Keresés

9. olvasmány

Az agrigentumiak Hercules-szobra

 

            Marcus Tullius Cicero (106–43), a rómaiak legjelentősebb szónoka fényes politikai pályát futott be: családjából elsőként került be a szenátus soraiba (azaz homo novus volt), és minden tisztséget olyan fiatalon nyert el (suo anno, azaz: a "saját évében"), ahogyan csak azt a törvények előírásai megengedték. Quaestorként Szicíliában szolgált, s olyan becsülettel végezte feladatát, hogy amikor a későbbi propraetor, Verres gaztettei miatt a szicíliaiak pert indítottak Rómában a korrupt hivatalnok ellen, őt kérték fel ügyük képviseletére. Kr. e. 70-ben mondta el Cicero vádbeszédét, melynek olyan hatása volt, hogy Verres már az első tárgyalás után elhagyta Rómát és önkéntes száműzetésbe vonult. Cicero azonban újabb tárgyalásra számítva annyi anyagot gyűjtött össze, hogy abból öt újabb beszédet szerkesztett, s bár nem mondhatta el őket, írásban közzétette a szöveget. Ezek közül a negyedik "beszéd" a Verres által eltulajdonított műkincseket veszi számba, címe: De signis. Ennek a beszédnek nyomán készült a két alábbi részlet.

 

 

            Herculis templum est apud Agrigentinos non longe a foro sane sanctum apud illos et religiosum. Ibi est ex aere simulacrum ipsius Herculis pulcherrimum. Quamquam plurima simulacra vidi, iudices, pulchrius simulacrum, quam illud, nunquam conspicatus sum. Ad hoc templum Verres nocte servos quosdam armatos repente misit. Hi concurrerunt et templum expugnabant, sed clamor a vigilibus fanique custidibus tollitur, qui primo servis obsistere templumque defendere conabantur. Sed servi Verris eos clavis et fustibus reppulerunt, et ubi valvas templi effregerunt, simulacrum commovebant. Interea fama tota urbe percrebruit; fama erat servos templum expugnare. Subito nuntius quidam, in forum celerrime ingressus, nuntiavit servos quosdam simulacrum Herculis commovere.  scelestiora audietis.

(In Verrem II. 4. 43, 94–95.)


Szavak

accipio 3 -cepi -ceptum – értesül, megtud, (meg)hall

accurro 3 -curri -cursum – odafut, odaszalad, hozzásiet

Agrigentinus 3 – agrigentumi

arripio 3 -ripui -reptum – megfog, megragad

audio 4 audivi auditum – hall(gat)

brevis 2 – rövid; brevi tempore – "mennyi idő alatt? mennyi időn belül?" kérdésre felelő időhatározó

celer celeris celere – gyors

clamor, -oris, m. – kiabálás, kiáltozás, lárma; clamorem tollere – kiáltást hallatni, kiabálni

clava, -ae, f. – fütykös, bunkó; clavis – ablativus! egyébként eszközhatározó

commoveo 2 -movi -motum – megmozdít, elmozdít, helyéből kimozdít

concurro 3 -curri -cursum – összefut, -szalad

conor 1 – hozzáfog, törekszik, iparkodik, megkísérel, próbál; amihez/amire/amit: infinitivus

conspicor 1 – megpillant, meglát

custos, -odis, m.f. – őr, felügyelő

diligens (diligentis) – figyelmes, gondos, szorgalmas, lelkiismeretes

do dare dedi datum – ad, nyújt; operam dare – fáradságot fordít vmire, foglalkozik vmivel; hallgat, figyel vkire; akire: dativus

effringo 3 -fregi -fractum – kitör, feltör, széttör

expugno 1 – megostromol, ostrommal bevesz, megvív

facinus, -oris, n. – tett, gaztett

facio 3 feci factum – tesz, csinál; impetum facere – rohamot/támadást intéz

fama, -ae, f. – hír, szóbeszéd, pletyka

fanum, -i, n. – szent hely, templom

fio fieri factus sum – lesz, támad, keletkezik, megtörténik, bekövetkezik

forum, -i, n. – fórum, vásártér, piac(tér)

fustis, -is, m. – husáng, dorong, fütykös; fustibus – ablativus! eszközhatározó

Hercules, -is, m. – Iuppiter és Alcmene fia, hérósz

impetus, -us, m. – roham, támadás; impetum facere – rohamot/támadást intéz

ingredior 3 -gressus sum – belép, bemegy

interea – ezalatt, eközben

iudex, -icis, m. – bíró

lapidatio, -onis, f. – kődobálás

longe – messze, távol; amitől, ahonnan: a, ab + ablativus

num – vajon?; -e?; ugye nem?

nunquam – sohasem

nuntio 1 – jelent, hírül hoz, tudósít, értesít

nuntius, -ii, m. – hírvivő, követ, hírnök

obsisto 3 -stiti – útjába áll, ellenáll, ellenállást fejt ki, ellenszegül; akinek/akivel szemben: dativus

opera, -ae, f. – fáradság, fáradozás, tevékenység; operam dare – fáradságot fordít vmire, foglalkozik vmivel; hallgat, figyel vkire; akire: dativus

percrebresco 3 -crebrui – gyakorivá lesz, elterjed, ismeretessé válik

quamquam kötőszó – noha, jóllehet, ámbár

repello 3 reppuli repulsum – visszakerget, visszaűz, elkerget

repente – gyorsan, hirtelenül, váratlanul

scelestus 3 – gonosz, bűnös, elvetemült

scelus, -eris, n. – gonoszság, vétek, bűn, gaztett

simulacrum, -i, n. – szobor

subito – hirtelenül, egyszerre, gyorsan

surgo 3 surrexi surrectum – fölkel, fölemelkedik

templum, -i, n. – templom, szentély

tollo tollere sustuli sublatum – magasba emel, elkezd; clamorem tollit – lármát csap

umquam/unquam – valamikor, valaha

valvae, -arum, f. – (kétszárnyú) ajtó

Verres, -is, m. – Verres, Cicero vádbeszédének "címzettje"

vigil, -is, m. – őr

 

 

Nyelvtan

A legtöbb olyan igei (vagy ritkábban) névszói kifejezés után, amikor a magyar nyelvben kijelentő alanyi vagy tárgyi mellékmondat következik, a latin a mellékmondat helyett infinitivusos szerkezetet használ. Ilyen kifejezések lehetnek pl.

a tudást, gondolást kifejező igék: tudja, hogy; nem tudja, hogy; azt hiszi, hogy; azt gondolja, hogy etc.

 

Az ilyen infinitivus alanya accusativusban áll. A szerkezet neve ezért accusativus cum infinitivo. Magyarra mellékmondattal fordítjuk. A latin szerkezet tehát három elemből áll: 1. a vezérige (verbum regens), 2. az infinitivus, 3. az accusativusban álló alany. A vezérigét a felismerhetőség kedvéért az elemzéskor be szoktuk keretezni. A latin az accusativus cum infinitivót nem értelmezi külön mondatként, hanem az egyszerű mondat részének tekinti, nem választjuk el tehát vesszővel az állítmánytól.

 

fama erat

servos templum expugnare

– elterjedt a hír, hogy szolgák ostromolják a templomot

 

            Példánkban a vezérige és az infinitivusban foglalt cselekvés egyidejű: "Elterjedt a hír, hogy ostromolják" (tehát a hír elterjedésével egyidőben). Természetesen nemcsak egyidejű cselekvést fejezhetünk ki ebben a szerkezetben. Tehát nemcsak azt mondhatjuk: az a hír járta, hogy szolgák ostromolják a templomot, hanem azt is, hogy az a hír járta, hogy szolgák ostromolták, vagy hogy: szolgák fogják ostromolni a templomot. Az előbbit előidejűségnek (hiszen a hír elterjedése előtt történt), az utóbbit pedig utóidejűségnek (a cselekvés csak később fog bekövetkezni) nevezzük. Ezeknek a viszonyoknak a kifejezésére különféle infinitivusai vannak a latin nyelvnek. Az infinitivusok – mint a participiumok – igenemüket (genus) tekintve lehetnek aktívak vagy passzívak, actiójuk pedig lehet imperfectum, perfectum és instans. Így

 

                                                  activum                  passivum

                     imperfectum

impf. tő + -re =

-are       -ere

-ere       -ire

impf. tő + ri =

-ari         -i

-eri         -iri

                         perfectum

perfectum tő +

   -isse

supinum tő +

 -us3 esse

                                             instans

supinum tő +

-urus3 esse

supinum tő +

-um iri

 

Az infinitivus perfectusok közül az aktív képzéséről már fentebb volt szó a hiányos igék kapcsán (coepi etc.), a passivumban a participium perfectum mellé az esse (a létige infinitivusa) kerül. A participiumot egyeztetjük az accusativusban álló alannyal (erre utal a part. után álló 3-as szám), az acc. cum infinitivós szerkezetben tehát -um esse, -am esse, -um esse, többesben -os esse, -as esse, -a esse alakot vehet fel. Egyéb alakja nem lehet.

Az infinitivus instans activi képzése: supinum tő + -urus3 esse. Éppúgy egyeztetjük, mint az infinitivus perfectus passivit! A passzív infinitivust a supinum accusativusából és az eo, ire, ivi, itum igéből képzett körülírás fejezi ki. (A supinumot nem egyeztethetjük az alannyal, hiszen IV. declinatiós főnévként viselkedik: végződése mindig -um.)

Egy fontos megjegyzésünk van még: a deponens igék infinitivusainak kérdése. Ezen igecsoportól fentebb már volt szó. Ezen igék csak három infinitivust képeznek:

Pl. hortor 1 hortatus sum

inf. imperfectus passivi

hortari

inf. perfectus passivi

hortatus 3 esse – hortati 3 esse

inf. instans activi!!!

hortaturus 3 esse – hortaturi 3 esse

Vagyis instans actióban nem a passzív, hanem az aktív alakú infinitivust képzik.

 

Fama erat servos templum expugnavisse – az a hír járta, hogy szolgák ostromolták meg a templomot.

Fama erat servos templum expugnaturos esse – az a hír járta, hogy szolgák fogják megostromolni a templomot.

 

Sacerdotes responderunt ... servos Verris signum sustulisse: A papnők azt felelték, hogy Verres szolgái elvitték a szobrot. Ebben az accusativus cum infinitivós szerkezetben az infinitivusnak tárgyi bővítménye van: signum, s minthogy alanya is tárgyesetben áll, két accusativus van a mondatban. Ez olykor zavaró lehet, hiszen a szórend nem ad egyértelmű felvilágosítást arról, melyik accusativus az infinitivus alanya és melyik a tárgya. Ebben a mondatban a szavak jelentéséből és a szövegkörnyezetből eldönthető, hogy ki végzi a cselekvést, és az mire irányul (nem a szobor vitte magával a szolgákat, hanem fordítva), de ez nincsen mindig így.

 

Fama erat

exercitum Romanum hostes devicisse. – az a hír járta, hogy a római sereg

legyőzte az ellenséget. Nehéz eldönteni egyértelműen, melyik accusativus az alany és melyik a tárgy: ki győzött le kicsodát, a rómaiak az ellenséget, vagy az ellenség a rómaiakat. Ilyen esetben az infinitivusos szerkezetet átalakítjuk passzívvá, azaz aktív helyett passzív infinitivust használunk:

Fama erat hostes ab exercitu Romano devictos esse.

 

            Sacerdotes responderunt se omnia conspicatas esse. – A papnők azt válaszolták, hogy ők mindent láttak. Ha a verbum regensnek és az infinitivusnak az alanya azonos, akkor az accusativus minden esetben a visszaható névmás (me, te, se, nos, vos, se).

 

A nominativus cum infinitivo.

Az észrevevést, mondást, gondolást, parancsolást kifejező igék közül néhány, amennyiben (személyes) passzívumban állanak, egy másik igeneves szerkezetet, nominativus cum infinitivót vehetenek maguk mellé. Ebben az esetben a vezérige alanya és a kijelentő alanyi mellékmondat alanya mindig azonos (ezért személyes a passzívum, hiszen van kitett alanya). Ezért itt az alany valóban alanyesetben áll, ellentétben az acc. cum inf.-val, ahol a mellékmondat alanya – mint fentebb láttuk – tárgyesetben van.

            Aktív vezérige után tehát acc. cum inf., passzív (személyes passzívum) után nom. cum inf. következik.

 

 

Dicar

(ti. ego) princeps Aeolium carmen ad Italos deduxisse modos. — El fogják mondani rólam, hogy elsőként ültettem át az aiol dalt itáliai mértékekre.

 

fertur

Xanthippe morosa fuisse. — Azt mondják, hogy Xanthippe zsémbes volt.

 

iubentur

consules exercitum conscribere. — A consuloknak megparancsolják, hogy toborozzanak hadsereget.

 

Dicitur

 Remus a Romulo interfectus esse. — Romulus állítólag megölte Remust.

 

Putantur

hostes venturi esse. — Azt gondolják, hogy az ellenség jönni fog.

 

Omnibus res atrocissima esse videbatur – mindenkinek úgy tűnt, hogy ez rendkívül elvetemült dolog. A video passzívuma azt jelenti: tűnik, látszik, és utána rendszerint nom. cum inf. következik.

            Az összetett infinitivusokat itt is egyeztetni kell az alannyal. Tehát az infinitivus perfectus passivi a nom. cum infinitivós szerkezetben -us esse, -a esse, -um esse, többes számban -i esse, -ae esse, -a esse alakban állhat, az inf. instans activi -urus esse, -ura esse, -urum esse, -uri esse, -urae esse, -ura esse alakokat vehet fel.

 

Az A részben előfordul egy olyan ige, melynek rendhagyóságáról már korábban, a semideponens igék kapcsán megemlékeztünk, de szövegben még nem került elő: fio fieri factus sum – lesz, válik vmivé, bekövetkezik, megtörténik

 

praes. impf.

praet. impf.

fut. impf.

fio       —

fis       —

fit       fiunt

fiebam   fiebamus

fiebas    fiebatis

fiebat     fiebant

fiam     fiemus

fies      fietis

fiet       fient

Mint látható, a praes. impf.-ban két alak hiányzik (plur. 1. és 2. személy), egyébként úgy viselkedik, mintha a III. coniugatióhoz tartozna. Perfectumai szabályosak, azaz összetettek, ahogyan azt fentebb – a passzív perfectumok kapcsán – már ismertettük.

 

A nolo nolle nolui ige ragozása. Az ige a non tagadószó és a volo velle volui ige összetételéből jött létre. Ebből következik, hogy ragozására az említett alapige nyomta rá bélyegét. A praes. impf.-ra kell nagyon vigyázni, mert bizonyos alakjait két szóba kell írni, a többi viszont összevont, egy szó. Megjegyzendő, hogy ahol az eredeti ige vol- töve bukkan fel, ott történik meg az összevonás, egyéb esetekben két szóban írjuk az alakokat. Ragozása a III. coniugatióhoz áll közel. Perfectumai szabályosak. Passzívuma nincs. Participium imperfectuma: nolens (nolentis). Imperativusáról beszéltünk.

praes. impf.

praet. impf.

fut. impf.

nolo

non vis

non vult

nolumus

non vultis

nolunt

nolebam

nolebas

nolebat

nolebamus

nolebatis

nolebant

nolam

noles

nolet

nolemus

noletis

nolent

praes. perf.

praet. perf.

fut. perf.

nolui

noluisti

noluit etc.

nolueram

nolueras

noluerat etc.

noluero

nolueris

noluerit etc.

 

 

 

Esettan

brevi tempore: az ablativus időegységet jelentő szavakkal (annus, mensis, dies, tempus) praepositio nélkül fejezi ki azt az időhatározót, mely a "mikor?", ritkábban a "mennyi idő alatt?" kérdésre felel. Jelen példánk az utóbbi kérdésre ad választ. A határozó neve ablativus temporis.

 

Feladatok

1. Az alábbi formák többféleképpen értelmezhetők. Hogyan?

amate

quam

dicam

posueris

nostri

 

2. Húzza alá az infinitivusban álló alakokat!

dicta esse, salutant, fac, poni, audi, mitti, missi, facere, amabis, amatura esse

 

3. Alakítsa át úgy az alábbi mondatokat, hogy a zárójelben lévő kifejezésektől függjenek! Pl. (Vergilius scribit) Troia dolo capta est. – Vergilius scribit Troiam dolo captam esse.

1. (Aeneas vidit) Troia a hostibus capitur.

2. (Videbatur) Equus divina arte aedificatur.

3. (Poeta dicit) Troiani novam patriam in Italia condere voluerunt.

 

4. Tegye az aktívumban állókat passzívumba, vagy fordítva!

nuntiavit ........................, audietis ........................, videberis ........................, defendis ........................, mitteris ........................, commotus erat ........................

 

5. Egyeztesse a ragozott főnevekkel a zárójelben lévő jelzőiket!

simulacra (similis) ........................, ........................, nocte (longior) ........................, servi (expugnans) ........................, ........................, famae (melior) ........................, ........................, ........................

 

6. A következő kétértelmű acc. cum inf. szerkezeteket alakítsa át félreérthetetlen mondatokká! Alkossa meg mindkét lehetséges mondatot. Pl. Fama erat exercitum Romanum hostes vicisse. – Fama erat hostes ab exercitu Romano victos esse. ill. Fama erat exercitum Romanum a hostibus esse victum.

1. Cicero dicit cives Agrigentinos servos Verris repellere.

2. Cicero dicit se rem publicam defendere.

3. Scimus Martialem nunquam Vergilium salutavisse.

 

7. Mondja latinul!

1. Rómát Romulus alapította. 2. Állítólag Romulus alapította Rómát. 3. Cicero azt mondja, hogy meg fogja védeni a szenátust. 4. Úgy tűnik, megérkezett Verres. 5. Verres a legszebb szobrokat akarta birtokolni.