KELETI HÉBER KÖNYVESTÉSZET

Az első díszített héber kéziratok keletről, Palesztinából, Egyiptomból, származnak. Legnagyobb részük a Kairói genizából előkerült 10-13. századi egyiptomi és szíriai bibliatöredék. Többségük a karaita zsidósághoz kapcsolható (a karaiták egy 8.században létrejött zsidó szekta). Ezen kívül ismerünk díszített ketubákat (házassági szerződés), gyerekek számára készült tankönyveket, néhány liturgiai és tudományos kézirat töredékeit is. A keleti héber kéziratok mind stílusukban, mind formakincsükben az iszlám művészethez igazodtak. Szent könyveikben elsősorban geometrikus és ornamentális díszítményeket festettek, az emberábrázolást kerülték. Egyedül 17. századi perzsiai héber kéziratokban találunk figurális ábrázolást. A szöveg és az illusztrációk elrendezése is a korabeli Korán kéziratok hatását mutatja. A 1300-as évek szíriai, palesztinai, egyiptomi héber könyvfestészet alkonya után a keleti héber könyvfestészet 15. században Jemenben éled újjá.

A legkorábbi datált illuminált héber kézirat, a Ben Asher kódex (Codex Cairensis), 895-ből való (Kairó, karaita zsinagóga, 1. kép). Ez a Tiberiásban (Izrael) készült kódex formájú kézirat a próféták könyveit tartalmazza, melyeket geometriai motívumokkal és mikrográfiával borított egész oldalas ábrázolások díszítenek.

Az egész oldalas ábrázolások másik típusa a jeruzsálemi Szentélyben használatos eszközök felsorakoztatása. Ennek a témának közkedveltsége azzal magyarázható, hogy a Szentély lerombolásával a zsidó vallás középpontjába a Biblia került. Az Első Leningrádi Biblia (929, Szentpétervár, Közkönyvtár, MS, II 17, 2. kép) két oldalán is ezeket a tárgyakat festették meg. A kép közepén a menóra áll, fölötte a Szövetség ládája, benne a törvénytáblákkal, azok mellett pedig két levél formájú motívum a kerubokat jelképezi. Az eszközök egy udvar közepén vannak elhelyezve, melyet a kép alján látható díszes kapuépítmény zár le.

Buda Zsófia