Bevezetés, könyvészeti ismertető

A nomád népek közül néhány, hosszan megőrzött vándorló életmódja, valamint annak ellenére, hogy a törzsi-nemzetségi társadalmi szervezetből viszonylag későn érte el az államiság szintjét, meglehetősen gazdag írásbeliséggel rendelkezett. A számos nomád birodalom közül, melyek egykor uralmuk alá hajtották Belső-Ázsiát, a mongol népek nyolc évszázados fennállásuk óta tetemes írásbeli irodalmat alkottak. A XIII. századtól kezdve egyre több különböző műfajú nyelvemlék őrzi a mongol írástudók művészetét, s már ettől az időtől kezdve vannak példák a szóbeli hagyomány és a népköltészeti alkotások részleteinek lejegyzésére is.

A mongol népek[1] irodalmainak kutatása elválaszthatatlan vallási rendszereik kutatásától; az írásbeliség meghonosodása és az irodalmi műfajok kialakulása kezdetben szorosan összefüggött a buddhista megtéréssel és a buddhizmus terjedésével, államvallássá vallásával. A népköltészetnek a XIX. század második felétől induló gyűjtésével és lejegyzésével hozzáférhetővé lettek a kutatás számára a sámánizmushoz és a népvalláshoz kapcsolódó műfajok, melyek tetemes részét alkotják a folklór-irodalomnak.

A mongol népek irodalmairól, irodalmi és folklórműfajairól készült néhány összefoglaló munka, de az eddig ismeretlen írott emlékek feltárásával és folklór alkotások folyamatos, rendszeres gyűjtésével gyarapodó szöveg-corpus időszerűvé teszi új, átfogó és elemző monográfiák megírását. Máig is az egyik legszélesebb tematikát felvonultató, nem mongol nyelvű irodalomtörténeti áttekintés Berthold Laufernek a Keleti Szemlében megjelent műve, mely a XX. század elejéig ismertté vált és feldolgozott forráscsoportokat mutatja be (Laufer, Berthold, Skizze der mongolischen Literatur. In: Keleti Szemle VIII. (1907) pp. 165-261) Laufer tematikus irodalmi vázlata jól használható bevezetés és összefoglalás a mongol népek régi irodalmáról, írásbeliségéről; hiányossága, a népköltészet felületes ismertetése, abból fakad, hogy a folklór gyűjtése a XX. században vált igazán rendszeressé. A mongol népek irodalmairól készült legátfogóbb munkák az utóbbi évtizedekben jelentek meg, szerkezetük elsősorban kronológikus, a XIII. századtól ismertetik a legfontosabb műveket, műcsoportokat egészen a XX. századig: Damdinsüren, C. Mongolīn uran joxiolīn toim. I. dewter. XIII-XIV jūnī üye. Ulānbātar, Ulsīn xewlelīn gajar 1957. [A mongol irodalom bemutatása. I. füzet. 13-14. század]; Cerensodnom, D., Mongol uran joxiol (XIII-XX. jūnī exen). Ulānbātar 1987. [A mongol szépirodalom (a XIII. századtól – a XX. század elejéig)]. A XVIII-XX. századi irodalomtörténetet dolgozta fel gazdag szemelvényanyaggal Walther Heissig (Heissig, Walther, Geschichte der mongolischen Literatur. I. 19. Jahrhundert bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts. Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1972. Heissig, Walther, Geschichte der mongolischen Literatur. II. 20. Jahrhundert bis zum Einfluss moderner Ideen. Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1972.). A kétkötetes monográfia sorra veszi a tárgyalt korszak legfontosabb íróit és műfajcsoportjait, ez utóbbi kapcsán kitér az egyes szerzőkre hatással lévő népköltészeti műfajokra is. A munka nagy erénye, az egyes művekből származó nagyszámú, átírásban és német nyelvű fordításban is közölt szemelvény, melyeket bőséges jegyzetapparátus magyaráz. A legátfogóbb munka, mely a kezdetektől a XX. század közepéig feldolgozza a mongol és elsősorban a Mongol Köztársaság nagyobb részét alkotó halhák[2] irodalmát H. Szampildendev (X. Sampildendew) három kötetes munkája (…). Az Orosz Föderáción belül önálló állammal rendelkeznek a kalmükök és a burjátok, irodalmukról lásd, például: Badmaev, Andrej, Kalmyckaja dorevoljucionnaja Literatura. Elista, Kalmyckoe knižnoe izdatel’stvo 1984; Poppe, N. N., Problemy burjat-mongol’skogo literaturovedenija. Leningrad 1935. A mongol népek irodalmát bemutató antológiák közül a legszélesebb tematikát az alábbiak vonultatják fel: Kara, György, A mongol irodalom kistükre. Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből. 2. kiadás Budapest, Európa Könyvkiadó 1971. A munka a kezdetektől a hetvenes évekig bezárólag nyújt betekintést mind a szépirodalom legjelesebb alkotásaiba, mind a folklór műfajokba. Minden műfajcsoportot rövid, de alapos bevezető előz meg, az egyes művek fordításában műfordítók is részt vettek. A legátfogóbb angol nyelvű fordításkötet, alapos jegyzetapparátussal ellátva Ch. Bawden munkája (Bawden, Charles R., An Anthology of Mongolian Traditional Literature. London, Kegan Paul 2003.). A mongol népek irodalmának máig legtöbb művet bemutató gyűjteménye: C. Damdinsüren „A mongol irodalom száz gyöngyszeme” című antológiája: Damdinsürüng, Č., Mongγol uran ¤okiyal-un dege¤i ¤aγun bilig orosibai. (Corpus Scriptorum Mongolorum XIV.) Ulaγan Baγatur 1959., melynek válogatási felöleli a legrégibb kéziratos és fanyomatos irodalomtól kezdve a XIX. századi szerzők munkájáig, s tág teret szentel a népköltészeti műfajok bemutatásának is. Valamennyi munkát egységesen ujgur írással jelentették meg. Külön, a népköltészet gyöngyszemeit bemutató antológia: Gādamba, Š. – Cerensodnom, D., Mongol ardīn aman joxiolīn dē¤ bičig. Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Gajar 1987. [A mongol folklór gyöngyszemei], mely minden népköltészeti műfajra kitér. A mongol népköltészet angol nyelvű antológiája: Mongolian Folklore. A Representative Collection from the Oral Literary Tradition. Ed J. Gombojab Hangin et alii. Indiana, Bloomington 1998.