Népdalok (halha, burját dū, mong. daγu, kalm. dūn)

A mongol népi líra legelterjedtebb műfja a dal. A mongol népdalokat többféle műfaji rendszebe lehet besorolni, s az egyes tipologizálási mutatókat célszerű különválasztani (a népdalkutatók által készített legtöbb tipológiai osztályozás általában meglehetősen vegyes rendszerű, lásd Rinčensambū, Xorlō). Az alábbiakban a legfontosabb tipológiai csoportokat ismertetem.

1. Az előadásmód szerinti csoportosítás. Belső keletkezésű műfaji beosztás, melyet a mongol népcsoportok is használnak: 1.1. hosszú dal (halha urtīn dū), előadására emelkedettség, magasztosság jellemző. A hosszú dal valamennyi mongol népnél a legfennköltebb témákról szól, mint a szülőföld és a szülők, ide tartoznak a kedveshez énekelt borongós hangvételű dalok, valamint a buddhista vallásról szóló dalok is. A szöveg egy-egy szótagját hosszú nyújtásokkal díszítik. 2. rövid dal (halha bogino dū) vagy népdal (halha ardīn dū), előadásmódja pergőbb, általában vidám.

2. Tematikus csoportok. A tematikus műfaji osztályozás is részben belső keletkezésű, és az egyes csoportok további alcsoportokra bonthatók. Néhány nagyobb tematikus csoport: 1. az anyához szóló dalok, 2. a rokonokhoz szóló dalok, 3. a szülőföldről szóló dalok, 4. szerelmi dalok, 5. történeti dalok, 6. a vallásról szóló dalok.

3. Az előadás időbeli meghatározottsága. 1. ünnepkezdő dalok, 2. ünnepzáró dalok, 3. dalok, melyeknek az előadási idje nem meghatározott.

Ezeken kívül természetesen számos más műfaji csoportosítás is lehetséges, erről részletesen lásd Birtalan 1991.

A hagyományos mongol népdalok legfőbb poetikai jellemzői:

1. négy-, ritkábban kétsoros szakasz-szerkesztés,

2. természeti képpel való dalindítás,

3. párhuzamos szerkesztés, gondolatritmus

4. előrímes sorok, a sorok végén többnyire ragrím.

A legelső mongol népdal, mely teljes egészében, nem krónikarészletként, hanem önállóan fennmaradt, a Pallas-gyűjtés két kalmük szerelmes dala (Birtalan 1987.). Közülük az egyik mind tartalmilag, mind formailag nagyon hasonlít a századokkal később feljegyzett mongol dalokra:

Kantáros kis feketét

Ugyan minek, szorítani?

Szerető kedvesért

Ugyan minek szenvedni?

Kiben hittel hittél

Tára istennőd voltam.

Kit szerelemmel szerettél

Kedvesed voltam.

Nyerges kis pejedet

Ugyan minek fárasztani?

Azért mit magad tettél

Ugyan minek szenvedni?

Kit, mint óvó istent imádtál

Hited, vágyad voltam.

Kire szerelemmel gondoltál

Kedvesed voltam.

Folyó mentén nőtt,

Folyóparti vörösfenyő hajlik.

Gyengéden szerető

Kedvesed voltam.

Az alábbi, anyáról szóló hosszú dal jól példázza a jellegzetes mongol népdal formai jellemzőit. Természeti képpel való kezdés, jelen esetben egy folyam képe áll párhuzamban az anyával. A víz termékenység-szimbolikája utal a mongol dalokban oly gyakran megénekelt anyaságra. A dal két szakaszában két valós folyónév és az anya hajlott korára utaló jelző áll párhuzamban (Okna 1989.):

Szal nevű folyó

Szép folyású, hűvös.

Gondban őszült anyám

Gondolatomban örök.

Ergeni nevű folyó

Egyenes partú, hűvös.

Anyóvá lett anyám

A szívemben örök.

A történeti dalok valós vagy mítikus hősökről szólnak. Egy közkedvelt történeti témájú dal hőse, Suno vitéz (Šuno, Šuna bātr) gyakori szereplője a népdaloknak, alakja az ojrátok, sőt a burjátok lakta területeken is elevenen él még ma is a szájhagyományban. Nyugat-mongóliai expedíciós gyűjtéseink során több népdalváltozatot is sikerült feljegyeznünk (1991-1992-ben). A róla szóló dalokban legyőzhetetlen vitézként említik. A dalvariánsok szakaszainak utolsó sorai visszatérően arról szólnak, hogy Suno vitéz hazatér anyai rokonságához a kalmükökhöz. Suno történeti személy volt, Cevangrabdan kán Szeterdzsav (Seter¤ab) kánasszonytól született fia. Szeterdzsavot, aki kalmük Ajúki (Ayuuki) kán lánya volt, megvádolták hogy bűnös Cevangrabdan halálában, s megölték. Emiatt menekült fia vissza a kalmükökhöz, azaz az anyai nagybátyokhoz. Ez a menekülés-motívum valamennyi népdalváltozatban megtalálható. A legtöbb róla szóló dalváltozat kezdősora a Narn γöwin zeerd „Napos puszta rőt lova” (var.: Närn γöwin zeerd „Keskeny puszta rőt lova”):

Napos puszta rőt lova

Idepillant, szinte száll.

Zsenge kicsi Luzn Suno

Nagybátyjaihoz vágtat.

Puskagolyó gyorsaságú volt hátasa,

Hogy hosszan várjon, volt a sorsa.

Nehéz sorú Luzn Suno

Találkozni nagybátyjaihoz indul.

A legrégebbi dalcsoportokban jelentős helyet foglal el a buddhista, mégpedig a Congkapa által reformált šar ša¤n „sárga vallás” (halha šarīn šašin), melynek a szimbolikája, filozófiája szintén megjelenik. Az Alta gidg γazrasn’ „Az Altaj nevű földről” dalnak számos mongóliai elsősorban ojrát párhuzama van, ez a daltípus a lámanövendéknek a szülőföldje utáni vágyát fejezi ki.

Az Altaj nevű földről

Deres tarkámmal indultam.

Szilaj, szeles ifjúságomban

Kegyes láma áldjon meg.

Szent Lhasza földje

Hat évnyire távol van.

A közteslét démonjait[1]

Congkapa fényességében legyőzzük.

Köke núr partján

Hátasom, s magam pihentetem.

Az elérhetetlen szentséghez

Háromszor jutok, s meghajlok.

Idzsil[2] folyam vize

Édes füge ízű.

Amit soha el nem jövőnek mondanak,

Az legelébb eljő.

A lírai dalok két legtöbbször előforduló témája a kedves és az anya (var.: anya-apa, testvérek). Fentebb, a dalok formai jegyei kapcsán már bemutatásra került egy rövidebb, anyához szóló dal. Hogy a mongolság lelkivilágát bemutató képet teljesebbé tegyük, kiválasztottunk még egy hosszabb, anyához intézett valamint egy a kedveshez szóló lírai dalt, melyeknek képi és formai világa nagyon közel áll más mongol népek hasonló témájú dalaihoz. Mind az anya, mind a szeretett kedves iránt érzett érzelmek bemutatásra az énekes az egész természetet segítségül hívja. Madarak szárnyalásával, lovak vágtatásával, folyók gázlójával, hegyek magasságával, fák növésével állítja párhuzamba érzéseit. A kedveshez szóló dalokban gyakran megjelenik a közvetlen környezet képe is, a szállások, a szállásokon folyó munkák, a pásztorok tárgyi világa. A legtöbb mongol népdalnak nincs külön címe, általában az első sorát használják cím helyett. A kalmük gyűjtemények szerelmes dalai esetében gyakran a kedves neve (amelyikkel lejegyezték a dalt) használatos címként. A Γalun šowun dongγdna „Vadlúd hangja száll” kezdetű népdal az anya szeretetéről szól.

Vadlúd hangja száll

Szülőföldem jut eszembe.

Téged, ki egyedül felelsz sorsomért

Ugyan mikor felednélek?

Kantár-billogos szürke

Kazak ménesben lel társra.

Visszatérnék hamar,

Káni parancs nem enged.

Jogar-billgos szürke

Orosz ménesben lel társra.

Visszamenekülnék hamar,

Orosz parancs nem enged.

Lejtőn nőtt füvet

Fakó hókámmal legeltetem.

Mikor rólad beszélgettünk

Ugyan kihez hasonlíthatnálak?

Magas, magas erdő

Minden sarkán illatozik.

Téged, ki a sorsom örökítetted rám

Ugyan mikor felednélek?

Vörös vízmosás vizén

Sodrától félve átkeltem.

Első tejével szoptató anyám

Sokszor jut eszembe.

Kék folyó vizének

Keresztsodrában átkeltem.

Kebléből szoptató anyám

Öregen is eszembe jut.

A kánya nevű madár (szárnya)

A partot csapó hullámokat súrolja.

A testvérek bár sokan vannak

Anyánkhoz nem foghatóak.

Szantál zsenge sarja

Szélirányban hajladoz.

Szép fiatal korommal

Utód nélkül mihez kezdjek?

A kedveshez intézett népdalok közül az Uul deer γarxn’ „Felmegyek a hegyre” kezdetű dalban az énekes férfi bejárja a hegyeket, kedvesére gondol, kedvese igaz szerelmét keresi, bejárja a fejéshez készülő szállásokat, ahol a leány teával vendégeli. A dal párhuzamos (cd) soraiban megszólal a kétkedő érzés is.

Felmegyek, felmegyek a hegyre

szívem, lelkem elbúsul.

A szívemnek idegen szerelmest

nem számítom kedvesemnek.

Felmegyek, felmegyek a fensíkra

fényes kedvem[3] elbúsul.

A kedvemnek idegen szerelmest

nem számítom kedvesemnek.

Mikor a fejés idején érkeztem

meleg teával fogadtál.

Meleg teád nem kell nekem,

megértő szívedet akarom.

Láposon nőtt három almafa

Egyre inkább ízesedik.

Nekem mondott három szavad

Nem megy ki a fejemből.

Az népdalokban különösen gyorsan jelennek meg az idegen jegyek, így a szomszédos népek együttélésének hatásai. Az orosz népdalok képi világát, szerkezetét idézi a Gedgr surulta γanzn’ „Hajlott szopókás pipámat” című dal, mely a családjától távol levő sebesült katona üzenete szeretteinek.

Hajlott szopókás pipámat

Hű asszonyomnak adjátok.

Hű asszonyom, ha kérdez

Sebesült vagyok, mondjátok.

Négy büszke pisztolyom

Középső öcsémnek adjátok.

Középső öcsém, ha kérdez

Nem vagyok jól, mondjátok.

Családom ha megkérdez

Merre vagyok ne mondjátok.

Mely járásból jövök, kérdik

Közeledem, azt mondjátok.

Tíz esztendős feketémen

Apámhoz már indultam.

Apám, hogyha kérdezi

Közeledem, azt mondjátok.

A keleti mongoloknál a lófejes hegedű (halha morin xūr), a kalmüköknél a dombra (kalm. dombr), az ojrátoknál a tovsúr (ojr. towšūr) legfontosabb hangszer. A zenészek virtuózitása is sokszor megénekelt téma. Alább következik egy olyan népdal, melyet dombra kísérettel adnak elő

Bővízű folyónak

Látására nem jöttem.

Igaz kedvesem Bajda

Látására jöttem.

Hét oroszlánosomért[4]

Dundutov boltjából

Szerelmes Bajdámnak

Vásároltam bizony.

Dundutov boltjából

Azért vásároltam,

Szerelmes Bajdámnak

Hoztam el azt bizony.

A népdalok egy különleges csoportját alkotják a felegetős dalok (halha xarilcā dū), melyek két műnem közötti átmenetet képeznek, lírai és egyben dramatikus jellegük is van. A mongol kutatók úgy tartják, hogy a felelgetősök a mongol dráma és a színház előzményei. A felelgetősök különösen Belső-Mongólia népei között népszerűek. A leggyakoribb témák a keserű szerelem és az akaratán kívül férjhez adott lány, de az örömteli szerelem is megszólal bennük. A madár és az öreg (Öwgön šuwū) című dal egy Rabdzsaj (lásd fentebb) versből népdallá vált költemény, melyben a buddhista filozófia fontos elemeit tartalmazza, úgy mint a függőkeletkezés és a körforgás törvényszerűsége.

Cecen üg, ülgr, onihon üge „közmondás” és onisgo, täälwrtä tūl’,  „találós kérdés”

A mongolok különösen fontosnak tartják, hogy valaki, aki ékesszólóan beszél, használjon közmondásokat is a mondandója kifejezéséhez. Az egyik kalmük közmondás szerint minden szónak, minden megnyilatkozásnak bölcsnek, tartalmasnak kell lennie, s ezért szinte minden kimondott gondolat maga is közmondás: Üg bolγn ülgrtä „Minden szó példaértékű”. A mongol nyevekben különbözőképpen nevezik a közmondásokat. A halhák cecen üg-nek „bölcsmondásnak” hívják, a burjátoknál on’hon üge a neve „találó mondás”, a kalmükök az ülgr „példaszó” kifejezést használják. Valamennyi elnevezés arra utal, hogy a közmondásban életbölcsesség, valódi tartalom van. A kalmük közmondások tartalmilag két egymástól jól elkülöníthető csoportra oszthatók, az egyik a mongol örökség, a másik az orosz és kipcsak környezetben a kalmük folklórba bekerült elemek. Az egyik legkorábbinak tartják a „Csöbörből vödörbe.” jelentésű kalmük közmondást, mely az elvándorló ojrátok helyzetére utal, akik a mandzsu (kínai) sárkánytól menekülve az orosz sas karmai közé jutottak: Xuld šowun xar luugin amnas aldr¤ γarad, xan γärdin xumsnd or¤. „Héjamadár fekete sárkány szájától menekül, Garuda kán karmai közé jut.” Számos mongol közmondás a népdalok szerkezetéhez hasonlóan a párhuzamosságra épül, megjelenik bennük a külső (természeti) és a belső (érzelmi) világ is. Az alábbi néhány példa különböző témákból meríti képi világát.

A találós kérdésekkel gyakran szórakoztatták magukat a mongolok, s a találós kérdéseknek olyan ereje volt, hogy akár rabságra is juthatott valaki, ha nem sikerült kitalálniuk a feltett talányokat. Kara György is közzé tett egy urjanhaj (urianxai) gyűjtést, melyben a megkérdezettek azért vonakodtak találós kérdéseket mondani, mert élénken élt a hagyományban az a felelősség, amellyel akár a szabadságát is veszthette az, aki kevesebb talányt tudott megfejteni. A találós kérdések valamennyi, a hagyományos műveltséggel kapcsolatos területet felölelik, éleselméjű párhuzamokkal kapcsolják össze az élet különböző jelenségeit (Kotvič 1905; Kotvič 1972.

A kalmükök a találós kérdések közé sorolják a világ hármasai elnevezésű népköltési alkotáscsoportot is. A mong. yertümči-yin γurban „világ hármasai” néven ismert, párhuzamos szerkesztésű, alliteráló folklóralkotás lényege, hogy egy a kérdező által felvetett jelenségre a válaszoló hármat tudjon mondani. Gyakori, hogy a színekre kérdeznek rá: például a világ három vöröse, feketéje, stb.

A felhasznált irodalom

A Mongolok titkos története. Fordította és jegyzetekkel ellátta Ligeti Lajos. Budapest, Gondolat 1962. Új kiadása: Kara György bővített bibliográfiájával és utószavával Budapest, Osiris 2004.

Aalto, P.: Ausdruckformen in kalmückischen Liedern. In: Aspects of Altaic Civilisation. (Ural and Altaic Series 23.). Bloomington 1963. pp. 67-74.

Arad-un daγuu-nuγuud (degedü debter). Öbör Mongγol-ul Keblel-ün Qoriy-a, Kökeqota 1984.

Ardiin ¤ü¤ig naadamiin aman joxiol (szerk. X. Sampildendew). UXG, Ulaanbaatar 1988.

Arwan gurwan xülgiin duun (oird aman joxiolin comorlog). (szerk. L. Coloo). UXG, Ulaanbaatar 1987.

Badmaev, A., Kalmyckaja doreveljucionnaja literatura. Elista, Kalmyckoe knižnoe izdatel'stvo 1984.

Badmaev, Andrej, Kalmyckaja dorevoljucionnaja Literatura. Elista, Kalmyckoe knižnoe izdatel’stvo 1984.

Badrax, G.: Mongoliin xög¤imiin tüüxees. §UAAX, Ulaanbaatar 1960.

Bálint G.: Mutatványok a mongol népköltészetből. In: Ethnographia 1891. pp. 138-141.

Basŋga B. B. (szerk.): £aŋγr. Xal’mg baatrlg epos. Elst 1990 [Dzsangar. Kalmük hőseposz]

Bawden, Ch. R., An Anthology of Mongolian Traditional Literature. London, Kegan Paul 2003.

Bawden, Ch.: The Mongol „Conversation Song” In: Aspects of Altaic Civilization. (Ural and Altaic Series 23.). Bloomington 1963. pp. 75-86.

Bawden, Charles. 1963. The Mongol Conversation Song. In Aspects of Altaic Civilization, edited by Denis Sinor. (Ural and Altaic Series 23.) Bloomington: IndianaUniversity. 75-86.

Bawuudor¤, Mongol ardiin tüüxen duu. Xel bi©giin uxaanii ded erdemten jereg goril¤ bi©sen joxioliin xurangui. E§X, Ulaanbaatar 1959.

Bawuudor¤, Toroi bandiin tuxai. §UAAX, Ulaanbaatar 1958.

Bergman (Dzsangar), Pallas, Klaproth, Tymkovski, Schmidt (Geszer),

Bergmann, B., Nomadische Streifereien unter den Kalmüken Bd. II. Riga, 1804., Bd. IV. Riga, 1805.

Bergmann, B.: Nomadische Streifreien unter den Kalmücken in den Jahren 1802 und 1803. I-IV. Riga 1804-1805.

Birtalan Á. Zwei kalmückische Volkslieder aus dem XVIII. Jahrhundert. In: AOH XLI. (1987) pp. 53-74.

Birtalan, Á., - Rákos A., Kalmükök – Egy európai mongol nép. (Text Terebess 1.) Budapest, Terebess Kiadó 2002. 263 p.

Birtalan, Ágnes, and János Sipos. 2004. ATalking to the Ongons@: The Invocation Text and Music of a Darkhad Shaman. Shaman Spring/Autumn 12.1-2: 25-62.

Birtalan, Ágnes, Mongol. In: The Greenwood Encyclopedia of World Folklore and Folklife. Vol. 2. Southeast Asia and India, Central and East Asia, Middle East. Ed. William M. Clemets. Greenwood Press, Westport: Connecticut – London pp. 252-

Birtalan, Ágnes.1987. Zwei kalmückische Volkslieder aus dem XVIII. Jahrhundert. AOH 41: 53-74.

Bitkeev, N. C.: Kalmyckij geroičeskij epos „Džangar”. Problemy tipologii nacional’nyh versij. Kalmyckoe Knižnoe Izdatel’stvo, Elista 1990, p. 5.

C. Žamcarano, A. D. Rudnev, G. Ramstedt, B. Ja. Vladimircov (vö. népmese bibliográfia)

Cerensodnom, D. (szerk.): Mongol ardīn ülger. Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Gajar 1982.

Cerensodnom, D., Mongol uran joxiol (XIII-XX. jūnī exen). Ulānbātar 1987. [A mongol szépirodalom (XIII – XX. század eleje)]

Chiodo, Elisabetta, Sagang Sečen: Erdeni-yin tobči. A Mongolian Manuscript from Kentei Ayimag. With a Study of the Tibetan Glosses by Klaus Sagaster. (Asiatische Forschungen 132). Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1996.

Damdinsüren, C. Mongolīn uran joxiolīn toim. I. dewter. XIII-XIV jūnī üye. Ulānbātar, Ulsīn xewlelīn gajar 1957. [A mongol irodalom bemutatása. I. füzet. 13-14. század];

Damdinsürüng, Č., Mongγol uran ¤okiyal-un dege¤i ¤aγun bilig orosibai. (Corpus Scriptorum Mongolorum XIV.) Ulaγan Baγatur 1959.

Damdinsürüng, Ce. 1963. O tibetskih i mongol’skih rukopisjah „Rasskozav Vetaly”. Doklady mongol’skoj delegacii na XXVI Kongresse Vostokovedov. Ulānbātar pp. …

Erdeni-yin Tobči („Precious Summary”). A Mongolian Chronicle of 1662. The Urga Text of Sagang Sečen. The Urga text transcr. and ed. by M. Gô - I. de Rachewiltz - J. R. Krueger - B. Ulaan. (Faculty of Asian Studies Monographs. New Series 15.) Canberra, Australian National Univ., Faculty of Asian Studies, 1990.

Erdeni-yin Tobči („Precious Summary”). A Mongolian Chronicle of 1662. Word-index to the Urga Text. Prep. by I. de Rachewiltz - J. R. Krueger. Canberra, Australian National Univ., Faculty of Asian Studies, 1991.

Fragen der mongolischen Heldendichtung 1-5. In: Asiatische Forschungen.

Francke, A. H. 1923. Zur tibetischen Vetálpancavimsatika (Siddhikür). ZDMG pp. …

Gâdamba, Ð., and D. Cerensodnom, eds. 1987. Mongol ardiin aman joxioliin dee9 bièig (The Best of Mongolian Folklore). Ulaanbaatar: Ulsiin Xewleliin Gajar.

Gādamba, Š. – Cerensodnom, D., Mongol ardīn aman joxiolīn dē¤ bičig. Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Gajar 1987. [A mongol folklóre gyöngyszemei]

Hangalov, M. N., Sobarnie sočenenij. I-III. Ulan-Ude 1958-1960.

Hangalov, M. N., Sobarnie sočenenij. I-III. Ulan-Ude, Burjatskoe Kniænoe Izdatel’stvo 1958-1960.

Hangalov, M. N.: Sobranie so©enenij III. Ulan-Ude, Burjatskoe Kniænoe Izdatel’stvo 1960.

Hangin, John Gombojab, and others, eds. 1998. Mongolian Folklore. A Representative Collection from the Oral Literary Tradition. Bloomington: Indiana University Press.

Heissig, W., Erzählstoffe rezenter mongolischer Heldendichtung. In: Asiatische Forschungen  100. Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1988.

Heissig, W.: Geschichte der mongolischen Literatur I-II. 19. Jahrhundert bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts. O. Harrassowitz, Wiesbaden 1972.

Heissig, W.: Heldenmärchen versus Heldenepos? Strukturelle Fragen zur Entwicklung altaischer Heldenmärchen. Westdeutscher Verlag, Opladen 1991

Heissig, Walter 1988. Erzählstoffe rezenter mongolischer Heldendichtung I-II. Asiatische Forschungen100. Wiesbaden: Otto Harrassowitz.

Heissig, Walter, Geschichte der mongolischen Literatur. I. 19. Jahrhundert bis zum Beginn des 20. Jahrhunderts. Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1972.

Heissig, Walter, Geschichte der mongolischen Literatur. II. 20. Jahrhundert bis zum Einfluss moderner Ideen. Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1972

Jackovskaja, K. N. 1988. Narodnye pesni mongolov. Moskva: Nauka.

Jackovskaja, K. N.: Narodnye pesni mongolov. Nauka Moskva 1988.

Jagdsüren, U.: Mongol duunii sudlaliin tow© toim. §UAAX, Ulaanbaatar 1975.

Jülg, B. 1866. Märchen des Siddhi-kür. Kalmükisch-Deutschen Wörterbuch. Leipzig

Jülg, B.: Mongolische Märchensammlung. Innsbruck 1868.

£angariin tuul’s. Udirtgal ba tailbar U. Jagdsüren. In: Studia Folclorica t. VI. fasc. 15. Ulaanbaatar, Šin¤lex Uxaanii Akademiin Xewlel 1968.

£ebsig – Sarangerel: Degedü mongþol-un üliger domoþ. Kökeqota, Ündüsüten-ü Keblel-ün Qoriy-a 1986.

Kara, G., Chants d'un barde mongol. In: BOH XII. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1970.

Kara, G.: Chants d'un barde mongol. Akadémiai Kiadó Budapest 1970.

Kara, G.: Choix de textes ü¤üm©in. In: AOH XV. (1962) pp. 183-193.

Kara, G.: Huit chants tshakhars. In: AOH XX. (1967) pp. 75-100.

Kara, G.: Notes sur le folklore mongol. In: AOH XI. (1960) pp. 271-291.

Kara, G.: Nouvelles versions de la „Ballade” Mongole de chasseur fratricide. In: AOH XIX. (1966) pp. 211-216.

Kara, György, A mongol irodalom kistükre. Antológia a klasszikus és mai mongol irodalom és népköltés műveiből. 2. kiadás Budapest, Európa Könyvkiadó 1971.

Kara, György. 1970. Chants d=un barde mongol. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kičikov, A. S., Issledovanie geroičeskogo eposa "Džangar". Elista1967.

Kozin, S. A., Džangariada. Moskva-Leningrad, Izd. Akademii Nauk SSSR 1940.

Kotvič, V. L.: Kalmyckie zagadki i poslovicy. St. Peterburg 1905; Kotvič, V. L.: Kalmyckie zagadki i poslovicy. Elista 1972,

Krueger, J. R., Poetical Passages in the Erdeni-yin Tobči: A Mongolian Chronicle of the Year 1662 by Saγang Sečen. The Hague, Mouton 1961.

Krueger, J. R.: Poetical passages in the Erdeni-yin Tobci a Mongolian chronicle of the year 1662. by Savang Secen. In: CAS VII. ’S.-Gravenhage 1961.

Laufer, B.: Skizze der mongolischen Literatur. In: Keleti Szemle VIII. 1907.

Laufer, Berthold, Skizze der mongolischen Literatur. In: Keleti Szemle VIII. (1907). pp. 165-261.

Laufer, Berthold. 1907. Skizze der mongolischen Literatur. Keleti Szemle 8: 165-261.

Ligeti, Louis, Historie secrète des Mongols. (Monumenta Linguae Mongolicae Collecta I.). Budapest, Akadémiai Kiadó 1971.

Ligeti, Louis, Monuments Préclassiques 1. XIII^e et XIV^e siècles. (Monumenta Linguae Mongolicae Collecta II.). Budapest, Akadémiai Kiadó 1972.

Lõrincz, László. 1979. Mongolische Märchentypen. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Lőrincz L. A mongol népköltészet. In: Kőrösi Csoma Kiskönyvtár VI. Akadémiai Kiadó, Budapest 1969.

Lőrincz L.: Die Mangus-Schilderung in der mongolischen Volksliteratur. In: Mongolian Studies. Szerk. Louis Ligeti. (BOH XIV.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1970, pp. 309–340.

Lőrincz L.: Mongolische Märchentypen. (BOH XXIV.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1979.

Lőrincz László 1965. Egy indiai mesegyűjtemény útja Belső-Ázsiában. Kandidátusi értekezés

Lőrincz László 1969. A mongol népköltészet. Budapest, Akadémiai Kiadó

Lőrincz, L.: Mongolische Märchentypen.BOH XXIV, Asiatische Forschungen 61, Akadémiai Kiadó, Budapest 1979

Luwsanbaldan, X.: Tüüxt xün, tüüxen duu. In: Aman Joxiol Sudlal VIII. (1974) pp. 10-25.

Mongol ardiin aman joxioliin dee¤ bi©ig. UXB, Ulaanbaatar 1979.

Mongol ardiin duu. Mongol ardiin aman joxioliin nomiin san V. UXG, Ulaanbaatar 1982.

Mongol ardiin duunuud. (szerk. H. Nadmid - S. Coodol). UXG, Ulaanbaatar 1959.

Mongol ardiin urtiin duu. (szerk. Sampildendew - K. N. Jackovskaja). UXG, Ulaanbaatar 1984.

Mongol szövegek I Siditü kegür-ün üliger Az elvarázsolt holttest meséi. Átírta Kara György Ligeti Lajos előszavával Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest

Mongolian Folklore. A Representative Collection from the Oral Literary Tradition. Ed J. Gombojab Hangin et alii. Indiana, Bloomington 1998.

Mongolische Epen. In: Asiatische Forschungen.

more senseBi.e., makes it easier to look it up.)

Mostaert, A.: Textes Oraux Ordos. (Monumenta Serica Monograph Series No. 1.), Peip’ing 1937.

Mostaert, Antoine. 1937. Textes Oraux Ordos. Monumenta Serica Monograph Series No. 1. Peip=ing: Publisher?

Nekljudov, S. Yu., Geroičeskij epos mongol'skih narodov. Moskva 1984.

Okna B. (szerk.): Törksn γazrin dud. Xal’mg degtr γarγač, Elst 1989, p. 62. [A szülőföld dalai]

Buškan Badm – Macga Ivan (szerk.): Xal’mg ülgrmüd boln täälwrtä tuul’s. Xal’mg

Pallas, P. S.: Sam/m/lungen historischer Nachrichten über die mongolischen Völkerschaften. I-II. St. Peterburg 1776-1801.

Poppe, N. N., Problemy burjat-mongol’skogo literaturovedenija. Leningrad 1935

Poppe, N., Zum khalkhamongolischen Heldenepos. In: Asia Maior V. (1928)

Poppe, N.: Der Parallelismus in der epischen Dichtung der Mongolen. In: Ural-Altaische Jahrbücher 30. 1958. pp. 195-220.

Poppe, N.: Mongolische Volksdichtung. F. Steiner Verlag Weisbaden 1955. (MV)

Poppe, N.: Mongolische Volksdichtung. Sprüche, Lieder, Märchen und Heldensagen Khalkha-mongolische Texte mit deutscher Übersetzung, einer Einleitung und Anmerkungen. Franz Steiner Verlag GMBH, Wiesbaden 1955.

Poppe, Nikolaus. 1955. Mongolische Volksdichtung. Sprüche, Lieder, Märchen und Heldensagen Khalkha-mongolische Texte mit deutscher Übersetzung, einer Einleitung und Anmerkungen. Wiesbaden: Franz Steiner Verlag GMBH.

Potanin, G. N., Očerki severo-zapadnoj Mongolii. 2., 4. Spb. 1883.

Potanin, G. N.: O©erki Severo-Zapadnoj Mongolii. II. IV. Sankt-Peterburg 1881.

Pozdneev A. 1880. Obrazcy narodnoi literatury mongolyiskih plemen. Narodnye pesni mongolov. S. Peterburg

Rachewiltz, Igor de (ed. and transl.), The secret History of the Mongols. 1-2. (Inner Asian Library V. 7.) Leiden – Boston, Brill 2004.

Radloff, W., Atlas der Altertümer der Mongolei. St. Peterburg 1892. XLIX.

Ramstedt, G. - H. Halén: Nordmongolische Volksdichtung II. In: MSFOu 156. Helsinki 1974.

Ramstedt, G. J. - Aalto, P.: Torgutische Lieder. In: JSFOu 62.

Ramstedt, G. J. - Balinov, S. - Aalto, P.: Kalmückische Lieder. In: JSFOu 63. Helsinki 1962.

Ramstedt, Gerhardt, and Harry Halén, Harry. 1974. Nordmongolische Volksdichtung II. Helsinki: Academia Scientiarum Fennica.

Rin©ensambuu: Mongol ardiin duunii töröl jüil. In: Studia Mongolica I./26. §UAAX Ulaanbaatar 1959.

Róna-Tas, A.: Dariganga folklore texts. In: AOH 10. (1960) pp. 171-83.

Rudnev, A. D.: Materialy po govoram vosto©noj Mongolii. S.-Peterburg 1911.

Sagaster, K., Die Weiße Geschichte (Čaγan teüke). Eine mongolische Quelle zur Lehre von den Beiden Ordnungen: Religion und Staat in Tibet und Mongolei. (Asiatische Forschungen 41.) Wiesbaden, Otto Harrassowitz 1976.

Sampildendew, X. – Šüger, C. (szerk.): Mongol ardīn domog ülger. Ulānbātar, Ulsīn Xewlelīn Xorō, Ulānbātar 1989.

Sampildendew, X.: Mongol ardiin jan üiliin aman joxiol. UXG, Ulaanbaatar 1987.

Sampildendew, X.: Mongol xurimiin yaruu nairagiin töröl jüil. §UAAX, Ulaanbaatar 1981.

Sampildendew, X.: Mongol yaruu nairagiin töröl jüil. §UAAX, Ulaanbaatar 1981.

Sangadžieva, N. B.: Džangarči. Kal’myckoe knižnoe izdatel’stvo, Elista 1990 [A Dzsangar-énekes]

Sanžeev, G. D., Darhatskij govor i fol’klor. Leningrad, Izdatel’stvo Akademii Nauk SSSR 1931.

Schmidt, I. J., Geschichte der Ostmongolen und ihres Fürstenhauses verfasst von Ssanang Ssetsen Chungtaidschi der Ordus. Petersburg - Leipzig 1829.

Schmidt, József 1995. A szanszkrit irodalom története. Budapest, Pallos Kiadó

Thirteen Kalmyk-Oirat Tales from the Bewitched Corpse cycle. Ed.John R. Krueger. (The Mongolian Society Special Papers issue seven) 1978. Indiana: Bloomington, The Mongolian Society, Inc.

Urtiin duu. (szerk J. Dor¤dagwa). UXG, Ulaanbaatar 1970.

§araksinova, N.: Liri©eskie pesni burjat. Vosto©no-Sibirskoe Knicnoe Izdatel'stvo Irkutsk 1973.

Vekerdi József 1982. Mesefolyamok óceánja Válogatás a szanszkrit elbeszélés irodalomból, Budapest, Európa Kiadó

Vietze, H.-P. – Lubsang G., Altan tobči. Eine mongolische Chronik des XVII. Jahrhunderts von Blo-bzaô bstan-’jin. Text und Index. Tokyo 1992.

Vladimircov, B. Ja. … Mongol’skij sbornik rasskazov iz Pañcatantra. …

Vladimircov, B. Ja. 1928. Obrazcy mongolyiskoj narodnoi slovesnosti. (S.-Z. Mongoliia).    Moskva: Publisher?.

Vladimircov, B. Ja., Mongolo-ojratskij geroičeskij epos. Petersburg - Moskva 1923.

Vladimircov, B. Ja., Obrazcy mongol'skoj narodnoj slovesnosti. (S.-Z. Mongolija). Moskva-Leningrad 1928.

Vladimircov, B. Ja.: Mongol’skij sbornik rasskazov iz Pancatantra. Petrograd 1921.

Vladimircov, B. Ja.: Obrazcy mongol’skoj narodnoj slovesnosti. Leningrad 1926.

Windhoffer Tímea 2004. Az elvarázsolt holttest meséi, Tibeti és mongol szöveg alapján. Szakdolgozat

X. Sampildendew: Bi©giin garlatai gurwan duu. In: Aman joxiol - ardiin üjel sanaanii tusgal. UXG, Ulaanbaatar 1977. pp. 55-62.

Xobuqsayiri-in mongtol utu duun. (szerk. C. Batunasun). §in¤iyang-giyin Aradiyin Keblel-in Xoroo 1984.

Xorloo, P. 1981. Mongol ardiin duunii yaruu nairag (Poetics of Mongolian Folk Songs). Ulaanbaatar: Publisher? (Even though X = Kh, alphabetizing here seems to make

Xorloo, P.: – Mongol ardiin duunii yaruu nairag. Ulaanbaatar 1981.

Xorloo, P.: K voprosu evoljucii epi©eskih pesen mongolov. In: Aktual’nye problemy sovremennogo mongolovedenija. Ulaanbaatar 1987. pp. 156-160.

Žamcarano, C. - Rudnev, A. D.: Obrazcy mongol’skoj narodnoj literatury. Sankt-Petersburg 1908.

Zhamcarano, C., and A. D. Rudnev, A. D. 1908. Obrazcy mongolyiskoi narodnoi literatury. S. Petersburg: Publisher?