BÉT-SEMES

Tell Bét-Semes bronzkori és vaskori lelőhelye (1-2. kép) a Seféla északnyugati részén, Jeruzsálemtől 20 km-re nyugatra található, a mai Izrael területén. Nevének jelentése, a „nap háza” kanaáni eredetre, és arra utal, hogy a bronzkorban egy napszentély állhatott a városban.

Bét-Semest a Biblián kívül egyetlen írott forrás sem említi. A Bibliából megtudhatjuk, hogy Júda északi határa volt (Józs 15:10), sőt azt is, hogy júdai lévita (papi) városként tartották számon (Józs 21:16). Az eben ezeri csata és a Frigyláda filiszteus kézre kerülése után ide hozták vissza a Frigyládát (1Sám 6:9). Salamon második adminisztratív körzetébe tartozott (1Kir 4:9). Itt zajlott le az Izrael királya, Joás és Júda királya, Amacjá közötti ütközet is (2Kir 14:11-13). Áház idején a filiszteusok elfoglalták a várost Júdától, de Hiszkija uralkodása (i.e. 716—687) alatt már ismét júdai kézen volt.

A város masszív falai a középső bronzkorban (17—16. század közepe) épültek. Ennek a korszaknak talán III Thotmesz (i.e. 1479—1425) hadjárata vetett véget. A késő bronzkor két korszakra oszlik a lelőhelyen, mely két korszakot az Amarna levelekből is ismert zavargások választanak el egymástól. A vaskor első szakaszának az i.e. 11. század közepén talán egy filiszteus támadás vetett véget. A vaskor II korszakában (Salamon korában) egy kazamatás fal épült a város köré, amelyhez belülről házakat tapasztottak (4-5. kép). A házak egy a városon körbefutó utcára néztek. A város vizet a szomszédos, száraz folyómederben ásott kutakból és az esővíz felfogására épített ciszternákból (3. kép) nyerhetett. Mivel a lelőhelyről sem i.e. 7. századi kerámia, sem építészeti emlék nem került elő, Bét-Semes virágkorának valószínűleg Szín-ahhé-eriba (i.e. 704—681) asszír király i.e. 701-es júdai hadjárata vetett véget.