QUMRÁN   Khirbet Qumran régészeti lelőhely a Holt-tenger északi csücskének nyugati partján (1. kép), a mai Izraelben. A vaskorban egy kisméretű izraeli erőd állt a sziklaplatón, amely valószínűleg i.e. 587-ben pusztult el. A lelőhely csak több száz évvel később, valamikor közvetlenül Johannés Hyrcanos (i.e. 134—104) uralkodása előtt települt be ismét (Ia fázis). A rákövetkező Ib fázis épületei Johannés Hyrcanos uralkodása idején épültek és egészen addig lakottak voltak, amíg egy földrengés és tűzvész el nem pusztította a telepet. Ez a földrengés valószínűleg a Josephus (A zsidók története XV, 5, 2-122) által említett i.e. 31-es földrengés lehetett. A telep ezután néhány évig, esetleg i.e. 4-ig néptelen maradt, majd a római korban (II. fázis) újjáépült. A telep szerkezete és fő épületei ekkor változatlanok maradtak. Végleges pusztulása valószínűleg i.sz. 68 júniusára keltezhető, amikor a zsidó felkelés során a rómaiak elfoglalták Jerikót.   A telep középpontjában egy főépület állt egy nagy toronnyal, közösségi termekkel (egy falak mentén ülőpadkákkal ellátott teremmel, egy gyűlésteremmel vagy refektóriummal és egy scriptoriummal), konyhákkal és fazekas- és egyéb műhelyekkel (2. kép). A telep fontos jellegzetessége egy vízvezeték rendszer volt, amely nyolc víztározó medencébe gyűjtötte a vizet (3. kép). Az egyik ilyen medence lépcsőjén jól láthatók a földrengés okozta törések és azok javítása (5. kép). A lelőhely ezen jellegzetességeiből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a telep egy monasztikus közösség, az esszénusok telepe lehetett, ahol ez a vallási közösség viszonylagos elzártságban és nyugalomban élhetett. Ezt az elméletet látszik megerősíteni három temető, amely közül a kb. 1100 fős nagytemetőban csak felnőtt férfiak, két kisebb temetőben pedig már gyerekek és nők is nyugodtak (talán a közösség távolabbi rokonai). A lelőhely nyugati oldalát lezáró vádi szemközti sziklafalában található barlangokból (4., 6. kép) került elő az a nagy mennyiségű kézirat (qumráni tekercsek) amelyek hozzájárultak az esszénus közösség szellemi és vallási közegének rekonstrukciójához.