8. olvasmány

Sallustius a történelmi emlékezetről

Fortuna in omni re dominatur. Ea res cunctas ex libidine magis, quam ex vero celebrat obscuratque. Atheniensium res gestae, sicuti ego aestimo, satis amplae magnificaeque fuerunt, verum aliquanto minores tamen, quam fama feruntur. Sed quia provenerunt ibi scriptorum magna ingenia, per terrarum orbem Atheniensium facta pro maximis celebrantur. Ita eorum, qui ea fecerunt, virtus tanta habetur, quantum ea verbis potuerunt extollere praeclara ingenia.

8. Sallustius a történelmi emlékezetről (passivum)

Nyelvtan

A melléknevek áttekintése

Alaktani viselkedésük alapján a latin nyelv mellékneveit három fő csoportra oszthatjuk: 3 végű melléknevek, 2 végű melléknevek és 1 végű melléknevek.

A háromvégű mellékneveknek mind a három grammatikai nem számára külön végződésük van. Ez leggyakrabban -us, -a, -um pl. longus, longa, longum (a szótárban: longus3) vagy -er, -a, -um pl. pulcher, pulchra, pulchrum, liber, libera, liberum, ezeket a mellékneveket az I., illetve a II. declinatióban ragozzuk. (Elvétve akadnak -er, -is, -e végződésű, három alakú melléknevek, amelyek a III. declinatióba tartoznak s erős -i tövűek.)

A kétvégű melléknevek végződése mindig -is, -e (-is – hímnem, nőnem, -e –semlegesnem), ragozásuk a III. declinatióban az erős -i tövűek ragozását követi, pl. brevis, breve (a szótárban: brevis2).

Az egyvégű melléknevek egyetlen végződése szolgál mindhárom nem kifejezésére. Jórészt szintén a III. declinatio erős -i tövűjei közé tartoznak. Szótári alakjuk közli a sing. genitivusukat – a főnevektől való megkülönböztethetőségük miatt zárójelben: pl. felix (felicis).

A melléknevek fokozása és az adverbiumképzés.

A középfok két dolgot jelenthet: vagy egy másik személlyel/dologgal összevetve nagyobb mértékű tulajdonság áll fenn a jelzett szóban, vagy a szokásosnál nagyobb tulajdonságot hordoz a jelzett főnév: felicior: boldogabb — meglehetősen, igencsak boldog.

A felsőfok egyrészt  a magyarhoz hasonlóan valamely tulajdonság kiemelését jelenti minden máshoz képest, másrészt nagyítását: felicissimus: legboldogabb — igen-igen boldog.

Középfokban a melléknév -ior, -ius képzőt kap, -ior hím- és nőnemben, -ius semlegesnemben. A képzőt a sing. gen. ragja helyére tesszük. Pl. long|i, — longior, longius; brev|is — brevior, brevius; felic|is — felicior, felicius. A III. declinatióban ragozzuk őket és mássalhangzós tövűek. A semlegesnem ragozása csak sing. és plur. nominativusban, illetve accusativusban tér el a többiekétől.

Felsőfokban -issimus3 (-issimus, -issima, -issimum) toldalékot teszünk a sing. gen. ragja helyére. Az így kapott alakot az I–II. declinatióban ragozzuk. Pl.: long|i — longissimus 3, brev|is — brevissimus 3, felic|is — felicissimus 3. Az alapfokban -er végű melléknevek felsőfoka -rimus3, amit a hímnem sing. nominativusához teszünk, pl.: pulcherrimus 3.

Rendhagyóságok

            Az öt leggyakoribb melléknév fokozása rendhagyó: fokozott alakjaikat ugyanis eltérő tövekből képezzük:

A multus középfokában egyes számban hiányzik a hím- és a nőnem, a plus csak semlegesnemben használatos. Egyébként pedig gyenge -i tövűként viselkedik. sing. nom.–acc.: plus; gen.: pluris; egyes számban több alak nincs; pluralisa teljes: hím- és nőnem: nom.-acc.: plures; gen.: plurium; dat.-abl.: pluribus; semlegesnem: nom.-acc.: plura; gen.: plurium; dat.-abl.: pluribus.

Hat -ilis végű melléknévnek a felsőfokát -limus3 toldalékkal képezzük, amit a sing. gen. ragja helyére teszünk. Ezek:

Rendhagyó a vetus (gen.: veteris; jelentése: régi, ősi) egyvégű melléknév fokozása is: vetustior, vetustius a középfoka, veterrimus 3 a felsőfoka. Egyébként ennek a melléknévnek az alapfoka III. declinatiós, de mássalhangzós tövű! Mássalhangzós tövű a szintén egyvégű dives (gen.: divitis; jelentése: gazdag) is, középfoka: divitior, divitius vagy ditior, ditius; felsőfoka: divitissimus 3 vagy ditissimus 3. Itt tehát valójában nem képzési rendhagyóság áll fenn, hanem a melléknév egy szótagot (-vi-) kivethet magából.

A melléknevekből adverbiumot, határozószót képezhetünk: hosszú  hosszan, hosszabban, leghosszabban; rövid röviden, rövidebben, legrövidebben; szerencsés szerencsésen, szerencsésebben, legszerencsésebben.

Az I–II. declinatióban ragozódó latin melléknevek -e, a III. declinatióban ragozódók pedig -iter adverbiumképzőt kapnak a sing. gen. ragja helyére: pl. longe, pulchre, breviter, feliciter. (Kivételt képeznek a participiumi eredetű -ns végű melléknevek, melyeknél -ter képző van, előtte a -t- kiesik: prudens [okos], gen.: prudent|is, adverbiuma: pruden|ter.)

Az adverbiumot fokozhatjuk: középfokban megegyezik a középfokú melléknév semlegesnemével: longius, brevius, felicius. Felsőfokban képzője -e, amit a sing. gen. ragja helyére teszünk: longissime, brevissime, felicissime, pulcherrime, simillime etc.

Az említett rendhagyó fokozású mellékneveknek az alapfokú adverbiumai (valamint a középfokú magis) is rendhagyóak.

A facilis alapfokú adverbiuma facile, a difficilis adverbiuma difficulter, az audax melléknévé pedig audacter. (Közép- és felsőfokuk szabályosan.)

Esettan

1. Ablativus comparationis – A középfokú melléknév mellett puszta (praepositio nélküli) ablativus jelöli azt, akivel vagy amivel összehasonlítunk valamit. Ezek a szavak mondják meg, hogy kinél vagy minél nagyobb, jobb, rosszabb stb. valaki vagy valami. Ezt nevezzük abl. comparationisnak. Pl. Nihil est melius libertate. Exegi monumentum aere perennius.

2. Ablativus mensurae – Az ablativus comparationishoz hasonlóan puszta ablativusban áll az a határozó, amely azt jelöli, mennyivel nagyobb, jobb vagy rosszabb stb. valami a másiknál. Ennek neve abl. mensurae (a magyarban fok-, mértékhatározó). Cicero Quinto fratre multis annis maior erat. Multo maior – sokkal nagyobb; quo pulchrior, eo melior – minél szebb, annál jobb.

3. Ablativus limitationis – horribiliores sunt in pugna aspectu. Amikor valakiről vagy valamiről általános érvényű kijelentés hangzik el, annak érvényét bizonyos korlátok közé szorítja az ablativus limitationis. Amikor tehát csak bizonyos szempontból, némi megszorítással állítunk valamit, ezt a korlátozó szempontot ablativusszal fejezzük ki. Pl. Nemo tibi par est eloquentia. – Senki sem veszi fel veled a versenyt az ékesszólásban (az ékesszólás tekintetében). Insignis pietate vir. – A jámborságával kitűnő férfiú.

Britanni sunt capillo promisso – a britannusok hosszú hajúak.

(Britanni sunt) corpore raso – a britannusok borotvált testűek

 ablativus qualitatis, ld. az előző olvasmány esettanát!

Az összehasonlítás

Két dolog minőségeinek összehasonlítását elvégezhetjük egyszerű és összetett mondatban is. A hasonlító mellékmondat kötőszava a quam (nem szabad összetéveszteni a vonatkozó névmással!). Pl. Galli humaniores sunt, quam Britanni. A gallok civilizáltabbak, mint a britannusok. Vagy: Galli Britannis humaniores. A britannusoknál civilizáltabbak a gallok. Ha két egyező mértékű tulajdonságot hasonlítunk össze, azt általában a következő mondatstruktúrában tesszük: Britanni tam humani sunt, quam Galli. A britannusok olyan civilizáltak, mint a gallok.

1. Képezze az alábbi igék megfelelő alakját!

aestimo (praes. perf. ind. pass. sing. 1. m.)

facio (praet. perf. ind. pass. plur. 2. f.)

celebro (praes. impf. ind. pass. sing. 3.)

habeo (fut. impf. ind. pass. plur. 3.)

fero (praet. impf. ind. pass. sing. 3.)

2. Határozza meg az alábbi igealakokat idő, akció, mód, igenem, szám és személy szempontjából!

dominabantur

feremur

obscurata sunt

extollitur

celebramini

3. Alakítsa passzívvá az alábbi igealakokat!

aestimatis

fecit

habebis

fert

extollam

4. Fejezze ki passzívval!

Fortuna obscurat res gestas.

Praeclara ingenia extollunt virtutes.

Athenienses facta sua celebrabant.

Verba fecerunt famam.

Res minores non celebrant scriptores.

5. Fordítsa latinra az alábbi mondatokat!

A tehetség nem ez erénytől emelkedik ki.

A dolgok a hírtől ünnepeltetnek.

A tett az író által tétetik nagyszerűvé.

Az athéniek igen nagynak becsültettek.

A vágyakozás szavaktól nem halványul el.