, hogy egy bizonyos időben Mári politikai befolyása a sumer területeken is érezhető volt. A sumer királylista szerint a Vízözön utáni tizedik dinasztia Mári dinasztiája volt: 6 királya (pl. Ilsu) összesen 136 évig uralkodott. E dinasztia nyelve nem sumer, hanem egy sémi dialektus volt, így Mári is része volt annak a korai, Kistől Ebláig terjedő kultúrának, amelyet kisi kultúrának nevezünk. Mári korabeli fontos gazdasági és politikai szerepére utalnak az eblai királyi levéltárban talált ékírásos levelek Márira vonatkozó utalásai (Sza’umu, Istup-Sar, Iblul-il, Nizi, Enna-Dagan, Iku-Isar és Hida’ar). A Kr.e. 24. század közepétől Mári dél-mezopotámiai befolyás alá került. Előbb az Agadei dinasztia terjesztette ki rá befolyását (Mári egyik királya és agadei helytartója, sakkanakkuja Migir-Dagan volt), majd a III. Ur-i dinasztia (Kr.e. 2112—2004) érdekszférájába tartozott. Mári írott forrásokból és szobrokról ismert Kr.e. 21. századi uralkodói (Istup-Ilum, Apil-kín, Iddin-ilum, Ilum-isar, Puzur-Istár és Hanun-Dagan). A Kr.e. III. évezred végén amurrú törzsek lepték el Mezopotámia jó részét és számos nagy központban amurrú dinasztiák kerültek hatalomra. Mári két leghíresebb Kr.e. 19. századi uralkodója Jaggid-Lim és Jahdun-Lim voltak. Kr.e. 1813-ban új király, I. Samsi-Adad (Kr.e. 1813—1780) került Assur trónjára, és egy Jahdun-Limet elűző trónbitorlótól Mári trónját is megszerezte. A városba kisebb fiát, Jaszmah-Adadot nevezte ki helytartónak. Jahdun-Lim fia Zimri-Lim, apósához, Jamhad királyához Jarim-Limhez menekült, és csak I. Samsi-Adad halála után tért vissza a márii trónra. Az ő uralkodása (kb. Kr.e. 1780—1757) idején élte Mári fénykorát. Ő építette ki Mári közel 300 éven keresztül bővülő palotáját (2. kép), a korabeli világ egyik csodáját, végleges formájára. Márinak az Euphratész menti kereskedelemre épülő hatalma ekkor érte el tetőpontját. Zimri-Limnek a palota romjai alól előkerült hatalmas levéltára fényt vet a korabeli politikai kűzdelmektől kezdve a mindennapi élet és a gazdaság számos aspektusára is. A virágkornak Zimri-Lim korábbi szövetségese, Hammurápi, Babilón királya vetett véget, aki Kr.e. 1757-ben elfoglalta a várost és lerombolta a királyi palotát.

A lelőhely ásatásait 1933—38, 1951—52, 1954—1960, 1964—1975 között, összesen 21 ásatási idényben A. Parrot végezte a Louvre francia expedíciója élén. Az ásatásokat J. Margueron folytatta 1979 és 1984 között. A feltárások számos, a Kr.e. III. évezredben épült, és 1757-ben elpusztult templomot tártak fel, amelyeknek díszítése és tárgyi leleteinek sokasága fényt vetett Mári virágkorának anyagi kultúrájára. A legfontosabb templomok az Istár-templom, a Samas-templom, a Dagan-templom, a Ninhurszag-templom, illetve a Ninni-Zaza-templom voltak. Mári legnagyobb régészeti felfedezése azonban a híres királyi palota volt (2. kép). A közel 300 udvarból és teremből álló, szobrokkal és freskókkal díszített palota öt építési fázisban készült el. A Kr.e. III. évezredi sémi uralkodók palotája (I. fázis Kr.e. 2100 előtt; II. fázis Kr.e. 2100—2000) a Kr.e. II. évezred eleji palota alatt fekszik, amelyet a korábbi palota alaprajzát követve építettek tovább. A II. építési fázisban, a III. Ur-i dinasztia uralma idején épült a 131. jelű udvar, a 132. jelű szentély és a 65. jelű trónterem is. A palota III. építési fázisa Kr.e. 2000—1850 közöttre tehető. Ebből az időszakból származik a palota teljes északi szárnya. A IV., Kr.e. 1850—1780 közötti építési fázisban épült hozzá például a 106. jelű udvar, amelynek déli falán egy freskó a királyt (I. Samsi-Adadot vagy Zimri-Limet) ábrázolta, amint kísérete élén áldozati bikát vezet. Az V., Kr.e. 1780—1760 közöttre tehető építési fázis már egyértelműen Zimri-Limhez köthető. Ekkor épült a palota déli szárnya. A város a Kr.e. 1757-es pusztítás után elnéptelenedett és helyét csak a középasszír korban (Kr.e. 14—12. sz.) használták temetőnek.