KUDURRUK

Királyi földadományozást megörökítő faragással díszített sztélék és kőoszlopok az ókori Mezopotámia déli területein. Nyersanyaguk általában valamely kemény kőfajta, gyakran bazalt, de elvétve terrakottából is készültek. A ránkmaradt kudurruk legnagyobbrészt mezopotámiai templomok ásatásai során kerültek elő. Ezek a földadományt hitelesítő templomi példányok valószínűleg az adományozott földterület határában felállított eredeti kudurruk másolatai voltak. A kudurru állítást valószínűleg a kassúk honosították meg Mezopotámiában a Kr.e. II. évezred közepén, de a szokás egészen az újbabilóni dinasztia uralma idejéig (Kr.e. 7. század) megmaradt. A kudurruk faragott jelenetei a korabeli istenvilág szimbólumrendszerének leggazdagabb forrásai. Az ábrázolt istenek hitelesítették, szentesítették és óvták a földadomány. Az adományozásról szóló ékírásos felirat tartalmazta a földadomány hitelét megkérdőjelezőket, illetve a kudurrut eltávolítókat elriasztó átokformulákat.

Az ún. Nazimaruttas (Babilón kassú királya) kudurru (fekete mészkő, m.: 50 cm, lelőhelye Szúza, ma a Louvre-ban látható) négy oldalából kettőt egy ékírásos felirat foglal el (1—2. kép), a másik kettőt pedig istenek szimbólumai díszítik. A felirat felsorolja a kudurrun látható istenalakokat. A 3. oldal (3. kép) szimbólumai felülről lefelé haaladva a következők: csillag – Istár istennő; holdsarló – Szín holdisten; napkorong – Samas napisten; skorpió – Ishara istennő; trónon ülő istennő kutyával – maszab rubáti; lámpa – Nuszku isten; 4. oldal (4. kép): oltár szarvkoronával – Anu, a világmindenség egének istene; oltár szarvkoronával – Enlil, az istenek királya; [kecskehal] az oltár előtt – Éa, a földi vizek és bölcsesség istene; lándzsa – Sulpae; dupla oroszlánfejes jogar – Sár-ur és Sár-gaz istenek; kígyófejes jogar – Szataran isten; oroszlánfejes jogar – Meszlamta’ea isten; póznán ülő madár – Suqamuna és Sumalija istenek; fekvő ökör hátán duplavillámmal – Adad viharisten.