|
Díván-költészet
Kaszída
Egy-egy jelentős személy tiszteletére írott dicsköltemény. A dícsért lehet fontos államférfi, hadvezér, de lehet vallási elöljáró, sőt, maga Mohamed próféta is. A kaszída a török költészetben általában kilenc párversnél több, akár száz párversből építkező költemény, melynek rímképlete aa ba ca da, stb. Az első párverset matlá’nak, a zárót maktá’nak, a poéta költői nevét (tahallusz) rejtőt pedig tádzsbejtnek („korona párvers”) szokás nevezni. Felépítését tekintve a keleti-török, valamint az azerí kaszída jelentősen eltér a bonyolult szerkezetű klasszikus oszmánli dicsverstől. A klasszikus perzsa mintákat követő keleti-török és azerí kaszídák három szerkezeti egységet foglalnak magukba. A bevezető részt, a neszíbet vagy tesbíbet, mely egy természeti képet bont ki, egy-egy ünnepet, ünnepséget ír le, egy átmeneti párvers, a mahlasz vezeti át a dicsőített személy eulógiumára (medh). A költeményt a költő kérése vagy jókívánsága zárja. A keleti-török költészetben, a klasszikus perzsa költészethez hasonlóan, a kaszída műfaját a rövidebb gazel igencsak háttérbe szorította. A keleti-török költészet legjelentősebb alkotója, Mír Alí-sír Nevájí szinte alig írt kaszídát. A török kaszída legbonyolultabb formája az Oszmán Birodalomban fejlődött ki, ahol a műfaj roppant népszerűségre tett szert, a leghíresebb kaszídaköltő, Nef’í (1572–1635) egymaga ötvenkilenc dicsverset költött.
További irodalom:
Çavusoğlu, Mehmed: Kasîde. In: Türk Dili. Divan Şiiri Özel Sayısı. Ankara 1986, pp. 17–77.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 38–52.
Dil¸in, Cem: Divan Şiirinde Gazel. In: Türk Dili. Divan Şiiri Özel Sayısı. Ankara 1986, pp. 122–167
Szekkákí
Itt az ünnep, itt az áldott, víg vidámság, jóvilág,[1]
Ó, király-sarj, fénye hozzon jó szerencsét most reád!
Készen áll már sok pohár, és jó mulatsághoz mi kell,
Istenünk óvjon gonosz szemtől, te olvasd: in jekád![2]
Földi jóval megrakott asztal, magas vár, még ilyet
Látni nem látott Ferídún,[3] jó király Dzsemsíd,[4] s Kubád.[5]
Nézd, Ulug Beg mily igazságos, s a törvény nála szent,
Ily igaz törvényt, jogot még bölcs Anúsírván[6] se lát.
Ő korában az igaz hit tiszta volt és jellemes,
Csúf eretnek észre tért mind, és a vallás lett szilárd.
Hit s imádság vára, nézd csak, mint a Káf-hegy,[7] beh magas,
Mint az Anká[8] pusztul el gaz lázadó és sok csalárd.
Helyreállt már jog s a törvény, mérce az lett, bíz, ki jó,
Vége gazság csarnokának, tűz emészté áruját.
Pádisáhom! Nép s az ország, ó, tetőled lett erős,
Mert te Alláhhoz fohászkodsz, s végrehajtod, mit kívánt.
Jaj, az ellenség megindult, rút az ellen, támadott,
Ám ki bízik Istenében, annak Alláh tesz csodát.
Téged említnek a népek, hogyha hutbát[9] mondanak,
És kaput nyit hallni vágyván fül parancsodnak szavát.
Mint a gyűrűt, ezt a földet kopjaheggyel megnyeréd,[10]
Ily erényben adsz te példát, nem követsz el, bíz, hibát.
Hős vitézség erdejében bősz oroszlán vagy te, tudd,
Eltöröd rút és makacs rókák, ravaszdik csúf nyakát.
Kinn a téren szembe áll két harcra kész vad hadsereg,
Bajnokid már indulának víni ellennel csatát.
Hogyha téged lát az ellen, rémülettől elszalad,
Szerteszórod mind te őket, mint heves szél Ád[11] hadát.
Zord, kemény szirt, szikla, kő is málik, olvad, mint viasz,
Látva szörnyű buzdogányát és kegyetlen nyílvasát.
Kardja villám, s hogyha villan ott a téren hirtelen,
Pernye lesz csak és üszök s szén, úgy elég sok rút galád.
Bőkezű vagy s áldozatkész, nézd rabod lett mind, ki él,
És a sok nép itt a Földön, ó, kegyed láttán imád.
Pádisáhunk, ünnepekkor bőkezűség szép szokás,
Rabjaidnak jár ajándék, drágaság, hímes kabát.
Nézd az asztalnál ülőket, mily tömegben jöttek el,
Vajh van ember, bölcs tudós most, oly ki róluk számot ád?
Míg az ünnep, víg mulatság minden évben ránk köszön,
És a síkon sok vitéz hős hajtja jóvérű lovát,
S tarka ménjét gyors időnek űzi végzet szüntelen,
Adja néked hátasul sors jó szerencséd táltosát.
Péri Benedek fordítása
Gazel
A klasszikus török költészet legkedveltebb műfaja. Gazelt minden valami magára adó költőnek illett írnia. A gazel, mely eredetileg a kaszídából fejlődött ki, legkevesebb négy, legfeljebb tizenöt párversből álló versforma. Az első párverset (matla’) páros rím zárja, az ezt követő párversek második fél sora hordozza a költemény egészén átvonuló rímet. A gazel rímképlete tehát aa ba ca da, stb. A gazel utolsó párverse, melyben megjelenik a szerző költői neve (tahallusz), a makta’. A gazel legszebb párversét sáhbejtnek, azaz királyi párversnek nevezik. A gazel témája és visszatérő motívuma a szerelem, a kedves – aki lehet evilági, de lehet az Örök Igazság is – dícsérete és a borivás.
További irodalom:
Köprülü, M. Fuad: Türk Edebiyatı Tarihi. Ankara 2003, pp. 164–165.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 17–33.
Dil¸in, Cem: Divan Şiirinde Gazel. In: Türk Dili. Divan Şiiri Özel Sayısı. Ankara 1986, pp. 78–247.
Sibání[12]
Ím, a május kertet épít, nézd, kietlen zord mezőn,
Ó, pohárnok, nyújts nekem bort, rózsa nyílik rózsatőn.
Nézd a földet, sok virágtól színaranyhoz fogható,
Rózsaszálak szép rubintja áll arany közt kérkedőn.
Itt a nyár, és a kietlen puszta mennyé változott,
Kádi,[13] mullá[14]! Nézd a várost, börtönünk lett a verőn.
Mostanában bölcs kezében bor piroslik, mint a vér,
Rózsabimbó bűntudattól mardosottra néz merőn.
Lásd, a síkság zöldet öltött, jámbor ember köntösét,
Éltető víz, hull a zápor fellegekből enyhitőn.
Szól az Isten, lám feléled, nézd, hogy ébred most a föld,
S elme döbben, s pilla hosszan messze elnéz révedőn.
Ím, a rét szép s gazdag asztal, s bíz, a felhő árnyadó,
Koldulóból is király lesz, hogyha nyel bort ízlelőn.
Az Folyóntúl,[15] lám, behódolt, fényes Isten adta meg,
Jó Sibání! Csak Hurászán[16] áll a lábán megvetőn.
Péri Benedek fordítása
Szá’ib Tebrízí[17]
Borral öltsed meg, csapos, jaj, széthasadt, bús szívemet!
Csendesítsd el vérborított és erőtlen lelkemet!
Földre hulltam, jaj, akár sok szárnyavesztett kis madár,
Bánatos szív égbe szárnyal, hogyha nyújtod serleged.
Tiszta bor megsokszorozná, többszörözné bánatom,
Ó, csapos, romszívem újítsd, tégy reá bánatkövet!
Sok lemondás: rózsa-vérem mind kiszáradt, így van ez,
Satnya szívem jó aszú borral felélesztgetheted.
Ó, kerek hold, csillagid fényét bocsásd rám, légy kegyes,
Kín gyötört szívemnek, ünnep holdja, adj új életet!
Hogyha holdunkból kifogytunk, ó, pohárnok, bort iszunk,
Hogy a szívem szárnyra keljen, körbe adjad csebredet!
Jaj, te Szá’ib, visszatérő bánat engem fogva tart,
S nincs virág, mely felvidítná ködbe burkolt szívemet.
Péri Benedek fordítása
Habíbí[18]
Ó, te hajnal, várj kicsit még! Hé, csapos, töltsd meg kupánk!
Elvarázsolt két szemed, báj áfiumját szórta ránk.
Bódulatban, kábulatban, részegülten révedünk,
Bár ha nárcisz két szemét és rózsa arcát láthatánk.
Szellemed láttat világot, mint király Dzsem serlege,[19]
Fényes arcod látható így lesz, teremtő jó Atyánk.
Telve borral nyújtsd kupádat, hé, csapos, kérlek, siess!
Ó, ne fürkészd csalfa sorsunk, idd borod, teljék gigánk!
Bölcs! Figyelj, hogy lankadatlan újra teljék az pohár!
Így okított mágusunk, törvényt mi bíz ekként kapánk.
Kedvesünknek szép rubinszín ajka áldás úgy leszen,
Hogyha bú vérében, ó, áztatja szívartériánk.
Ó, Habíbí, hagyd az elméd, idd a vágyak óborát,
Nézd, kacag Medzsnún[20] mi rajtunk, ép eszünk úgy elhagyánk.
Péri Benedek fordítása
Háfiz-i Hárezmí[21]
Holdam! Orcádért rabod lett, ó, szivem,
Napkorongként lelkem izzik fényesen.
Rózsa arcod néznem engedd! Jaj, muszáj!
Kedvmosollyal telne bimbóként szemem.
Adj erőt, hadd csókolom lábad porát!
Kedvesem! Bíz, így szerencsém meglelem.
Lelkemet vedd áldozatként útadon,
Míg világunk áll, szerelmed életem.
Érted élek, jaj, szeretlek, bíz, nagyon,
Hol vagyok, nézd, és te hol vagy, kedvesem.
Szép királynő vagy, tiéd minden határ,
Háfizod hitvány rabod, kókad fejem.
Péri Benedek fordítása
Hatájí
Kedvesem, lelkem szerelmed lett, a szívem járta át.[22]
Nékem arcod napkorong, mely szórja fénylő sugarát.
Nem panaszkodtam sosem, bár messze voltál, s fájt nagyon,
Kínra gyógyírt nem kerestem, van szerem, mely enyhet ád.
Nem cserélném semmi kincsért el a port ajtód előtt,
Lábnyomodban járva látom bölcs Szülejmán államát.
Szent irat szépséged, Alláh fénye, jó, hogy láttalak,
Jaj, szerelmed súgja bensőmnek Korán minden sorát.
Nézd, Hatájí, sok szerelmes szenvedését: drága kincs.
Tudd, az elválásban is sok kegy s ajándék vár reád.
Péri Benedek fordítása
Taslidzsali Jahjá bej
Hé, csapos, bort adj! A nyár már bágyatag, lám, elmulik.[23]
Bölcs kupák boldog sorát záró pohár is búcsuzik.
Láss szemeddel, földi jókat, jaj, ne vágyd, lázas szivű,
Életed sok kincse tartós nem lehet, mind elkopik
Lelked egykor messze szárnyalt, ám a sors vad sasmadár,
Karma durván megragad, s ó, préda élted felbukik.
Hű szerelmest meg ne átkozz, hé te jámbor, fogd be szád!
Nincs kezedben már a sorsod, hogyha kedvelsz szép hurit.
Lelki társad most közel van, ám a vég, Jahjá, magány,
Szép leányt, ó, míg ölelsz, tudd, pillanat volt, s elmulik.
Péri Benedek fordítása
Muhibbí[24]
Jöjj, szemem, nézd, könnyben úszik, lelkemet bú önti el,
Mit tegyen szív, lám, ladikját hányja örvény, s dönti fel.
Hogyha mondom, ajkad érintném, szemed vért ontana,
Vajh szemed vért mér’ kiván, tán várja azt, hogy borra lel?
Báj virágát őrzi holló szárnya két copf, éj sötét,
Két szemed, kert csősze, alszik mélyen, álomban hever.
Búban égő mellkasomról azt hihetnéd, hogy gitár,
Könnyemet rá felrakom majd, bú-gitárnak húr, ha kell.
Szívet adj nékünk, Muhibbí, mondja sok részeg szemű,
Ittas embert gyötri éhség, enni kér, sültért perel.
Péri Benedek fordítása
Gazájí
Én, a szolgád, hitemért, bíz, odaadnám fejemet,[25]
Szavaim halld, padisáh, mit rabod elmond teneked.
El ne fuss, penge ha sújt, ó, te segítsd csak hit ügyét,
Életet, hogyha akar, majd adom én, ím, enyimet.
Biza mennénk mi is immár, ha elindulna a had,
Budavárhoz jön a bátor, oda várlak titeket.
Hadak útján sok a gond, baj, akadályból van elég,
E mesém, nézd, szomorú lesz, s por ülé meg szivetek.
Hogy elindulna Gazájí! Megy-e vajh már a sereg?
Uram áldd meg rabodat, kérem e nagy-nagy kegyedet!
Péri Benedek fordítása
Meszneví
Időmértékes verseléssel (leggyakrabban hezedzs, remel vagy mütekárib mértékben) íródott, párversekből álló, a félsorok végén páros rímet használó (aa bb cc dd, stb) klasszikus versforma. A meszneví hosszabb lélegzetű elbeszélő költemény, mely témája szerint lehet vallási témát feldolgozó (pl. Muhammed Sibání Han: Bahr ül-Hudá; „Az Isten óceánja”) romantikus meszneví (pl. Lutfí: Gül ü Nevrúz; „Gül és Nevrúz”), hősköltemény (pl. Muhammed Szálih:[26] Sibání-náme; Sibání könyve), didaktikus, tanító szándékú elbeszélő költemény (pl. Sejhí:[27] Hár-náme; „A szamár könyve”). A török irodalmak történetének első mesznevíje a balaszagúni (mai Kirgizisztán) születésű Júszuf Hász Hádzsib nevéhez fűződő, karahanida kori keleti-török nyelven íródott Kutadgu bilig („A boldogságra vezető tudás”), melyet szerzője 1069-ban fejezett be. Az egy szerző öt mesznevíjét tartalmazó gyűjtemény neve Hamsze (Ötös könyv). A klasszikus keleti-török irodalom történetében egyedül Nevájí, a klasszikus oszmánli irodalomban többek között Hamdulláh Hamdí,[28] Taslidzsali Jahjá Bej,[29] és Nev’izáde Atájí[30] nevéhez fűződik ilyen gyűjtemény.
További irodalom:
Ünver, Ismail: Mesnevi. In: Türk Dili. Divan Şiiri Özel Sayısı. Ankara 1986, pp. 430–563.
Flemming, Barbara: Maðnawī in Turkish. Encyclopaedia of Islam. CD-ROM Edition.
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 167–201.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp.59–74.
MIT CSINÁLJUNK A MELLÉKJELEKKEL?[p1] Tartsuk meg valamennyit!
Júszuf-i Meddáh:[31] Varka és Gülsáh (részlet)
Két sereg várt itt is, ott is, hogy vajon
Mely vitéz lép majd elő bátran, nagyon
Varka vágtat, lám, a téren jó lován,
Körbe ugrat, forgolódik szaporán.
Bősz oroszlánként kiált ő egy nagyot,
Küldj király, Anter,[32] nekem egy bajnokot!
Anter akkor jelt adott, és egy vitéz,
Jaj, legott Varkára ront, harcos, merész.
Varka őt bíz egy csapással ölte meg:
Hé, király, ifjú leventét küldj egyet!
Ím, a másik támadott, ő is vadul,
Rút halált halt, nézd, a testén seb virul.
Ám nyomában jött az újabb nagy hamar,
Egy suhintás, földre hull, port sem kavar.
Légy rövid, kérlek, ne nyújtsd történeted!
Aznap elvett Varka negyven életet.
Kardja helyt hősünk fogott tollas botot,
S avval ölt meg ifjú negyven bajnokot.
Itt az est, és mind megállnak, szól a dob,
Megpihennek, bíz, a bátor bajnokok.
Hadvezér jő most, közelg Varkánk felé,
Szép selyem kelmét terít az mén elé.
Két marokkal szór reá gyöngyöt, rubint:
Ó, segítsen jó Urunk téged megint!
Térdre hullott őelőtte, s meghajolt,
Arca port ért, és az ajkán ima szólt:
„Sok ezerszer hála néked, Istenünk,
Ily vitézt, holdat teremtettél nekünk.”
Visszatértek, s várt reájuk nagy tömeg,
Mert a várban összegyűlt ifjú s öreg.
Érte, Varkáért fohászt mond most a nép:
„Jó Teremtőnk nézze, lábad merre lép!”
És a várost, bíz, bezárták, jó erőst,
Sírva megcsókolta mind Varkát, a hőst.
Ment gyalog sok ismeretlen s ismerős,
S az szerájnál szállt le ménjéről a hős.
Bent leültek, s Varka, nézd, a díszhelyen,
Volt mulatság, nagy vigasság, telt terem.
Bent vigadnak, van öröm, meg estebéd,
Kinn a téren szó se hallik, nincs beszéd.
Szótlan állnak, mert a kérdés égető:
Hős oroszlánunk ki légyen, vajh ki ő?
Táborában elpihent a két sereg,
Reggel ismét lóra szállt hős, rengeteg.
Rendbe álltak, bíz, a hosszú hadsorok,
És csatát megvívni hívtak nagy dobok.
Varka ismét ott a téren harcba száll,
Hetven éltet vitt el aznap rút halál.
Hősi tettét látva, bátor virtusát,
Félve nincs egy sem, ki kíván most tusát.
Mondja Anter: „Vissza! Szóljon mind a dob!
Ám ez éjen leljetek hős bajnokot!
Olyt, hogy evvel víni légyen kész, erőst,
S buzdogánnyal fejbe sújtná ezt a hőst!”
Várba Varkát hozta éljenző csapat,
Benn leültették a győzelmes hadat.
Volt ital, sok jó falat, víg kedv, kacaj,
Mert az ellent érte aznap bajra baj.
Bú s borongás vett erőt most Anteren,
Hogy csodálá: vajh ilyen hős hol terem?
Híre nem volt senkinek, hogy vajh ki ő,
Ám de tudták, egyet üt, s az, bíz, ölő.
Elnyugodtak, s jót aludtak, szép az éj,
Pirkadatkor lóra pattant sok személy.
Az hatalmas várkapun hogy ment a had!
Húszezer meg négy ezer büszkén halad.
Hadsorok közt rengeteg zászló lobog,
Harcba hívnak mind a kis meg nagy dobok.
Nyolcvan ezren jött az ellen túlfelől,
Föld paták hangos zajától reng, bedől.
Dob szavától megremeg víz, föld s az ég,
Felkiált, mert harcra készül férfinép.
Varka vágtat, átszelé harcnak terét,
Két kezében tartja gyilkos fegyverét.
Péri Benedek fordítása
Rubá’í
Két párversből, vagyis négy félsorból álló, a klasszikus perzsa irodalmi hagyományban kifejlődött, török költők által is kedvelt versforma, melynek rímképlete aaxa. A rubá’ít jellegzetes versmértéke különbözteti meg más négysoros versformáktól. Ez a versmérték a hezedzs huszonnégy változata, melyet az első ütem alapján két, egyenként tizenkét leszármaztatott versmértéket számláló csoportra osztanak: ahrem (- - -), ahreb (- - x). A rubá’ík esetében megengedett, hogy az egyes félsorok más-más versmértékben íródjanak. Témáját tekintve a rubá’í gyakran moralizáló, filozofikus vagy szatirikus költemény.
Bábur[33]
Váram közepében, nos, a fürdőm rég kész,[34]
Ne hidd, hogy a hasznom egy maréknyi fémpénz!
Ezt jól kieszeltem, bérem azzal lesz meg,
Tündéreket látok, haloványak, mint mész.
Péri Benedek fordítása
Bábur
Kályhák melegítnek így a télben, hóban,[35]
Ám Hind[36] tele langy, s szivet melenget jobban.
Jöjj most, örömet találsz a jó óborban,
Bor nincs, csak akad mákony. Az is jó, hol van?
Péri Benedek fordítása
Bajrám Hán[37]
Most bíz nem a hit miatt vagyok csúf bajban,
Isten tagadás se ronta énrám rútan,
Tűztemplom avagy dzsámi nekem, nézd, biza, egy
Hívő vagyok-é vagy gyaur-é, én tudjam?
Péri Benedek fordítása
Fuzúlí[38]
Jó bort a halálig iszom én, és ez a jó,[39]
Kábán feküszöm sír fenekén, míg jön a szó,
S új menyei létben leszek ittas borivó,
Mit nékem az intő, meg a kérdőre vonó.
Péri Benedek fordítása
Tujug
A klasszikus török, elősorban a klasszikus azerí és a klasszikus keleti-török irodalom négy félsorból álló, sajátos versformája. Fő ismérve, hogy a versmértéke mindig remel-i müszeddesz-i mahzúf (- x - - | - x - - | - x -). Rímképlete a leggyakrabban aaxa, de lehet xaxa vagy aaaa is. A tujug jellegzetessége, hogy rímei gyakran homofón rímek (tedzsnísz, dzsinász).
További irodalom:
Köprülü, M. Fuad: Tuyug. In: Edebiya Araştırmaları. Ankara 2004, pp. 181–209.
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 210–211.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 80–83.
Lutfí
Testem íjjá lett szemétől, ó, elég!
Ám ha nincs itt, lelkem izzik, majd elég.
Két szemével ontja vérem kedvesem,
Szép kezén hennát, verest szárít e lég.
Péri Benedek fordítása
Lutfí
Észt, hitet, szívet, ki mind-mind elveszed,
Messze mentél, s lett belőlem bús kapor.
Nélküled jajgatva sírok egymagam,
Lelkem izzik s testem ég, mint puskapor.
Péri Benedek fordítása
Lutfí
Életem gond, fájdalom s bú tölti be.
Jó rabodként sokszor ért el baj keze.
Az szerelmedből öröm bíz nem fakadt.
Börtönajtómról a láncot oldd ma le!
Péri Benedek fordítása
Nevájí
Ó, e tündér szép szemétől égek én,
Szívemet nézd, itt vagyon vágy tűzhelye.
Egy pohár bor, s rózsabimbó már kacag,
Ajkait nézd, ott vagyon vágytűz helye.
Péri Benedek fordítása
Bábur
Hűtelennek szívedet mondod, ne add,
Ládd, ilyen téged, bizony, jaj, hogy kiver.
Ám a vágytól én e szájért meghalok,
S mit törődsz, ó, avval, engem, hogy ki ver?
Péri Benedek fordítása
Neszímí[40]
Jer, te! Vágylak, látni téged kábitó,
Adni lelkem ámbra fürtért csábitó,
Titkosoddá lettem immár, jaj, be jó,
Ó, te tündér, jöjj, akassz fel, van bitó!
Péri Benedek fordítása
Kit’a
Két vagy több bejtből álló csonka „gazel”, melyből hiányzik az a a rímelésű első párvers (matla’) és a költő nevét tartalmazó utolsó párvers (makta’). A kit’a rímképlete xaxa, stb. de lehet abab, stb. is. A kit’a nemcsak formáját, de témáját tekintve is különbözik a gazeltől. Míg a gazel elsősorban a szerelemmel, borivással kapcsolatos, addig a kit’a ennél tágabb körben mozog, vallási, filozófiai kérdéseket tárgyal, vagy egy-egy történelmi eseményt időpontját rögzíti.
További irodalom:
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 202–204.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 52–57.
Bákí[41]
Vajh a kedves hív-e oly gyűlésbe, hol szívem zokog,
Sors kezéből, hogy igyak méregpohárból, bús, nagyot,
Volt-e áldás ünnepen vajh, hogyha égi ősszabónk,
Díszköpeny helyt, ó, minékünk gondruhát bajból szabott.
Péri Benedek fordítása
Fuzúlí
Tudd, azért van perzsa nyelven számolatlan költemény,[42]
Mert török nyelven nehéz felfűzni, ládd, szók gyöngyeit.
Jaj, török nyelv, bárdolatlan, verselőkön hogy kifog,
Bár keresd, nézd, nem találsz bájt, ó, e szókban, csak kicsit.
Ám e gondot én megoldom, hogyha Isten megsegít,
Mert tavasszal, lám, tövis közt rózsa bontá szirmait.
Péri Benedek fordítása
Nevájí
Ó, hazugság szennye elcsúfítja tiszták hű szivét,[43]
Mint kikezdé rozsda tükrünk fényes arcát, víz nyomán.
Jaj, buták rút tette láttán lesz igaz szív, bíz sötét,
Oktalan fújt, nézd, s eloltá gyertya lángját ostobán.
Péri Benedek fordítása
Nazm
Rövid, általában mindössze két párversből álló versforma, melynek rímképlete aaxa. A nazm a kit’ához hasonlóan „csonka gazel”, melynek, a kit’ával ellentétben az első párverse (matla’) és azt követő bejtje van csupán meg.
További irodalom:
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 202–203.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 57–59.
Sejh Gálib[44]
Vajh csalárdság vagy barátság az, mit adsz ég, mondd, mi lesz,
És a szépség hű szerelmét bántja-é még, mondd, mi lesz.
Bús magányban szenvedek, bár látni, jaj, nem láttalak,
Bár ha tudnám, vajh a kezdet jő, avagy vég, mondd, mi lesz.
Péri Benedek fordítása
Sarkí
Csak az oszmánli költészetben megtalálható klasszikus versforma, a népdal (türkü) klasszikus megfelelője. A sarkí általában négy vagy öt félsorból felépülő verszakból (bend) áll. A versszakokat, melyek száma általában három és öt között váltakozik, többnyire visszatérő refrén (nakarat) zárja le. A sarkíkat általában megzenésítve adták elő. A műfaj csak viszonylag későn, a XVIII. századtól kezdődően nyert teret az oszmánli költészetben. A refrén nélküli sarkí rímképlete a legtöbbször: abab cccb dddb. A versszakokat záró refrén esetén a rímképlet az esetek többségében: aAaA bbbA cccA vagy aBaB cccB dddB.
További irodalom:
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 214–216.
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 87–95.
Sejh Gálib
Százezerszer bár gyötörsz, én nem megyek: szívem tiéd,[45]
Égi toll szántott fel, ó, homlok-hegyet: szívem tiéd.
Bárha meg nem fordul égbolt, én e szóhoz hű leszek,
Hogy szeretlek! Mind tanúm föld és egek, szívem tiéd.
Ó, szemöldöd csalfa, mégis rám raká rabláncomat,
Földi léthez csak Te kötsz már, és az ében hajfonat.
Meghalok, ám van remény, lázas szemed tán enyhet ad,
Végzetes kór támadott meg, bíz, beteg szívem tiéd.
Holdszemöldűm, szív teérted vágyba réved, jól van így,
Csalfaság bíz, hogy szemem mihrábra téved, jól van így,
Rút eretnek az ki elhagy, jaj, tetéged, jól van így,
Vajh hibás-é mit teszek, vagy tán remek, szívem tiéd.
Nem vagyok porral lepett, s lám, arcodért porrá leszek,
Éltetőm lélegzeted, s bár megkapom, nézd elveszek.
Bár szemed lándzsája nem járt át, de mégis szenvedek,
Oktalan mód, jaj, ne kínozz engemet, szívem tiéd.
Ím, megőrült Gálibod, Ferhád s bolond Medzsnún[46] vagyok,
Szóljanak meg földi lények, tudd, bizony nem tágitok.
Gyertya lángban pille lettem, ám de el nem illanok,
Az ki ismer, s az ki nem, jól értsetek, szívem tiéd.
Péri Benedek fordítása
Murabba’
Négysoros versszakokból (bend, kit’a) építkező költemény, melynek jellegzetessége az első strófa bokorrímje. A murabbákat két nagy csoportba szokás sorolni. A murabba’-i mütekerrir valamennyi strófájának végén refrénszerűen visszatér az első versszak utolsó sora, a murabba’-i müzdevidzs esetében a versszakok utolsó sorában csak az első strófa utolsó sorának rímje tér vissza. A murabba’-i müzdevidzs rímképlete aaaa, bbba, ccca, a murabba’-i mütekerrir rímképlete aaaA, bbbA, cccA. A versszakok száma lehet öt, hét, és ritkán ennél több is. A murabba’ a török néphagyomány négysoros verseivel való összecsengése miatt nagy népszerűségre tett szert a klasszikus költészetben. Az oszmánli irodalomban a XVIII. században a sarkí váltotta fel.
További irodalom:
İpekten, Haluk: Eski Türk Edebiyatı Nazım Şekilleri ve Aruz. İstanbul 2002, pp. 84–87.
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 212–213.
Nisát Sirvání[47]
Búm s bajom vizsgálta orvos, jaj, vigaszt nem láttam én,
Olyt, mi engem fájdalomtól elszakaszt, nem láttam én,
Itt nekem szánt érdemes kedvest, tavaszt nem láttam én,
Ó, busongtam már sokért, ám hű igazt nem láttam én.
Jaj, minek szenvedtem én sok gaz csaló rossz emberért,
Rám tapos, nézd, eltipor bús sorsom, ó, mondd, vajh miért?
Jó barát, társ és segítő, mondd, te téged vajh ki ért?
Ó, busongtam már sokért, ám hű igazt nem láttam én.
Hull a könnyem, nézd, hogy árad, zord vihar dúl szívemen,
Bánatom, jaj, nem fogy el, nő, egyre nő, csak jön velem,
Lenni nem lett itt a földön jó barátom énnekem,
Ó, busongtam már sokért, ám hű igazt nem láttam én.
Rosszra fordult, ím, a sorsom, és szerencsém elhagyott,
Bánat engem bíz megölt, így lettem én élő halott,
Mind kipróbáltam barátot, s hasznot az, ládd, nem hozott,
Ó, busongtam már sokért, ám hű igazt nem láttam én.
Szédülök már, jaj, fejem zúg, forgat engem sorskerék,
Kedvemet nem leste nékem, eltiport a csalfa ég,
Merre vagy Hajdar,[48] te, bajnok sáh, te bátor hős, derék?
Ó, busongtam már sokért, ám hű igazt nem láttam én.
Péri Benedek fordítása
Ásikköltészet
Kosma
A törökség számos ágánál ismert és népszerű, négysoros strófákból épülő hagyományos, szótagszámláló versforma, melynek sorai többségükben 11 vagy 8 szótagosak, de ritkán előfordulhatnak 7 vagy 15 szótagos sorokból álló költemények is. A kosma rímképlete xaxa bbba ccca vagy baba, ccca, ddda, stb. A kosma-forma jellegzetessége, hogy az utolsó versszak valamelyik sorában a költő felfedi kilétét.
A kosma az anatóliai ásikok egyetlen versformája, az ásikköltészet valamennyi műfaja ebben a formában íródik. Az anatóliai ásikoknál a klasszikus irodalmi formák hatására kialakultak a kosma-formában, de időmértékes verseléssel írt ásik műfajok is (pl. kalenderí).
A kosma-formát használják az azerí ásikok és a türkmen bagsik is.
További irodalom:
Sudár Balázs: A Palatics-kódex török versgyűjteményei. Budapest 2005, pp. 77–80.
Sudár Balázs: László Károly kütahyai törö dalai (1851). In: Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok 2. Budapest 2005, 393–434.
Dizdaroğlu, Hikmet: Halk Şiirinde Türler. Ankara 1969, pp. 68–85.
Dil¸in, Cem: Örneklerle Türk Şiir Bilgisi. Ankara 2000, pp. 305–315.
1. Kosma-formában írt anatóliai török költemények
Ásik Veysel:[49] Én elmegyek
Hírem marad én elmegyek,
Jó barát, rám emlékezzél!
Esküvö lesz, jön az ünnep,
Jó barát, rám emlékezzél!
Börtönéből lélek kiszáll,
Vendég e házból tovább áll,
Hold kitelik, idő nem áll,
Jó barát, rám emlékezzél!
Elválik a test s a lélek,
Tűz is kihúny, láng nem éget,
Köszöntlek, ölellek téged,
Jó barát, rám emlékezzél!
Jönni, menni nem volt kedvem,
Bútól, bajtól kókad fejem,
Házam, hazám beh idegen,
Jó barát, rám emlékezzél!
Nyílik, hervad sok szép virág,
Ki mosolyog, ki csak fog rád,
Halál való, vágy hazugság,
Jó barát, rám emlékezzél!
Megy az idő, jő az este,
Nézd, mi szakad most fejedre,
Vejszel elmegy, marad híre,
Jó barát, rám emlékezzél!
Péri Benedek fordítása
Iláhí
Az iláhí kosma-formában írt, Istent dicsőítő költemény.
Júnusz Emre
Szerelmed, ó, elveszejtett,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Éjjel-nappal perzsel, éget,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Nem örvendeztet meg, mi van,
Nincsre sem gondolok búsan,
Szerelmedbe vetem magam,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Szerelmest szerelmed öli,
Szerelem-tengerbe löki,
Jelenléted érezteti,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz
Szerelem-borod italom,
Medzsnúnkét a hegyet járom,
Éjjel-nappal orcád látom,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Hogyha engem megölnének,
Szórjanak szét, fel, az égnek,
Hamvaimból száll majd ének:
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Azt, mit mennyországnak hívnak,
S kastélyait szép huriknak,
Ki kívánja, adjad annak.
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Tudd, Júnusznak hívnak engem,
Múlik a nap, s nő a tüzem,
Két világra néz a szemem,
Csak Te kellesz, csak Te kellesz.
Péri Benedek fordítása
Güzelleme
Kosma-formában írott költemény, mely a természet vagy a kedves szépségét énekli meg.
Ruhszatí[50]
Jaj, hogy dicsérjem méltón szépségedet,
Bosznia, Rumeli? Többet ér szemed!
Hozzád fogható, bíz,még nem született!
İzmir és szép Konya? Többet ér szemed!
E kecset és bájt senkiben sem látom,
Trablusz, Tunisz, Hidzsáz, mesés Egyiptom?
Kars, Kağızman, perzsa Siráz? Jól tudom.
Ó, Girid és Yanya? Többet ér szemed.
Orcádra a szépség rak József-jelet,
Azt ki meglátja, szerelemtől remeg.
Erzurum és Van, és mind a grúz hegyek,
Balh, no meg Buhara? Többet ér szemed!
Bíz, én, Ruhszatí, mondtam dicséreted,
Kérlek, jutalmul csókolj meg engemet!
Száz kufár sem tudhatja értékedet,
Mit nekem túlvilág! Többet ér szemed!
Péri Benedek fordítása
2. Kosma-formában írt azerí költemények
Gosma
A kosma azerí megfelelője a gosma. Az azerí gosma strófái általában 11 szótagos sorokból állnak, a strófák rímképlete xaxa, bbba, ccca, stb.
Hatájí[51]
Dervis vagyok, mondod, s melledet vered.
Hát Istent dicsérni nyílik-e a szád?
Nézd csak, e világba hogy markol kezed,
Te volnál, ki megtagadja önmagát?
Egy nap majd, mint halat hálóba tesznek,
Tanárról, mesterről téged kérdeznek,
Tüzet gyújtnak, füstölnek, s keresnek,
Méh vagyok, mondod. A mézed hol van hát?
Bú tüze a gondtalant vajh bántja-e?
Hű aszkéta törekvését bánja-e?
Ami szárnyas mind rózsára szálla-e?
Csalogány vagy mondod, hol hát a rózsád?
Sáh Hatájí fájdalmad nem múlik el,
Gondtalan a búbánatra sosem lel,
Utat járni nem lehet csak mesterrel,
Kezed fogja-e a mester ruháját?
Péri Benedek fordítása
Dejisme
Az anatóliai török és azerí ásikköltészet jellegzetes, ma is élő műfaja, melyet más néven atismának („vitatkozás”) vagy karsilasmának („szópárbaj”) is neveznek. A kosma-formában írt költemény a két résztvevő, gyakran két ásik szócsatáját, vitáját rögzíti, melynek során mindkét fél igyekszik a másik fölé kerekedni.
Ásik Aszad[52] és Zejneb[53] vitája
Zejneb
Ásik Aszad fogadd üdvözletünket,
Utazásod miként esett, mondd csak el!
Régóta már mind fürkésszük az utat,
Teljesítsd a kérésemet, s mondd csak el!
Ásik Aszad
Hallgassatok jó elvtársak, barátok,
Elmesélem minden percét, hadd szólok!
Felkerestem Lenint,[54] a mi atyánkat,
Láttam szilárd hős jellemét, hadd szólok.
Zejneb
Négy hónapja, hogy megtértél Bakuba,
S titkolódzol rejtekedve elbújva.
Vajh másokat láttál-e ott Moszkvába’,
Megismertél-e sok ügyet, mondd csak el!
Ásik Aszad
Fönn a Kremlben vezetőkkel tárgyaltam,
Örvendeztem, rózsalelkem kitártam,
Kalinyinnal[55] édes szókat váltottam,
Élveztem e nagy szerencsét, hadd szólok!
Zejneb
Idegenben ennyit lenni lehet-e?
Levegőben sólymot fogni lehet-e?
Családodat elfeledni lehet-e?
Elhagynád hát házad, s néped, mondd csak el!
Ásik Aszad
Levegőről ne beszélj bősz mérgedben,
Kicsi sólyom ne játszál a fészekben!
Vörös Moszkvában jártam én nem régen,
Hoztam arany üzenetét, hadd szólok!
Zejneb
Hadd mondok én most tenéked néhány szót!
Láttam én már húsz évesben hasonlót,
Nem tévesztem szem elől a kóborlót,
Nyisd ki szádat, oldd meg nyelved, mondd csak el!
Ásik Aszad
Szerelmedért a halált is vállalom,
Nyisd ki füled, s történetem elmondom,
Kazahsztánba szólít mostan a sorsom,
Mondtam én már elég mesét, hadd szólok!
Zejneb
Zejneb vagyok, és a világ érdekel,
Hajam arany, megfésülöm fésüvel,
Elárasztlak téged, ó, kérdésekkel,
Helyt hol jártál, írd le mindet, mondd csak el!
Ásik Aszad
Aszad vagyok, élvezem e szép napot,
Forr a vérem, mindjárt el is hamvadok,
Vörös Csillag mellkasomon hogy ragyog,
Halld tőlem az igaz eszmét, hadd szólok!
Péri Benedek fordítása
3. Kosma-formában írt türkmen költemény
Magtimguli[56]
Amu-darja s Káspi tágas nagy köze,
Tó felől jő, fúj szele türkmeneknek.
Rózsabimbó, szembogara fekete,
Sötét hegyről foly vize türkmeneknek.
Istentől való ajándék szép földje,
Sivatagban halad, ballag tevéje,
Piros rózsa nyílik, hol zöld a rétje,
Bazsaklikom növénye türkmeneknek.
Tündére öltözött zöldbe, pirosba,
Ha megérzed, megfog ámbra illata,
Bég, bölcs öreg, herceg hazánk jó ura,
Várost épít mind népe türkmeneknek.
Lelkek és a szívek egymásra lelnek,
Kő porrá lesz, ha hősök útra kelnek.
Hogyha van mit enni, asztalhoz ülnek,
Felvirrad szerencséje türkmeneknek.
Nagyot dobban szívük, nyeregbe szállnak,
Pipacstól piroslik partja határnak.
Szép folyóik folynak, mézzel csorognak,
Hömpölyög árként népe türkmeneknek.
Csata napján nem fél, reszket, vagy nyafog,
Szemmelverés, átok rajta, bíz, nem fog.
Csalogánya nélkül hervadni nem fog,
Édes ámbrát szór rétje türkmeneknek.
Sok törzs, nemzetség egymásnak testvére,
Sorsukra világít igaz Isten fénye.
Ha lovukra ülnek, a csatának vége,
Ellenhez visz ösvénye türkmeneknek.
Hevesen cselekszik, életét nem félti,
Tör előre, s útját nem állhatja senki,
Szíve nem remeg, ellenét nem nézi,
Magtimkuli légy nyelve türkmeneknek!
Péri Benedek fordítása
4. Kosma-formában írt keleti-török költemény
Hikmet
Hodzsa Ahmed Jeszeví kosma-formában írott spirituális ihletettségű költeményei.
Urunk neve gyönggyel tele, s ha kimondom,
Kényezteti édes mézzel szám s a nyelvem,
Az igazat én a hitvány nem titkolom,
S felrebbenő kis madárként száll el szívem.
Nézd az éltem, nézd a bajom, szám hogy zokog,
Lelkem olvad, eszem elhagy, könnyem potyog,
Nézd a testem, nézd a lelkem, bűnöm be sok,
Bölcs mesterem, helyes utam mutasd nekem!
Szem csukódik, szív megugrik, égbe bágyad,
Éltem elszáll, lelkem kiszáll, tenger árad,
Megy a menet, nincs kímélet, mind kifárad,
Itt a titok, hogy mi lészen majdan vélem.
Szent hagyomány, meg a szent sor mind róla szól,
Hosszú éjen, napvilágon szív ráhajol.
Múló éjen rabbá lettem, hol van, vajh hol,
Hogyha kérdé, bűn terhelé majd a nyelvem.
Bort is ittam, mámort láttam, hazám hol van,
Látni vágytam, szívem lángban, vágynak adtam.
Égi szóra, ím a szolga nincs már gondban.
Bő patakként hogy patakzik, nézd a könnyem.
Álmom úszik, Burak[57] porzik, vásár nyugszik,
Ládd e létnek rút vásárát, rab nem alszik,
Fejem bukik, könnyem folyik, vérem porlik,
Ahmed vagyok, s Türkisztánban van a népem.
Péri Benedek fordítása
Gerejli
Az azerí ásikköltészet jellegzetes, 3–5 versszakokból álló, szótagszámláló versformája. A gerejli rímképlete általában aaxa, bbba, ccca, de lehet xaxa, bbba, ccca is. A sorok nyolc szótagosak. A gosmához hasonlóan a gerejli utolsó versszakában is megjelenik a költő neve.
Ásik Kamandar[58]
Dallal, verssel telt el éltem,
Csupa rózsa nyaram, telem.
Miként történt meg ez velem?
Egyszer csak ötvenhez értem.
Bölcsként élni nem volt terhes
Egyszer tiszta, máskor szennyes
Vers honában mindig fényes
Kövem gyémánt, azt reméltem
Én, Kamandar, rubint adok,
Bátrakért én, bíz, meghalok,
Kiválóknak ruhát szabok,
Szóbrokátom bőven mértem.
Péri Benedek fordítása
Gövszí[59]
Én a gyógyírt tőled kaptam,
S tőled van kínom, fájdalmam.
Szultánom vagy, bármit téssz is,
Parancsodat mondjad nyomban.
Pillantásod szívem szomja,
Tövis vagyok, Te meg rózsa,
Életed oltalmazója,
Szívem, lelkem eléd raktam.
Szívemet Te elragadtad,
Azután szemétre dobtad,
Kiblám, Te mindig is tudtad,
Házadban vendégként laktam.
Jól figyelj most, szemem fénye!
Csapos, szívem reménysége,
Vérrel töltsd meg kupád végre,
A Te időd jött el mostan
Szív hitéről le ne mondjak?
Érett búzát le ne vágjak?
Vér-serleget ki ne igyak?
Kié e vér? Mondd, hadd tudjam!
Nehéz együtt lenni veled,
Rögös út, mely hozzád vezet,
Megszoktam távollétedet
Magányos éjt sokat láttam.
Jer, tudatlan, ölj meg engem!
Vágyam egyéb nincs is nekem.
Engedj sírnom vagy nevetnem,
Szépségedet hadd csodáljam!
Ó, ne gyötörj, jaj, kérlek, ne,
Ne légy szívem rút ellene,
Tudd meg, mi rejlik lelkembe’
Rom szívemet néked adtam.
Póló labda lett a fejed,
Hajlott ütő meg a tested,
Gyerünk Gövszí, most már lehet,
Tied a tér, mehetsz bátran!
Péri Benedek fordítása
| 
