CAESAREA

Tengeri kikötő a Földközi-tenger partján, a mai Izrael területén,Tel Aviv és Haifa között félúton (1. kép). Az eredetileg itt álló föniciai kikötőt, Sztratón tornyát (amely valószínűleg egy i.e. 3. századi Ptolemaida tábornokról kapta a nevét) már hellénisztikus urai komoly kikötővé fejlesztették: két kikötő öblöt vágtak a parti sziklákba. A Hasmóneus Alexandrosz Jannaiosz i.e. 100 körül foglalta el és csatolta királyságához. A város ezután zsidó lakosságot is kapott. I.e. 63-ban Pompeius, hogy gyengítse a Hasmóneus Királyságot, Sztratón tornyát a többi tengerparti kikötővel együtt a római Syria provinciához csatolta, és csak Augustus adta vissza a várost i.e. 31-ben Heródesnek. Heródes i.e. 22 és 9 között modern kikötővé építette ki a várost és Caesar Augustus tiszteletére Ceasarea névre keresztelte át. Heródes halála után, i.sz. 6-tól a római procuratorok székhelye. Innen került elő Pontius Pilatus felirata.

A kikötő három természetes medencéből állt. Ezek közül az egyiket Heródes úgy építette ki, hogy a természetes öböl északi és déli sziklanyúlványát hatalmas hullámtörő gátakkal erősítette meg (2-3. kép). A déli móló hossza 500 m volt. A megerősítéshez a kor legmodernebb technikáját, a római betont használta. Egy a kikötő feletti platformon építette fel Heródes a Róma istennőnek és a megistenült Augustusnak szentelt templomot (4. kép).

Caesareát szabályos utcahálózat jellemezte: a hosszú egyenes sugárutak és az azokat derékszögben metsző keresztutcák szabályos insulákat, lakótömböket hoztak létre. Néhány utcát oszlopsorok díszítettek (5. kép). A városban minden megtalálható volt, ami egy római várost jellemez: amphiteatrum, circus és színház (6. kép). A város vízellátását két aqueductus (7. kép) biztosította, amely északról, a Karmel-hegységből hozta a vizet a városba. Egy a tengerbe nyúló sziklafélszigeten egykor valószínűleg palota állt, amelynek közepét egy medence foglalta el (8. kép).

A keresztes hadjáratok idején, a 12. században a város magja egy masszív várfalat kapott, amelynek alsó része és széles várárka a mai napig látható (9. kép).