NIMRÚDI ELEFÁNTCSONT-FARAGVÁNYOK

Az elefántcsontok kutatása másfél évszázaddal ezelőtt vette kezdetét a hajdani asszír központ, Kalhu városában (modern Nimrúd) feltárt két palotából, az Északnyugati és Délkeleti palotából származó leletegyüttes vizsgálatával.

A nimrúdi elefántcsont-faragványok három fő csoportját az asszír, a föniciai (1., 3-4. kép) és az észak-szíriai  stílusú (2., 5-7. kép) elefántcsontok képezik. Az elefántcsont-faragványokat technológiai kiképzésük és az ábrázolási témáik összehasonlításával, vagy a bronzkori hagyományaik elkülönítésével próbálták kezdetben definiálni, az újabb kutatások azonban bizonyították, hogy a három fő stílus közötti éles határvonalról nem beszélhetünk. Ezek a művészeti stílusok (műhelyek) ugyanis egymásra hatással voltak és a bronzkori előképeik (a tradícióik) is sokszor azonos forrásból kerültek ki.

A főbb jellegzetességek kiemelésével, a kánaáni örökséggel rendelkező föníciai stílus alkotásairól mégis megállapítható, hogy a korszak legmagasabb technológiai színvonalú luxustárgyai. A Közel-Keleten az uralkodói elit megrendelői igényeinek megfelelően fő jellegzetességük a dekorativitás, az egyiptomi ikonográfiai motívumok használata, és készítésükkor az aranybevonat és berakásos díszek mellett a legváltozatosabb technológiák alkalmazása. Ezzel szemben (a kánaáni örökség mellett) az észak-szíriai stílus kialakulásában meghatározó szerepet játszott a bronzkori hettita, valamint a hurri és mitanni formakincs hatása. De ezen felül, az észak-szíriai elefántcsont-faragványok föníciai motívumokat is hordoztak. Ezek az elefántcsont-faragványok az észak-szíriai és a délkelet-anatóliai lelőhelyek szobrászati alkotásaihoz hasonlóan helyi megrendelésre készültek. A korábbi tradíciókat őrizve a helyi uralkodói elit identitásának kifejezését szolgálták. Az asszír stílusú elefánt-csontfaragványok az asszír udvari művészet, a figurális domborművek hatása alatt álltak. Modelljeik gyakran a nagyművészeti alkotások voltak, és azokhoz hasonlóan, az udvar felügyelete alatt álló műhelyekben készültek a palota lakói számára.

Az elefántcsont-faragványokat a keleti és a nyugati világban is az uralkodói elit számára készítették. Luxustárgyak, paloták és templomok kellékei voltak. A tárgyakat évszázadokon keresztül őrizték, tezaurálták, az újak készítésekor pedig lemásolták a meglévő formakincset és ikonográfiai témákat.

A Kalhu városából előkerült elefántcsont-faragványok forrásértéke a palotában zajló élet rekonstruálásához is elsődleges lehet. A tárgyak előkerülési helyének, figurális ábrázolásaik témáinak vagy kidolgozásuk minőségének ismeretében fogalmat alkothatunk a megrendelőik, tulajdonosaik igényéről. Az írásos források (ékírásos és bibliai szöveghelyek) alapján melyek e tárgycsoportot említik a presztízsszerepüket, történeti értéküket tudjuk megerősíteni.