Az alábbi szövegek szerzője Petronius Arbiter (Kr. u. ?–66), aki minden valószínűség szerint azonos azzal a Petroniusszal, akinek életéről és haláláról Tacitus emlékezik meg (Annales 16, 18.): "A nappalt alvással, az éjszakát hivatalos ügyekkel és az élet gyönyörűségeivel töltötte, s mint ahogy másokat szorgalmuk, őt semmittevése tette híressé, mégsem tartották korhelynek és tékozlónak, mint általában azokat, akik vagyonukat elfecsérlik, hanem finom ízlésű életművésznek. Mondásait és cselekedeteit pedig, minél nagyobb fesztelenséget és bizonyos nemtörődömséget mutattak, annál szívesebben a természetes egyszerűség megnyilvánulásának fogták fel. Bithyniai proconsulként, majd consuli minőségben mégis tetterős és intézkedésre termett férfinak mutatkozott. Azután visszasüllyedvén a bűnökbe, vagy a bűnök utánzásával, mint a választékos ízlés mestere, Nero bizalmas baráti körébe került be, mert a császár csak azt tartotta a bőség kellemes és kényeztető ajándékának, amit Petronius jóváhagyásra ajánlott." (ford. Borzsák István)

                Petronius egyetlen, csonkán ránk maradt műve, a Satyricon a mai fogalmaink szerint regény. Elegáns, könnyed és a beszélt nyelvhez közel álló stílusban beszéli el két barát, Encolpios és Eumolpos otthontalan bolyongását Dél-Itáliában. A meglehetősen töredékes mű legkerekebb egysége a Cena Trimalchionis, Trimalchio lakomája. Trimalchio rabszolgaságból fényűző gazdagságba emelkedett műveletlen parvenü, s az általa rendezett lakomát ennek megfelelően az ízléstelenül kérkedő fényűzés jellemzi. A Cena Trimalchionis nyomán készült az A szöveg, a B pedig a vándorló cimborák crotoni kalandját meséli el.

 

Croton erkölcsei

            Destinatum carpimus iter ac momento temporis in montem conscendimus, ex quo haud procul impositum in arce sublimi oppidum cernimus. Nec, quid esset, sciebamus, donec a vilico quodam Crotona esse cognovimus, urbem antiquissimam et aliquando Italiae primam. Cum deinde diligentius exploraremus, qui homines inhabitarent nobile solum, "O mi" inquit vilicus "hospites, si negotiatores estis, mutate propositum aliudque vitae praesidium quaerite. Sin autem sustinetis semper mentiri, recta ad lucrum curritis. In hac enim urbe non litterarum studia celebrantur, non frugalitas sanctique mores laudibus ad fructum perveniunt, sed quoscumque homines in hac urbe videritis, scitote in duas partes esse divisos. Nam aut captantur aut captant. In hac urbe nemo liberos tollit, quia quisquis suos heredes habet, non ad cenas, non ad spectacula admittitur, sed omnibus prohibetur commodis, inter ignominiosos latitat.

Szavak

adeo -ire etc. – az ismert ige vonzata itt praepositio nélküli accusativus

admitto 3 -misi -missum – beereszt, odabocsát; pass. bebocsátást nyer; ahová: ad + acc.

aliquando – valamikor, egyszer, egykor

cadaver, -eris, n. – hulla, holttest

capto 1 – törekszik, iparkodik vmire, les, figyel, vadászik vmire; megfogni, megnyerni, rászedni igyekszik, örökségre vadászik

carpo 3 carpsi carptum – megtesz, megjár (utat)

celebro 1 – foglalkozik vmivel, űz vmit

cerno 3 crevi cretum – lát, észrevesz

cognosco 3 etc. – a már ismert igének itt az acc. cum inf.-en kívüli vonzata a + abl. (akitől megtudni)

corvus, -i, m. – holló

Croton, -onis, f. – város Dél-Itáliában; acc.: Crotona

cum + coniunctivus praet. impf. – amikor

destino 1 – meghatároz, megállapít, célul kitűz, kijelöl

divido 3 -visi -visum – szétválaszt, szétoszt

duco 3 duxi ductum – vezet, húz, visz; uxorem ducere – feleségül vesz

exploro 1 – kikémlel, kikutat, kipuhatol, megvizsgál

frugalitas, -atis, f. – takarékosság, rendszeretet, becsületesség, derekasság, józanság

honor, -oris, m. – tisztelet, kitüntetés, tisztség, hivatal, méltóság, tekintély, becsület

hospes, -itis, m.f. – idegen, külföldi, jövevény

ignominiosus 3 – gyalázatos, szégyenletes, becstelen

impono 3 -posui -positum – bele-, oda-, rátesz, létesít

inhabito 1 – lakik; ahol/amit: accusativus

iter, -ineris, n. – út

latito 1 – rejtőzködik, bújkál

liberos tollere – gyermekei születnek vkinek, gyermeket vállal vki

littera, -ae, f. – betű; plur.: irodalom, tudomány

lucrum, -i, n. – nyereség, előny, haszon

mentior 4 mentitus sum – kohol, költ, hazudik, félrevezet, megcsal

momentum, -i, n. – időköz, időszak; momento temporis – nyomban, rövidesen

mos, moris, m. – szabály, törvény, szokás, erkölcs

muto 1 – megváltoztat

necessitudo, -inis, f. – szoros viszony, összeköttetés, barátság, rokonság

negotiator, -oris, m. – kereskedő, bankár

nemo, -minis m. – senki

nobilis 2 – ismert, híres, hírhedt, nemes, előkelő

pestilentia, -ae, f. – dögvész, fertőző nyavalya

praesidium, -ii, n. – védelem, oltalom, segítség

procul – messze, távol(ban)

prohibeo 2 -hibui -hibitum – távol tart, visszatart; amitől: ablativus

propositum, -i, n. – szándék, terv

proximus 3 – legközelebbi, igen közeli

qui homines inhabitarent – "hogy miféle emberek lakják"; az exploraremus állítmánytól függő kérdő tárgyi alárendelő mellékmondat. Ennek magyarázata a II/6. olvasmány után következik.

quicumque quaecumque quodcumque – akárki, akármi, bármelyik

quid esset – "hogy mi az"; a sciebamustól függő kérdő tárgyi mellékmondat. Magyarázata a II/6. olvasmány után.

recta adv. – egyenesen, egyenes úton

sanctus 3 – szent, sérthetetlen, feddhetetlen

scitote – a scio ige II. imperativusa: tudjátok (meg)!

sin – ha pedig, de ha

solum, -i, n. – talaj, föld

studium, -ii, n. – tanulmány, tudomány, vmivel való foglalkozás; kedvtelés

sublimis 2 – magas, magasan lévő

sustineo 2 -tinui – elvisel, eltűr, magára vállal

tollo 3 sustuli sublatum – jelentése itt: gyermeket nevel, vállal (ti. hozzá tartozik a liberos; a kettő együtt jelenti ezt)

vilicus, -i, m. – majoros, gazda

 Nyelvtan

            A coniunctivus az indicativus (kijelentő mód) mellett a másik olyan igemód a latinban, amely minden személyre kiterjedő ragozási rendszerrel rendelkezik. (Mint láttuk, a harmadik igemódnak, az imperativusnak csak két alakja van: egyes és többes második személy.) A coniunctivus jelentésével kapcsolatban meg kell különböztetnünk főmondati (önálló) és mellékmondati (viszonyított) használatát. A főmondatban – többek között – kifejezhet feltételességet, felszólítást és óhajtást.

            Az önállóan, főmondatban vagy mellérendelő mondatban használt coniunctivus igen gyakran felszólítást vagy óhajt fejez ki (praesensek) vagy irreális, meg nem valósult, illetve meg nem valósítható feltételt, óhajt (praeteritumok) jelent, tehát a magyar mondat állítmánya többnyire felszólító vagy feltételes módban áll. Több nehézséget okoz ennél a coniunctivus mellékmondati (viszonyított) használata. Természetesen a latin nyelvben sem áll minden alárendelő mellékmondat állítmánya coniunctivusban. Bizonyos alárendelő mellékmondatok állítmánya indicativusban áll, másoké pedig mindig coniunctivusban, s vannak olyan mellékmondattípusok is, amelyek állítmánya állhat coniunctivusban is és indicativusban is. A mellékmondatokban szereplő coniunctivusokat csak akkor tudjuk helyesen fordítani, ha felismerjük, hogy milyen fajta mellékmondattal van dolgunk, s tudjuk azt is, melyik mondattípusban tér el az igemód használata a magyartól. A mellékmondatok coniunctivusi állítmányát tehát nem mindig fordíthatjuk magyarra feltételes vagy felszólító móddal. Vannak olyan latin mellékmondatok, melyeknek coniunctivusi állítmányát csak kijelentő móddal fordíthatjuk.

            A coniunctivusban nincs futurum, csak két igeidő létezik: praesens és praeteritum. Képzésük:

praesens imperfectumban az imperfectum tő és a személyrag (aktív vagy passzív) közé -a módjel kerül. Az 1. coniugatio igéinél nem találunk külön módjelet, a coniunctivust a tőhang változása jelzi: -a-ból -e- lesz. A coniunctivusban az aktív egyes szám első személy ragja mindig -m.

narrem       narrer narres        narreris narret        narretur narremus   narremur narretis      narremini narrent      narrentur

habeam       habear habeas        habearis habeat        habeatur habeamus   habeamur habeatis     habeamini habeant      habeantur

dicam        dicar dicas         dicaris dicat         dicatur dicamus    dicamur dicatis       dicamini dicant       dicantur

vinciam       vinciar vincias        vinciaris vinciat        vinciatur vinciamus   vinciamur vinciatis     vinciamini vinciant     vinciantur

Megjegyzés: itt is, és a továbbiakban is a capio 3 ragozása mint a dico 3 igéé, csak vigyázni kell az imperfectum tőre.

 

A létige coniunctivus praesens imperfectuma: sim, sis, sit, simus, sitis, sint.

 

A praeteritum imperfectum képzése

imperfectum tő + re módjel + személyrag. A -re módjel ugyanazt a hangtani változást idézi elő, mint az aktív infinitivus képzője: a III. coniugatióban -e kötőhang található előtte, illetve a rövid -i tőhangot -e-re változtatja.

narrarem       narrarer narrares        narrareris narraret        narraretur narraremus narraremur narraretis   narraremini narrarent     narrarentur

haberem       haberer haberes        habereris haberet        haberetur haberemus   haberemur haberetis     haberemini haberent      haberentur

dicerem        dicerer diceres         dicereris diceret         diceretur diceremus   diceremur diceretis     diceremini dicerent      dicerentur

vincirem       vincirer vincires        vincireris vinciret        vinciretur vinciremus   vinciremur vinciretis     vinciremini vincirent     vincirentur

A létige coniunctivus praeteritum imperfectuma: essem, esses, esset, essemus, essetis, essent. (Úgy képezzük tehát, mintha az infinitivus imperfectushoz tennénk a személyragokat.)

 

A perfectum idők képzésében az indicativushoz hasonlóan itt is különbség mutatkozik az aktív és a passzív ragozás között: az aktív alakokat toldalékokkal, míg a passzívakat az indicativusban megismert módon a participium perfectum és a létige összetételével alkotjuk meg.

Az aktív coniunctivus praesens perfectum képzése mind a négy coniugatióban: perfectum tő + -erim               -erimus

                        -eris                 -eritis

                        -erit                 -erint

         I.                        II.                    III.        IV.

narraverim narraveris narraverit narraverimus narraveritis narraverint

habuerim habueris habuerit habuerimus habueritis habuerint

dixerim dixeris dixerit dixerimus dixeritis dixerint

vinxerim vinxeris vinxerit vinxerimus vinxeritis vinxerint

(A toldalékok tehát az egyes szám első személytől eltekintve megegyeznek a futurum perfectum képzésében használatosakkal.)

 

A passzív coniunctivus praesens perfectumban a participium után a létige coniunctivus praesense kerül:

dictus3 sim       dicti3 simus

dictus3 sis         dicti3 sitis

dictus3 sit         dicti3 sint

A praeteritum perfectum képzése mind a négy coniugatio aktívumában:

perfectum tő + -issem

                        -isses

                        -isset

                        -issemus

                        -issetis

                        -issent

 

narravissem narravisses narravisset narravissemus narravissetis narravissent

habuissem habuisses habuisset habuissemus habuissetis habuissent

dixissem dixisses dixisset dixissemus dixissetis dixissent

vinxissem vinxisses vinxisset vinxissemus vinxissetis vinxissent

 

Passzívumban: narratus3 essem, habitus3 essem, dictus3 essem, vinctus3 essem etc. Pl.:

dictus3 essem               dicti3 essemus

dictus3 esses                dicti3 essetis

dictus3 esset                 dicti3 essent

 

A rendhagyó igék coniunctivusai.

possum posse potui (Passzívuma nincs)

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
possim possis possit possimus possitis possint	possem posses posset possemus possetis possent	potuerim potueris potuerit potuerimus potueritis potuerint	potuissem potuisses potuisset potuissemus potuissetis potuissent

 

 

volo velle volui (Passzívuma nincs)

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
velim velis velit velimus velitis velint	vellem velles vellet vellemus velletis vellent	voluerim volueris voluerit voluerimus volueritis voluerint	voluissem voluisses voluisset voluissemus voluissetis voluissent

 

nolo nolle nolui (Passzívuma nincs)

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
nolim nolis nolit nolimus nolitis nolint	nollem nolles nollet nollemus nolletis nollent	noluerim nolueris noluerit noluerimus nolueritis noluerint	noluissem noluisses noluisset noluissemus noluissetis noluissent

 

 

eo ire ivi itum (Passzívuma nincs)

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
eam     eamus eas      eatis eat       eant	irem      iremus ires       iretis iret        irent	iverim   iverimus iveris     iveritis iverit     iverint	ivissem ivissemus ivisses    ivissetis ivisset     ivissent

Megjegyzés: az i- perfectum tőre lásd az összefoglaló táblázatot a kötet végén!

 

fio fieri factus sum

 

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
fiam     fiamus fias      fiatis fiat       fiant	fierem   fieremus fieres    fieretis fieret     fierent	factus 3 sim   factus 3 sis    factus 3 sit    etc.	factus 3 essem factus 3 esses  factus 3 esset    etc.

 

fero ferre tuli latum

 

praes. impf.	praet.impf.	praes. perf.	praet. perf.
feram        ferar feras         feraris ferat         feratur feramus    feramur feratis      feramini ferant       ferantur	ferrem       ferrer ferres        ferreris ferret         ferretur ferremus   ferremur ferretis      ferremini ferrent       ferrentur	tulerim      latus 3 sim tuleris        latus 3 sis tulerit        latus 3 sit  etc.               etc.	tulissem   latus 3 essem tulisses     latus 3 esses tulisset      latus 3 esset    etc.               etc.

 

 

A feltételes alárendelő mellékmondatok.

            A feltételes alárendelő mellékmondatban olyan körülmény fogalmazódik meg, melynek teljesülésétől függ a főmondat érvénye. Pl. Ha megcsináltad a házi feladatot, elmehetsz moziba. A főmondat (elmehetsz moziba) a mellékmondatban megfogalmazott feltételtől függ, hiszen csak akkor mehetsz moziba, ha végeztél a dolgoddal. Éppen ezért a latin nyelvben is erőteljes hatással van a mellékmondat a főmondatra, ennél a mondatfajtánál sokkal kisebb a főmondat önállósága, mint más mondattípusoknál. Három lehetséges esetet (casust) különböztetünk meg aszerint, hogy a főmondatnak, illetve a mellékmondatnak a valósághoz való viszonyát hogyan határozzuk meg.

Kötőszavai: si – ha; nisi – ha nem; si non – ha nem (ha egy szót tagad).

I. Casus realis. Tényt tartalmaz a főmondat is és a mellékmondat is.

Ebben az esetben az indicativus bármely idejét használhatjuk mind a főmondatban, mind a mellékmondatban. Pl. C II. 1–2.

II. Casus potentialis. Lehetségesnek tartjuk a főmondat és a mellékmondat tartalmát, de bekövetkeztéről bizonyosat nem tudunk mondani. Ezt a lehetségességet a latin a coniunctivus praesenseivel fejezi ki, mégpedig rendszerint praes. impf.-ot használ a jelenre, praes. perf.-ot a múltra vonatkozóan. A fordításnál használhatjuk a magyar feltételes módot jelen időben, de talán a keveredések elkerülése érdekében célravezetőbb a kijelentő mód mellett egy módosítószóval érzékeltetni a bizonytalanságot (talán, esetleg stb.). Pl. C II. 3–4.

III. Casus irrealis. A főmondat és a mellékmondat tartalma egyaránt lehetetlen, nem következhet(ett) be. Jelenre vonatkozóan praet. impf., múltra vonatkozóan praet. perf. áll mindkét tagmondatban. Ilyenkor a magyar feltételes mód jelen, illetve múlt idejével fordítjuk magyarra az állítmányokat. Pl. C II. 5–7.

Van tulajdonképpen egy negyedik lehetőség is, ami az eddigiekhez képest nem új, hanem az előbbi három közül valamelyik kettőnek a keveredéséből jön létre. Ezt nevezzük casus mixtusnak (kevert esetnek).

Leggyakrabban realitas + potentialitas keveredése fordul elő: Memoria minuitur, nisi eam exerceas. – Az emlékezőtehetség (biztosan) meggyöngül, ha (esetleg) nem foglalkoztatjuk.

 

 

Esettan:

prima luce –  abl. temp.

 

Feladatok

1. Húzza alá a coniunctivusban állókat!

videt, laudet, amat, agat, dices, moreretur, conaberis, misero, der

 

2. Tegye a megadott indicativusi alakokat coniunctivusba az idő, a szám, a személy megtartásával!

taces.................., amabat .................., coepisti.................., factus est.................., erat.................., ponebantur .................., steteram .................., es ..................

 

3. Tegye a megadott coniunctivusi alakokat indicativusba az idő, a szám és a személy megtartásával!

videas.................., venerit.................., ambularem.................., essem.................., sublati sint.................., coepissent.................., posset.................., eat..................

 

4. Figyelje meg, hogyan változik a pono 3 posui positum ige jelentése, ha praefixumot ("igekötőt") kap! Használjon szótárt!

appono(ad + pono) ..................,                     suppono (sub + pono) ..................,

impono (in + pono) ..................,                     superpono (super + pono)..................,

depono (de + pono) ..................,                    oppono (ob + pono) ..................

 

5. Alkosson jelzős kifejezéseket az alábbi alárendelt szóösszetételekből, fordítsa is le őket!

a, iter, quod destinavimus ........................................,

b, oppidum, quod in arce sublimi positum est ........................................,

c, homines, qui semper mentiuntur ........................................,

d, comes, qui omnia vestimenta in viam posuit ........................................,

e, servus, qui uxorem coponis amat ........................................

 

6. Adja meg a következő jelzős kifejezések kért alakjait!

miles fortis – plur. gen. ........................................,

uxor amata – sing. dat. ........................................,

servus persuadens – sing. abl. ........................................,

via brevis – sing. gen. ........................................

 

7. Fordítsa latinra!

1. Műveljük meg kertjeinket (hortus, -i, m.)! 2. Ha tudnék, sétálnék. (de nem tudok) 3. Kora hajnalban hazafutottam. 4. A szolga nem tudta elhinni, hogy az emberből farkas lett. 5. A katona legyen erős! 6. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.