12. olvasmány

Orosius Róma őstörténetéről

Urbs Roma in Italia a Romulo et Remo geminis auctoribus condita est. Cuius regnum continuo Romulus parricidio imbuit, parique succesu crudelitatis sine more raptas Sabinas, improbis nuptiis confoederatas, maritorum et parentum cruore dotavit. Itaque Romulus, interfecto primum avo Numitore, dihinc Remo fratre, arripuit imperium, Urbemque constituit: regnum avi, muros fratris, templum soceri sanguine dedicavit, sceleratorum manus promissa impunitate collegit.

12.  Szavak

Nyelvtan

A következő szavak határozatlan névmások (alakjuk szerint közel állnak a melléknevekhez), de ragozásukban névmási genitivust (-ius) és dativust (-i) alkalmaznak.

alius alia, aliud                                                 más

alter, altera, alterum                                         a másik (kettő közül)

uter, utra, utrum                                               az egyik (a kettő közül)

uterque, utraque, utrumque                              mindkettő

neuter, neutra, neutrum                        egyik sem (a kettő közül)

ullus, ulla, ullum                                               valamely

nullus, nulla, nullum                                          egy sem

solus, sola, solum                                            egyedüli

totus, tota, totum                                             egész

ne quis malus invidere possit – a ne és a si kötőszavak után az aliquis, aliqua, aliquid (valaki, valami) határozatlan névmást ebben a formában nem használjuk, a jelentést módosító ali- partikula elmarad: ne quis – nehogy valaki; ne quid – nehogy valami; si quis – ha valaki; si quid – ha valami.

A függő kérdés

Ha egy kérdő mondat valamely másik mondat alanyát vagy tárgyát fejti ki teljes mondat formájában, kérdő alanyi vagy kérdő tárgyi alárendelő mellékmondatról beszélünk. Pl.:

Mit csinálsz? – Ez egyenes kérdés. — Tudom, hogy mit csinálsz. (Mit tudok? Azt, hogy mit csinálsz.) – Ez már kérdő tárgyi alárendelő mellékmondat

Mit csinálsz? – Ez egyenes kérdés. — Köztudott, hogy mit csinálsz. (Mi köztudott? Az, hogy mit csinálsz.) – Ez már kérdő alanyi alárendelő mellékmondat.

Ezt az alárendelő mondatfajtát rövidebb nevén függő kérdésnek is nevezzük.

A kötőszó kérdő névmás (Pl. quis?, quid? – kicsoda? micsoda? melyik?; qualis 2 ? – milyen?; qui?, quae?, quod? – milyen? miféle?;  quantus 3 ? – mekkora? milyen nagy?; ubi? – hol?; quot? – hány? mennyi?) vagy kérdőszó (num, utrum, an, -ne – vajon? ...-e?; quare, cur – miért?). A kérdőnévmásokkal óvatosnak kell lennünk, mert túlnyomó többségük egyben vonatkozó névmás is. A függő kérdés állítmánya mindig coniunctivusban van, de magyarra kijelentő móddal fordítjuk. Azt azonban, hogy éppen melyik coniunctivus áll a mellékmondatban, egy külön szabályrendszer, a consecutio temporum szabja meg.

A consecutio temporum

Consecutio temporum annyit jelent magyarul, hogy "az idők egymást követése". E kifejezés pedig arra vonatkozik, hogy amennyiben az alárendelő mellékmondatban coniunctivus áll, annak ideje a főmondatéhoz igazodik, állapota pedig a főmondati cselekvéshez viszonyítva megmondja, milyen időviszonyban áll a főmondattal: azzal egyidejű, ahhoz képest előidejű vagy utóidejű. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy ha a főmondatban jelen vagy jelennek megfelelő idő van, akkor a mellékmondati állítmány is jelen időben, azaz praesensben lesz, csak éppen coniunctivusban. Ha pedig a főmondatban múlt idő van, akkor múlt idő, azaz praeteritum lesz a mellékmondatban is, de coniunctivusban. A consecutio temporum szempontjából a főmondatban jelennek számít: praesens imperfectum, futurum imperfectum, futurum perfectum, imperativus. A főmondatban előforduló múlt idők: praesens perfectum, praeteritum imperfectum, praeteritum perfectum.

A mellékmondati igealak állapota egyidejűség esetén imperfectum, előidejűségnél perfectum, utóidejűségnél pedig instans. Ez utóbbit a cselekvő körülírt igeragozással, a coniugatio periphrastica aktív alakjaival fejezzük ki. Esetünkben azonban a körülírt igeragozásnak csak két meghatározott alakja jöhet számításba, amint azt lentebb látni fogjuk. (Coniunctivus praesens imperfectum, illetve praeteritum imperfectum.)

Összefoglalva a fentieket:

                                                           mellékmondatban

                                               coni. praes.impf., ha egyidejű a főmondattal

főmondatban jelen idő: coni. praes.perf., ha előidejű a főmondathoz                                                                       képest

                                               coniugatio periphrastica coni. praes.impf., ha                                                                       utóidejű a főmondathoz képest

                        facias.                                                     csinálsz.

Scio, quid        feceris.                         Tudom, hogy mit csináltál.

                        facturus sis.                                             fogsz csinálni.

                                               coni.praet.impf., ha egyidejű a főmondattal

főmondatban múlt idő:              coni. praet.perf., ha előidejű a főmondathoz                                                                       képest

                                               coniugatio periphrastica coni.praet.impf., ha

                                                           utóidejű a főmondathoz képest

                        faceres.                                                              csinálsz.

Scivi, quid        fecisses.                                   Tudtam, hogy mit csináltál.

                        facturus esses.                                                     fogsz csinálni.

Vigyázat! A latin állapotnak nem lévén magyar megfelelője, a mi nyelvünk csak idővel, azaz jelennel, múlttal, jövővel képes visszaadni az igének azt az aspektusát, ami a latin igealaknál csak relatív időt fejez ki, tehát a főmondathoz képest előbb, utóbb vagy vele együtt történik a mellékmondati cselekvés.

A coniunctivust – mint láthattuk – természetesen a magyar nyelvnek megfelelően fordítjuk, azaz jelen esetben, függő kérdésnél, nyelvünkben kijelentő módot használunk. A későbbiekben lesznek olyan alárendelő mellékmondatfajták, melyeknek állítmánya magyarul felszólító mód lesz, de ez nem a latin igealak tükörfordítása, hanem a magyar grammatika sajátosságaiból fakad.

Esettan

unius aestimemus assis – értékeljük egy asra. Genitivus pretii: A becslést, adást, vevést jelentő igék mellett genitivus fejezi ki azt, amennyire értékeljük, amennyiért vesszük vagy eladjuk a dolgokat. Pl. Tanti non es. – Annyit nem érsz. Sua plerique parvi pendunt. – Legtöbben kevésre becsülik a sajátjukat.

studio pedes vigescunt; fraterno fletu manantia munera – ablativus causae – okhatározó. A cselekvés belső indító okát vagy a külső körülményekben rejlő okát praepositio nélküli ablativusszal fejezzük ki. Különösen gyakran fordul elő a kedélyállapotot (örömöt, bánatot, gyönyörködést, elégedettséget stb.) kifejező igék és melléknevek mellett. Insignis pietate vir. – A jámborsága miatt kiváló férfiú. A fentebb már előfordult (abl. limitationis) példán látjuk, hogy ugyanaz az ablativus kétféle határozó is lehet, csak a szövegből dönthetjük el, melyikről van szó, néha még onnan sem.

multo vilior et levior – abl. mensurae

tantum basiorum – gen. partitivus

Lesbia a me amata est – abl. auctoris

Feladatok:

1. Fejezze ki participiummal az alábbi mellékmondatokat!

Romulus által, amikor megszerezte a hatalmat, város alapíttatott.

A szabin nőknek, miután elraboltattak, szüleik vérét adta hozományul.

A bűnösök csapata, miután összegyűlt, kegyetlenséggel szentelte föl a templomot.

A gonosz menyegzőt, miután létrehozatott, vérrel szennyezte be.

A kegyetlenség, amely megölte a nagyapát, bűnös hatalmat ígért.

2. Alakítsa passzívvá az alábbi mondatokat!

Regnum continuo Romulus parricidio imbuit.

Sabinas maritorum et parentum cruore dotat.

Romulus arripuit imperium Urbemque constituit.

Sceleratorum manus colligit.

Muros fratris, templum soceri sanguine dedicavit.

3. Fordítsa latinra az alábbi mondatokat!

Ha Romulus nem ölte volna meg az öccsét, Róma nem nedvesíttetnék vérrel.

Gyűjtsünk csapatot, és alapítsunk várost Itáliában!

Ha szövetkeznénk a szabinokkal, magunkhoz ragadnánk a hatalmat.

Gyűljenek össze és szenteljenek templomot!

Ha nem raboltattak volna el a szabin nők, nem ölettek volna meg az apáik.

4. Fejezze ki accusativus, illetve nominativus cum infinitivóval!

Orosius azt mondja, hogy az alapítók apagyilkossággal szennyezték be Rómát.

… hogy a fivérek nyomban el fogják rabolni a szabin nőket.

… hogy bűnösök csapata gyűjtetett egybe a városban.

Úgy látszik, hogy Remus megöletett a fivére által.

… hogy Romulus büntetlenséget fog ígérni.

5. Fejezze ki ablativus absolutusszal!

amikor Romulus Rómát alapította

mivel a szabin nők atyjuk vérét kapták hozományul

miután a falak is vérrel lettek fölszentelve

miután a város létrejött

míg az ikrek magukhoz ragadták a hatalmat