HÁCÓR

Bronzkori kanaáni és vaskori izraeli város lelőhelye a mai Izraelben, a Genezáreti-tótól északra 8 km-re (1. kép). Az írott forrásokban először az i.e. 18. századi egyiptomi átokszövegekben és a Mári dokumentumokban jelenik meg, mint híres kereskedőváros. Az egyiptomi Újbirodalom idején felbukkan III Thotmesz (i.e. 1479—1425), II. Amenhotep és I. Széti városlistáin. Hácór fontosságát bizonyítja, hogy az egyiptomi Amarna levelekben uralkodóját királynak nevezik. A Bibliában először Józsue könyvében jelenik meg, amikor megtudjuk, hogy Jábin, Hácór királya egy kanaáni koalíciót vezetett Izrael törzsei ellen. Józsué Merom vizeinél legyőzte és kardjával megölte őt. Hácór dombon álló városát felgyújtották (Józs 11:10-13). Az 1Kir 9:15-ből megtudjuk, hogy Megiddóval és Gezerrel együtt Salamon (i.e. 961—922) Hácórt is megerősítette. A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy Hácórt i.e. 732-ben elfoglalták III. Tukulti-apil-Ésarra asszír király seregei (2Kir 15:29). Ezután a város elvesztette jelentőségét. A lelőhely két részből áll: az alsóvárosból és a felsővárosból.

Alsóváros. A hatalmas, négyszögletes, 1000 méterszer 700 méter alapterületű alsóváros az i.e. 18. századtól (középső bronzkor IIB) az i.e. 13. századig (késő bronzkor IIB) 4 ásatási rétegen keresztül volt lakott. Az alsóváros legfontosabb feltárt épülete az ún. Sztélé-templom volt, amely az épületben előkerült kultuszsztélék soráról kapta a nevét.

Felsőváros. A felsőváros feltárása során a régészek 21 ásatási réteget különítettek el egymástól. A felsőváros legfontosabb részeit egy citadellafal mögé rejtették. A felsőváros vízellátását egy földalatti forráshoz vezető hatalmas aknával (2. kép) és földalatti folyosóval, a falakon belülről oldották meg. A citadella legfontosabb részei a „salamoni” építészet (2Kir 9:15) jellegzetességének tartott kazamatás fal (3. kép) és a hatkamrás kapu voltak (VIII. réteg, i.e. 9. század). A citadella csücskében állt a központi igazgatás palotaépülete. A citadella palotaépület körüli csücskének városfalát később (VA réteg, i.e. 8.század) valószínűleg az i.e. 732-es asszír támadást megelőzően masszív, tömör falakká építették át.