2. olvasmány

Altercatio passeris et hirundinis

Dixit passer hirundini: “Avis misera, tu semper longa itinera fecisti, quia frigora tolerare numquam potuisti.” Respondit hirundo irridens: “Stulte passer! Hieme superiore, postquam nives operuerunt omnia, fames te prolemque tuam paene perdidit.”

Szavak:

Az ókori Róma

1. 1. Róma hét dombja

1. 2. A Capitolium

1. 3. A Palatinus

2. 1. A Forum Romanum

2. 2. Róma legfontosabb építészeti emlékei

Nyelvtan: 

A vocativus, a megszólítás esete

A II. declinatio -us és -ius végű névszói egyes számban külön megszólító esettel rendelkeznek. Az -us végűek végződésük helyébe -e esetragot kapnak. Így: Ó, Romulus – O Romule!, Ó, nagy hadvezér: O magne imperator.

Az -ius végű tulajdonnevek valamint a filius és a meus szavak vocativusa i-re végződik. Ó, Vergilius! – O Vergili!

Jegyezzük meg: Et tu mi fili, Brute? – Te is, fiam, Brutus?

 A II. declinatiós -er végű főnevek.

A problémáról már az előző olvasmány nyelvtanában szó esett, ott egy melléknévként viselkedő szót ragoztunk, itt az alkalom, hogy a főneveket is bemutassuk. Puer, pueri, m. – fiú. Mint a szótári alak mutatja, az -e- végig meg fog maradni a ragozás során:

Ennek mintájára ragozódik a vir, viri, m - férfi szó (és összetételei) is.

Most lássunk olyan főnevet, amelyből kiesik az -e-: ager, agri, m. = (szántó-) föld

 Ugyanez a két típus megtalálható a melléknevek között is: pl. liber, libera, liberum (szabad), sacer, sacra, sacrum (szent).

A III. declinatio különböző tőtípusú névszók ragozása. Singularis nominativusuk egészen eltérő lehet. Egyaránt vannak benne hím-, nő- és semlegesnemű szavak, tehát a III. declinatio esetében különösen fontos, hogy a szavak teljes szótári alakját pontosan tanuljuk meg. A szótári alakkal ezúttal vigyázni kell, ti. a szótárak a genitivusi alakot csak attól a betűtől kezdve adják meg, ahonnét a szó gyöke változik vagy változhat: hirund|o, -inis, m. értendő: hirundo, hirundinis ...; frig|us, -oris, n. értendő: frigus, frigoris ...; pass|er, -eris, m. értendő: passer, passeris ... Ez utóbbi esetben történhetne hangtani változás, de nem következik be, ezt is jelezni kell, ezért -eris a genitivus. A szótári alakból az is kiderül, mi lesz az a szógyök, amihez a ragokat tesszük. Ha a genitivus -is ragját levágjuk, megkapjuk a ragozandó részt: frigus, frigor|is: frigor- lesz a változatlan része minden ragozott alaknak; hirundo, hirundin|is: hirundin-; passer, passer|is: passer- fog szerepelni minden rag előtt.

Találhatók benne mássalhangzós tövű és -i tövű szavak. Az -i tövűeken belül további két kategóriát különíthetünk el: vannak ún. "gyenge" és "erős" -i tövű szavak.

 Mássalhangzós tövű pl. a rex, regis, m - király.

Ettől a ragozástól csak egyetlen helyen tér el a gyenge -i tövűeké: a plur. gen. esetragja ezek esetében nem -um, hanem -ium. A főnév -i tövű tehát, de ez csak egyetlen esetben jelenik meg a ragozás során, ezért "gyenge" -i tövűnek nevezzük. Az erős -i tövűek esetében az -i tő megjelenik továbbá (azaz a plur. gen.-on kívül) a sing. ablativusban, illetve semlegesnemű szavak esetében a pluralis nominativus és accusativus -a esetragja előtt. Gyenge -i tövű pl. az urbs, -is, f. = város, erős -i tövű a mare, -is, n. = tenger

A különböző tőtípusokat a következőképpen tudjuk elkülöníteni egymástól a szótári alak alapján:

A melléknevek

Az előző olvasmányban megismert háromvégű melléknevek mellett léteznek kétvégű és egyvégű melléknevek is. Ezeket mindig a III. declinatióban ragozzuk (szinte mind erős -i tövűek). Vannak azonban a háromvégű melléknevek közt is olyanok, amelyek a III. declinatióban ragozódnak (pl. acer, acris, acre - kemény, harcias): ezeknél a nőnemű alak -is-re, a semlegesnemű -e-re végződik. (A hím- és nőnemű alak ragozása a singularis accusativustól fogva megegyezik!)

Az egyvégű melléknevek szótári alakjában megadjuk a singularis genitivust, de zárójelbe tesszük, hogy jól elkülöníthető legyen a főnevektől. Pl. felix (felicis) – szerencsés, dús, boldog. A kétvégű melléknevek végződése -is és -e (mivel ettől alaktani eltérés nem létezik, a szótár nem írja ki ezeket a végződéseket, hanem csak kettes számmal jelöli a típust). Az -is végződésű alakok hímneműek vagy nőneműek, az -e végűek semlegesek Természetesen ezeket a mellékneveket is egyeztetjük a főnévvel nemben, számban és esetben. Pl.

Az egyvégű melléknevek ragozása:

Megjegyzés: a mellékneveknél a ragozás során változatlan szógyököt úgy kapjuk meg, hogy a kétvégűeknél a nominativus -is végét vágjuk le: terribil|is 2: terribil- fog szerepelni minden ragos alakban a rag előtt; az egyvégűeknél pedig a zárójelben álló genitivus -is ragját vesszük le: felix (felic|is): felic- lesz a ragokkal ellátandó gyök.

Feladatok

rex Romanus, urbs nova, avis irridens

2. Tegye az egyes számúakat többesbe, a többes számúakat pedig egyesbe az eset megtartásával!

proles tua ................................, regis terribilis ................................, iter longum ................................, ................................, oppida nova ................................, ................................, passeres miseros ................................, bellis terribilibus ................................, ................................

ars, artis, f. ; lex, legis, f.; munus, -eris, n.; vacatio, -onis, f.; cupido, -inis, f.; arx, arcis, f.; mos, moris, m.

4. Fordítsa latinra!

1. a fecske utódai; 2. a szörnyű télen; 3. a tél hótakarója; 4. Róma új királya; 5. A háborúk elpusztították a madarakat. 6. A szomszédok gúnyolódva válaszoltak a királynak. 7. Minden madár hosszú utakat tett meg télen.