HATTUSA

Mai török neve Bogazkale (É40^o 02’; K34^o 37’), az egykori hettita főváros, régészeti lelőhelye Törökországban, Ankarától 150 km-re keletre. A hettiták kora előtt neve Hattus. Romjait 1834-ben Charles Texier fedezte fel, de csak H. Winckler azonosította 1906-ban. Ásatásait a Deutsche Orient-Gesellschaft és a Deutsches Archäologisches Institut végezte 1906-ban, 1907-ben, 1911—1912-ben, 1931—1939 között, valamint 1952—1975 között. Nagyobb egységei: Büyükkale (a fellegvár, a hettita nagykirályok székhelye, 1. kép), Felsőváros, Alsóváros és a Büyükkaya-hegy (2. kép). A település története öt ásatási rétegben foglalható össze: V. ásatási réteg: Büyükkale Vg (Alsóváros 9) Kr.e. 2000 előtti település. A Büyükkale első erődítései, lakóházak az Alsóvárosban (L/18 szelvény). Büyükkale Vc-d-e-f (Alsóváros 8b-c-d-) Prehettita kor. További erődítések és lakóházak. Büyükkale Va-b Hattus néven óasszír kereskedő kolónia (karum) működik az Alsóváros területén. Számos óasszír ékírásos tábla tanúskodik az óasszír kereskedők közel két évszázados megtelepedéséről. IV. ásatási réteg: Büyükkale IVd (Alsóváros 8a) Az asszír kereskedőtelepet fallal erődítik meg. Büyükkale IVc (Alsóváros 7) Az óhettita királyság kora. Az óasszír karum korát pusztulási réteg zárja le. Újabb erődítések épülnek a Büyükkalén és az Alsóváros körül. Büyükkale IVa-b (Alsóváros 6) A hettita nagybirodalom korának kezdete. A teraszfalak és a palota építkezéseinek kezdete. III. ásatási réteg: Büyükkale III (Alsóváros 5) A Büyükkalén a palotakomplexum monumentális kiépítése. Az Alsóvárosban ekkor épül a teraszfallal körülvett, 137 x 100 méteres teraszon álló I. templom (3. kép), amelyet valószínűleg Hattinak az időjárás istenének és az arinnai napistennőnek szenteltek. Ebben a korban terjesztik ki a települést déli irányba, és építik meg a tágas Felsővárost. A Felsőváros fontosabb településcentrumai: déli erőd, Kızlarkaya, Nişantaş (4. kép), Sarıkale, Yenicekale. A Felsővárosban ekkor épült további hat, azonosíthatatlan istenségeknek szentelt templom: a II., III., IV., V. és két kisebb, a VI. és a VII. templom. A déli, Felsőváros kapui közül három érdemel említést: a délnyugati Oroszlános-kapu, amelyet apotropaikus bazaltoroszlánok védtek (5. kép), a délkeleti Király-kapu, amelynek egyik falát egy sisakos, fegyveres hettita istenség 1.98 m magas domborműve díszítette (6. kép), és a déli Szfinx-kapu, amelyet szárnyas szfinxek gyönyörű szobrai szegélyeztek. Ezt a szűk kaput gyalogos használatra készítették, és előtte - a Felsőváros déli erődítésszakaszának sok részéhez hasonlóan – egy második, külső fal is állt. A Szfinx-kapu alatt egy 83 m hosszú álboltozatos alagút (Yerkapı, 7. kép) kötötte össze a Felsővárost a külvilággal. Az egész város nagy erődítési munkálatai során a Büyükkaja hegyét ekkor kapcsolják fallal az Alsóvároshoz. Ekkor, IV. Tudhalijas uralkodása alatt építik ki a várostól háromnegyed méföldnyire északkeletre fekvő →Yazilikaya nagy sziklaszentélyét végső formájára. A szentélyt felvonulási út kötötte össze a várossal. A III. réteget és ezzel a Hettita Nagybirodalom korát Kr.e. 1200 körül nagy égési és pusztulási réteg zárja le, amelyet a történészek az ún. tengeri népek vándorlásával hoznak összefüggésbe. II. ásatási réteg:Büyükkale IIa-b (Alsóváros 3-4) A korai fríg periódus (Mídász kora) településnyomai (Kr.e. 650-ig). I. ásatási réteg: Büyükkale Ia-b (Alsóváros 2) A késő fríg kor. Újabb, kisebb erődített település épül "palotával" és "templommal". Az ún. Kübelé-kapu. Bogazköy későbbi, perzsa, hellénisztikus és római kori történelmét szórványos településnyomok és éremleletek jelzik.

A Büyükkale, Bogazköy fellegvára, a hettita nagykirályok székhelye, a Büyükkale hegy 250 x 140 m-es platója. Tengerszint feletti magassága 1130 m. Legkorábbi településrétege (W-X/8) a Kr.e. 3. évezred végére nyúlik vissza, ekkor már első erődítésfalai is állnak (Vg réteg). A prehettita időszaktól (Vc-d-f) pusztulási réteg választja el. Újabb pusztulási réteg után, az óasszír kereskedőkolónia (karum Hattus) idején (Va-b, IVd) erődített település épül a Büyükkalén és az Alsóvárosban (Kr.e. 1900-1700). A következő óhettita korszakában (IVc, Kr.e. 1700-1500 körül) kezdik meg végleges formájának kiépítését: végső erődítésfalak nyomvonala, talán ekkor kezdik el építeni az erődfal alatt kivezető álboltozatos alagutat. A Hettita Nagykirályság korában (IVa-b: teraszfal és a paloták alapjai, III: a paloták monumentális kiépítése, Kr.e. 1430-1200 körül) nyeri el Büyükkale végleges formáját.

Kr.e. 1300 után Muwatallis hettita uralkodó áthelyezte székhelyét a délebbre fekvő Tarhuntassába és így Hattusas tartományi székvárossá süllyedt (IVa). Miután Urhi-Tesub visszahelyezte a fővárost Hattusasba, a palota részben összedőlt, és csak utóda, III. Hattusilis kezdett neki a nagy átépítésnek, amelyet csak IV. Tudhalijas alatt fejeztek be (Büyükkale III). Kazamatás falait 20 kiugró négyszögletes torony tagolja. Két kapuja rekonstruálható teljes biztonsággal: a délnyugati oldalon, az Ib torony tövéből induló, rámpás falszoros, valamint a déli oldalon a 19. és 20. torony (kaputornyok) közötti főkapu (8. kép), amely a kapuudvarra vezetett. E kapu mellett húzódott a már említett álboltozatos kivezető alagut. A fellegvár palotaépületei három udvar, a kapuudvarról nyíló alsó várudvar, valamint a felette elhelyezkedő középső és felső várudvar köré csoportosultak. A kapuudvarról vörösmárvány lapokkal kirakott út vezetett a délnyugati terem kapuátjáróján keresztül az alsó várudvarra. Az alsó udvarról nyíló épületek közül a G, M és N jelű minden bizonnyal gazadasági jellegű (az N esetleg egy nyugatra nyíló átjáróval), míg a H épület raktár volt. A C épület talán egy szentéllyel azonosítható. Az alsó udvarról kapu vezetett a B épület melletti utcán keresztül a C épülethez és a várfalhoz, míg egy másik kapuépületen keresztül a középső udvarra lehetett kijutni. A középső udvar nagy D épületének négyzetes alapjait hosszanti falak osztották hat egyforma részre. Ezek a falak tartották az udvar járószintjének 5 x 5 oszlopát. Ez a 30 méteres oldalú, négyzet alakú terem lehetett a királyi fogadócsarnok. A középső udvar A épülete nagy mennyiségű ékírásos táblát rejtett, így valószínűleg itt lehetett a királyi archívum és könyvtár. Az alsó és középső udvar keleti és nyugati oldalát oszlopcsarnok díszítette. További ékírásos táblák kerültek elő az E és K épületekből, de ez talán a könyvtárnak az állandó átépítések miatti szétosztásával magyarázható. A felső udvartól nyugatra fekvő E és F épületek minden bizonnyal udvari illetve lakócélokat szolgáltak. Büyükkale a várossal és a Hettita Királysággal együtt Kr.e. 1200 körül, talán a “tengeri népek” vándorlásának következtében elpusztult.