ISTÁR-KAPU

Babilón északi, ceremoniális felvonulások céljaira is használt, ún. processziós kapuja. A kapu itt látható formájában az újbabilóni korban, II. Nabú-kudurri-uszur (Kr.e. 604—562) uralkodása alatt épült. A hosszú falszoros között 200 méter hosszan haladó burkolt utat – amely a várost az újévi ünnepek során fontos szerepet játszó, északi irányban távolabb fekvő akítu házzal kötötte össze – nyugatról az ún. északi citadella, keletről pedig egy a nyugati oldal tükörképét adó kifalazás határolta (4. kép). A felvonulási út falait sötétkék zománcos oroszlánokkal (Istár istennő szent állataival) díszített mázas téglák burkolták. A falakat összesen 120 oroszlán díszítette (1. kép) A felvonulási út a városfalon a két dupla kaputoronnyal megerősített Istár-kapun haladt át. A kapu magassága eredetileg 23 m lehetett. Ezt a kettős, termeket is tartalmazó kapurendszert első építési fázisában mázatlan téglákból készült állatfrízekkel (kb. 150 darab bika és sárkány), míg a második építési fázisát a felvonulási úthoz hasonló mázas téglákkal burkolták (5—6. kép). A kapu mázas tégláit azonban nem oroszlánok, hanem Adad viharisten szent állatának, a bikának (2. kép) és Marduk szent állatának a mushussu-sárkánynak (3. kép) a képei díszítették. Sötétkék csempéival a monumentális Istár-kapu Babilón processziós útjának ékköve és egyben a palotanegyed bejárata is volt.