Hadd-jisz‘i / Adad-iti király szobor-felirata

Tell Fekherije, Szíria (Damascus Museum) (Kr. e. 850 k.): az arámi felirat hosszabb befejező szakasza (átok-formulák)

***

Azitavadda király felirata

(Karatepe, az Kr. e. IX. század utolsó harmada) (hieroglif-luvijai–föníciai bilingvis), Hahn István ford., in: Harmatta János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia (1965, és újabb kiadások), no. IV/8

***

Kilamuva király felirata

(Ja‘udi / Szam’al / Zincirli, Kr. e. 825 k.) (föníciai nyelvű), Hahn István ford., in: Harmatta János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia (1965, és újabb kiadások), no. IV/9

***

Zakir király felirata

(Hamat, az Kr. e. IX. század vége), Hahn István ford., in: Harmatta János, szerk., Ókori keleti történeti chrestomathia (1965, és újabb kiadások), no. IV/10

***

Ahikár mondásai

(a)

Ha megverlek, fiam, nem halsz bele, de ha engedem, hogy a magad feje után élj, elveszel. Verés a fiúnak, szidás a leánynak, szigorú szó a szolgának – aki így cselekszik, az cselekszik helyesen.

Nabúnaj imája

(a)

{I. kézirat (töredék) }

(1) Az ima szavai, amelyeket Nabúnaj, [Báb]el királya, a [nagy] király imádkozott, [amikor meg volt verve] (2) gonosz kiütéssel Isten rendeletéből Taimánban.

[Én, Nabúnaj, gonosz kiütéssel] (3) voltam megverve, hét éven át. És azután Is[ten felém] fordította [az arcát, és meggyógyított], (4) és eltörölte a bűnömet. Egy jövendőmondó, aki júdai volt, [a fogságban lévők közül, eljött hozzám, és mondta]: (5) Jelentsd ki, és írjad, hogy meg kell adni a tiszteletet és magasztalást [a Legfelsőbb] Is[ten] nevének. [És én ezt írtam]: (6) go[nosz] kiütéssel voltam megverve Taimánban [a Legfelsőbb Isten rendeletéből], (7) hét éven át, mert imádkoztam az ezüst, arany, [érc, vas], (8) fa, kő, agyag istenek [előtt], azért, mert úgy vél[tem], hogy ezek istenek. (9) [...]

{II. kézirat (töredék) }

(1) [...] tőlük távol. Ismét erős lettem (2) [...] eltávolította. Testem épsége [visszatért (...)] (3) [...] a barátaim. Nem tudtam [...] (4) [...] Olyan vagy, mint [...] (5) [...]

K. G. ford., in: uő, Kiáltó szó a pusztában. A holt-tengeri tekercsek (Osiris Könyvtár: Történelem) (Budapest: Osiris Kiadó, 1998), pp. 178–179

***

Dániel Nebúkhadreccar udvarában

Dániel k., 2–5

És Nabukadneccár királyságának második évében álmokat álmodott Nabukadneccár; és lelke belezavarodott, még álma rajta volt. És mondta a király, hogy szólítsák az írástudókat és az igézőket és a varázslókat és a káldokat, hogy jelentsék meg a királynak álmát; és eljöttek és a király elé állottak. És azt mondta nekik a király: Álmot álmodtam; és belezavarodott a lelkem az álom megértésébe. És azt mondták a káldok a királynak aramul: Király, örökké élj! Mondd meg az álmot szolgáidnak, és jelentését megmondjuk. Felelt a király és azt mondta a káldoknak: A szó részemről bizonyos: ha meg nem mondjátok nekem az álmot és jelentését, darabokra vagdaltattok, és házaitok szemétdombokká tétetnek. Ha pedig az álmot és jelentését megmondjátok, ajándékokat és jutalmat és nagy tisztességet kaptok tőlem: ezért az álmot és jelentését mondjátok meg nekem. Feleltek másodszor, és azt mondták: A király mondja el az álmot szolgáinak, és megmondjuk jelentését. Felelt a király, és azt mondta: Bizonyosan tudom, hogy időt akartok nyerni, mivelhogy látjátok, hogy bizonyos részemről a szó, hogy ha az álmot meg nem mondjátok nekem, ítélet van rátok, tehát összebeszéltetek, hogy hazug és romlott beszédet szóltok előttem, míg az idő változik; ezért az álmot mondjátok el nekem, és tudom, hogy jelentését megmondhatjátok. Feleltek a káldok a király előtt, és azt mondták: Nincs ember a földön, aki meg tudná mondani, amit a király kíván; aminthogy egy nagy és hatalmas király sem kívánt ilyen dolgot egy írástudótól és igézőtől és káldtól sem; mert a dolog, amit a király kíván, nehéz, és nincs más, aki azt meg tudná mondani a király előtt, mint az istenek, akiknek lakása nem a halandóval van. Mindemiatt a király felgerjedt és nagyon megharagudott; és azt mondta, hogy veszítsék el Babilónia minden bölcsét.

És az ítélet kiment, és a bölcseket ölték; és keresték Dánielt és társait, hogy megölettessenek. Akkor Dániel megfontoltan és értelmesen felelt Arióknak, a király testőrparancsnokának, aki kiment Babilónia bölcseit megölni. Felelt és azt mondta Arióknak, a király meghatalmazottjának: Miért ily kíméletlen az ítélet a királytól? Akkor a dolgot tudatta Ariók Dániellel. És Dániel bement, és kérte a királytól, hogy idő tűzessék ki neki, mikor a jelentést megmondja a királynak.

Akkor Dániel hazament; és Hananjával, Misáéilel és Azarjával, az ő társaival tudatta a dolgot, hogy irgalmat kérjenek az ég Istenétől e titok felől, hogy el ne veszítsék Dánielt és társait Babilónia többi bölcseivel együtt.

Akkor Dánielnek éjjeli látásban kijelentetett a titok; akkor Dániel áldotta az ég Istenét. Felelt Dániel és azt mondta: Legyen áldott az Isten neve öröktől fogva mindörökké; mert övé a bölcsesség és az erő. És ő az, aki megváltoztatja az időket és a korokat, aki királyokat tesz le és királyokat állít fel; ad bölcsességet a bölcseknek, és tudományt az értelem ismerőinek. Ő jelenti ki, ami mély, és el van rejtve, tudja, mi van a sötétben, és a világosság vele lakik. Téged, atyáim Istene, dicsőítlek és magasztallak én, mert bölcsességet és erőt adtál nekem; és most tudtomra adtad, amit kértünk tőled, mert a király dolgát tudtunkra adtad.

Mindennél fogva Dániel bement Ariókhoz, akit a király kirendelt Babilónia bölcseinek elvesztésére; ment és így mondta neki: Babilónia bölcseit ne veszítsd el, vígy be engem a király elé, és a jelentést a királynak megmondom. Akkor Ariók sietséggel bevitte Dánielt a király elé, és így mondta neki: Találtam férfiút a júdai foglyok fiai között, aki a jelentést a királynak tudtul adja. Felelt a király és azt mondta Dánielnek, kinek Baltazár volt a neve: Vajon képes vagy nekem tudtul adni az álmot, amit láttam, és annak jelentését? Felelt Dániel a király előtt, és mondta: A titkot, melyet a király kérdez, nem tudják bölcsek, igézők, írástudók, csillagnézők megmondani a királynak; de van Isten az égben, titokkijelentő, és ő adta tudtára Nabukadneccár királynak, ami a napok végén lesz; álmod és fejed látása ágyadon ez: neked, ó király, gondolataid támadtak ágyadon, mi lesz ezután; és a titkok kijelentője tudtodra adta, mi lesz. És nekem nem bölcsességből jelentetett ki ez a titok, mely bennem minden élő felett volna; hanem avégre, hogy jelentése a királynak tudtára adassék, és szíved gondolatait megismerd.

Te, ó király, látást láttál, és íme egy hatalmas kép! Ez a kép nagy volt, és fénye rendkívüli; előtted állt, és tekintete rettenetes volt. Ez a kép: feje tiszta arany, melle és karjai ezüst; hasa és oldalai réz; lábszárai vas, lábai részint vas, részint agyag. Nézted, míg elszakadt egy kő, nem kéz által, és összetörte a képet vas- és agyaglábán; és összezúzta Őket. Akkor Összezúzódott egyszerre a vas, az agyag, a réz, az ezüst és az arany és olyan lett, mint a nyári szérűről való polyva, és elvitte őket a szél, és nyomuk sem találtatott; a kő pedig, mely Összetörte a képet, nagy heggyé lett, és betöltötte az egész földet. Ez az álom, és jelentését megmondjuk a király előtt.

Te, ó király, királyok királya; akinek az ég Istene a királyságot, a gazdagságot és a hatalmat és a tisztességet adta; és akinek mindenütt, ahol emberfiak laknak, a mező vadát és az ég madarát a kezedbe adta, és akit úrrá tett mindezek felett; te vagy az arany fej. És utánad más királyság támad, alacsonyabb nálad; és harmadik királyság, egy más, rézből való, mely az egész földön uralkodik. És a negyedik királyság erős lesz, mint a vas, mivelhogy a vas összezúz és tör mindent; és mint a vas, mely tör, mindazokat összezúzza és töri. És hogy a lábakat és ujjakat részint fazekas agyagnak, részint vasnak láttad, a királyság megoszlott lesz, és lesz benne a vas szilárdságából; mivelhogy a vasat keverve láttad a sáros agyaggal. És a lábak ujjai részint vas, részint cserép: részben erős lesz a királyság, és részben törékeny lesz. Hogy pedig a vasat keverve láttad a sáros agyaggal: össze lesznek keverve emberi mag által, de nem tapadnak egymáshoz; mint ahogy ím a vas nem keveredik az agyaggal. És azoknak a királyoknak napjaiban támaszt az ég Istene egy királyságot, mely soha el nem pusztul és királysága másra nem hagyatik; összezúzza és megsemmisíti mindazokat a királyságokat, maga pedig megáll örökké: mivelhogy láttad, hogy a hegyről egy kő szakadt el nem kéz által, és összezúzta a vasat, a rezet, az agyagot, az ezüstöt és az aranyat. Nagy Isten adta tudtul a királynak, ami ez után lesz; és bizonyos az álom, és megbízható a jelentése.

Akkor a király, Nabukadneccár arcra esett Dániel előtt és leborult; és mondta, hogy ételáldozattal és jóillattétellel áldozzanak neki. Felelt a király Dánielnek, és azt mondta: Igazán, hogy a ti Istenetek az Istenek Istene és a királyok Ura, és titokkijelentő; mert ki tudtad jelenteni ezt a titkot. Akkor a király Dánielt naggyá tette és sok nagy ajándékot adott neki, és úrrá tette Babilónia egész tartománya felett; és főelöljáróvá Babilónia minden bölcse felett. És Dániel kértére a király Sadrákot, Mésákot és Abédnegót Babilónia tartományának szolgálatára rendelte ki; Dániel pedig a királyi udvarban volt.

Nabukadneccár király csináltatott egy arany képet, magassága hatvan sing, szélessége hat sing; felállíttatta azt a Dara völgyében, Babilónia tartományában. És Nabukadneccár király összegyűjttette a helytartókat, kormányzókat és pasákat, főbírákat, kincstartókat, tanácsosokat, főhivatalnokokat és a tartomány minden igazgatóját, hogy jöjjenek el a kép felavatására, melyet Nabukadneccár király állított. Akkor összegyűltek a helytartók, a kormányzók, a pasák, a főbírák, a kincstartók, a tanácsosok, a főhivatalnokok és a tartomány igazgatói mind a kép felavatására, melyet Nabukadneccár király állított; és felálltak a kép előtt, melyet Nabukadneccár állított. És a kikiáltó erősen kiáltott: Nektek mondtatik, népek, nemzetek és nyelvek! Mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle zenének hangját, essetek le és boruljatok le az arany kép előtt, melyet Nabukadneccár király állított. És aki nem esik le és nem borul le, abban a pillanatban belevettetik egy tűzzel égő kemencébe. Minélfogva mihelyt meghallották minden népek a kürtnek, a sípnak, citerának, hárfának, lantnak és mindenféle zenének hangját, leestek minden népek, nemzetek és nyelvek, leborulván az arany kép előtt, melyet Nabukadneccár király állított.

Mindennél fogva ebben az időben káld férfiak állottak elő; és árulkodtak a zsidók ellen. Feleltek és azt mondták Nabukadneccár királynak: Király örökké élj! Te, ó király, parancsolatot tettél, hogy minden ember, mihelyt hallja a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak, dudának és mindenféle zenének hangját; essék le és boruljon le az arany kép előtt. És aki nem esik le és nem borul le, vettessék bele egy tűzzel égő kemencébe. Vannak zsidó férfiak, akiket Babilónia tartományának szolgálatára rendeltél ki, Sadrák, Mésák és Abédnegó: ezek a férfiak fel sem vesznek téged, ó király, isteneidet nem tisztelik, és az arany kép előtt, melyet felállítottál, nem borulnak le.

Akkor Nabukadneccár haraggal és hévvel mondta, hogy hozzák elő Sadrákot, Mésákot és Abédnegót; akkor azokat a férfiakat előhozták a király elé. Felelt Nabukadneccár és azt mondta nekik: Valóban, Sadrák, Mésák és Abédnegó, az én istenemet nem tisztelitek, és az arany kép előtt, melyet felállítottam, nem borultok le? Most készek vagytok-e, hogy mihelyt halljátok a kürtnek, sípnak, citerának, hárfának, lantnak és dudának és mindenfele zenének hangját, leessetek és leboruljatok a kép előtt, melyet csináltattam? És ha nem borultok le, abban a pillanatban belevettettek egy tűzzel égő kemencébe; és ki az az isten, aki megszabadít benneteket kezeimből?

Feleltek Sadrák, Mésák és Abédnegó, és azt mondták a királynak: Nabukadneccár, nem szükséges, hogy mi neked erre egy szót feleljünk. Íme képes a mi Istenünk, akit mi tisztelünk, kiszabadítani minket a tűzzel égő kemencéből; a te kezedből is, király, kiszabadít. De ha nem, akkor is legyen tudtodra, ó király: hogy a te isteneidet nem tiszteljük, és az arany kép előtt, melyet felállítottál, le nem borulunk.

Akkor Nabukadneccár eltelt haraggal, és arcvonásai elváltoztak Sadrák, Mésák, és Abédnegó miatt; felelt és mondta, hogy fűtsék be a kemencét hétszerte jobban, mint szokták befűteni. És néhány férfinak, serege legerősebb embereinek mondta, hogy kötözzék meg Sadrákot, Mésákot és Abédnegót, hogy a tűzzel égő kemencébe vessék. Akkor azok a férfiak megkötöztettek köpenyestül, nadrágostól, kalapostól, ruhástól; és belevettettek a tűzzel égő kemencébe. Mindannál fogva, hogy a király szava kíméletlen volt és a kemence felettébb be volt fűtve, azokat a férfiakat, akik felvitték Sadrákot, Mésákot és Abédnegót, megölte a tűz lángja; azok a férfiak pedig mind a hárman, Sadrák, Mésák és Abédnegó: beleestek a tűzzel égő kemencébe megkötözötten.

Akkor Nabukadneccár király elszörnyedt és felkelt sietséggel; felelt és azt mondta tanácsosainak: Nemde három férfiút vetettünk bele a tűzbe megkötözötten? Feleltek és azt mondták a királynak: Bizonnyal, ó király! Felelt és azt mondta: Íme én négy férfiút látok szabadon járni a tűzben, és sérülés nincs rajtuk, és a negyediknek a tekintete hasonló az Isten fiáéhoz. Akkor odajárult Nabukadneccár a tűzzel égő kemence kapujához, felelt és azt mondta: Sadrák, Mésák és Abédnegó, a magasságos Istennek szolgái, jöjjetek ki és jertek ide! Akkor kijöttek Sadrák, Mésák és Abédnegó a tűzből.

És összegyűlvén a helytartók, kormányzók és pasák és a király tanácsosai, látták azokat a férfiakat, hogy a tűznek nem volt hatalma testükön, és fejüknek egy haja szála meg nem perzselődött, és köpenyük el nem változott; a tűznek szaga sem érte őket. Felelt Nabukadneccár és azt mondta: Áldott Sadrák, Mésák és Abédnegó Istene, aki elküldötte az ő angyalát és kiszabadította szolgáit, akik őbenne bíztak, és a király szavát megváltoztatták, és testüket odaadták, hogy ne tiszteljenek és ne imádjanak senki más istent, csak az ő Istenüket. És én ezennel elrendelem, hogy minden nép, nemzet és nyelv, mely hibát mond Sadrák, Mésák és Abédnegó Istenére, darabokra vágassék, és háza szemétdombbá tétessék; mivelhogy nincs más isten, aki úgy meg tud szabadítani, mint ez. Akkor a király előrevitte Sadrákot, Mésákot és Abédnegót Babilónia tartományában.

Nabukadneccár király minden népnek,

nemzeteknek és nyelveknek,

akik az egész földön laknak:

békességtek bőséges legyen!

A magasságos Isten jeleit és csodáit [melyeket velem tett,]

tetszik nekem elbeszélni.

Jelei ó, milyen nagyok,

csodái mily hatalmasok;

királysága örökkévaló királyság,

és uralma nemzedékről nemzedékre!

Én, Nabukadneccár békén voltam házamban,

és viruló az én palotámban.

Álmot láttam, és megijesztett engem;

és gondolatokat ágyamon.

És fejem látomásai aggasztottak engem;

tehát parancsolatot adtam ki,

hogy hozzák be elém Babilon minden bölcsét;

hogy az álom jelentését tudtomra adják.

Akkor bejöttek az írástudók, az igézők,

a káldok és a csillagnézők.

És az álmot én elmondtam előttük,

de jelentését nekem nem adták tudtomra.

És utoljára bejött elébem Dániel,

kinek Baltazár a neve, mint az én istenem neve,

és kiben szent istenek szelleme van;

és az álmot elmondtam előtte:

Baltazár, fő írástudó, mert én tudom,

hogy szent istenek szelleme van benned,

és semmi titok nem fog ki rajtad: álomlátásomat,

amit láttam, és jelentését mondd meg.

[Fejem látomásai voltak pedig ágyamon:]

Láttam, hogy ím egy fa volt a földben,

és magassága nagy.

Nagy lett a fa és hatalmas,

és magassága az égig ért,

és ellátszott az egész föld végéig.

Lombja szép és gyümölcse sok,

táplálék volt rajta mindennek;

alatta lelt árnyékot a mező vadja,

és ágain laktak az ég madarai,

és róla táplálkozott minden test.

Láttam fejem látomásaiban ágyamon,

hogy ím egy őr, éspedig szent, az égből leszállt;

kiáltott erővel, és így mondta:

Vágjátok ki a fát, és vagdaljátok le ágait,

rázzátok le lombját, és szórjátok el gyümölcsét.

Meneküljön a vad alóla, és a madár ágairól;

de törzsgyökét a földben hagyjátok.

Éspedig vas- és rézbilincsben a mező zöldjében;

és az ég harmatával öntöztessék,

és a vaddal legyen osztályrésze a föld füvében.

Szívét változtassák el, hogy ne legyen emberi,

és állatszív adassék neki; és hét idő menjen el felette.

Az őrök határozatából van a végzés,

és a szentek szava a dolog;

avégre, hogy megtudják az élők, hogy hatalma van

a Magasságosnak az ember királyságán,

és annak adja azt, akinek akarja,

és a legalacsonyabb embert állíthatja fel arra.

Ezt az álmot láttam én, Nabukadneccár király;

és te, Baltazár, mondd meg jelentését.

Mindamellett, hogy királyságom egyetlen bölcse sem

tudta a jelentést nekem tudtul adni;

de te tudod, mert szent istenek szelleme van benned.

Akkor Dániel, akinek a neve Baltazár,

meghökkent egy pillanatra,

és gondolatai aggasztották őt.

Felelt a király és azt mondta: Baltazár,

az álom és jelentése ne aggasszon téged.

Felelt Baltazár, és azt mondta: Uram,

az álom gyűlölőidé, és jelentése ellenségeidé legyen.

A fa [,melyet láttál], mely nagy és erős lett;

és magassága az égig ért,

és ellátszott az egész földre;

és lombja szép volt, és gyümölcse sok,

és táplálék volt rajta mindennek;

alatta tanyázott a mező vadja,

és ágain laktak az ég madarai:

te vagy, király, ki nagy és erős lettél;

és nagyságod megnőtt és az égig ért,

és hatalmad a föld végéig.

És hogy látott a király egy őrt, éspedig szentet,

ki leszállt az égből, és azt mondta:

Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok ki,

de törzsgyökét a földben hagyjátok;

és bilincsben, amely vas és réz,

a mező zöldfüvén legyen;

és az ég harmatával öntöztessék,

és a mező vadával legyen osztályrésze,

míg hét idő elmegy felette;

annak ez a jelentése, király:

És a Magasságos végzése ez,

mely eléri uram királyomat:

és téged kilöknek az emberek közül,

és a mező vadával lesz lakásod,

és füvet adnak enned, mint az ökröknek,

és az ég harmatával öntöznek téged,

és hét idő megy el feletted,

míg megtudod, hogy a Magasságos

úr az ember királyságán,

és akinek akarja, annak adja azt.

És hogy azt mondták, hogy a fa törzsgyökét hagyják meg;

királyságodat megállapítják neked,

mihelyt megtudod, hogy az ég uralkodik.

Ezért, ó király, tanácsom tessék neked;

és vétkeidtől igazság által szabadulj,

és bűneid a szegényeken való könyörület által, [hátha hosszú lesz nyugodalmad]

[Mindez elérte Nabukadneccár királyt. Tizenkét hónap múlva éppen királyi palotája körül sétált, mely Babilonban volt:]

Felelt a király és azt mondta:

Nemde ez az a nagy Babilon,

melyet én építettem királyi székhelynek

gazdagságom erejével és dicsőségem díszére?

Még a szó a király szájában volt,

hang esett le az égből:

Neked mondják, Nabukadneccár király,

a királyság elment tőled.

És emberek közül kilöknek téged,

és a mező vadával lesz lakásod,

[füvet adnak enned, mint az ökröknek,]

és hét idő elmegy feletted;

míg megtudod, hogy a Magasságos

az úr az ember királyságán,

és akinek akarja, annak adja azt.

[Abban a pillanatban a szó

betelt Nabukadneccáron,

és az emberek közül kilöketett,

és füvet evett, mint az ökrök;

és az ég harmatával öntöztetett teste,

míg haja megnőtt, mint a sasoké,

és körmei, mint a madaraké.]

Azon napok végén pedig én, Nabukadneccár

szemeimet az égre emeltem,

és értelmem visszatért hozzám,

és áldottam a Magasságost.

És az örökké élőt dicsértem és magasztaltam,

mert hatalma örökkévaló hatalom,

és királysága nemzedékről nemzedékre.

És a föld minden lakosa olyan, mint aki nem számít;

és akarata szerint cselekszik az ég seregében,

és a fold lakosaival.

[És nincs, aki kezére üssön, és azt mondja neki:

Mit csináltál?]

Abban az időben értelmem visszatért hozzám,

és királyságom tisztességével méltóságom és fényem visszatért hozzám;

és tanácsosaim és mágnásaim keresnek engem,

és királyságomon megerősíttettem,

és még több nagyság adatott nekem.

Most én, Nabukadneccár dicsérem és magasztalom,

és dicsőítem az ég királyát;

mert minden tette igazság és útja ítélet,

és akik kevélységben járnak,

azokat meg tudja alázni.

Bélsácár király nagy lakomát szerzett ezer mágnásának; és az ezer előtt bort ivott. Bélsácár azt mondta borkóstolás közben, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, melyeket atyja, Nabukadneccár vitetett ki a jeruzsálemi templomból, hogy azokból igyanak a király és mágnásai, feleségei és női. Akkor előhozták az arany edényeket, melyeket az Isten házának templomából vittek ki, mely Jeruzsálemben volt; és azokból ittak a király és mágnásai, feleségei és női. Ittak bort; és dicsérték az arany és ezüst, réz, vas, fa és kő isteneket.

Abban a pillanatban emberi kéz ujjai jöttek ki, és írtak a gyertyatartóval szemben a királyi ház falán a mészre; és a király meglátta a kézfejet, mely írt. Akkor a király tekintete elváltozott, és gondolatai aggasztották őt; és csípőcsontjai eloldódtak és térdei egymáshoz verődtek. Kiáltott a király erősen, hogy hozzák be az igézőket, a káldokat és a csillagnézőket. Felelt a király, és azt mondta Babilon bölcseinek, hogy bárki ezt az írást elolvassa, és jelentését nekem megmondja, bíborba öltözik, és a nyakában lesz az aranylánc, és harmadik gyanánt uralkodik a királyságban. Akkor bement a király minden bölcse; de nem tudták az írást elolvasni, és jelentését a királynak tudtára adni. Akkor Bélsácár király igen megijedt, és tekintete elváltozott rajta; mágnásai pedig zavarba jöttek. Az anyakirályné a király és mágnásai szavára bement a lakomaházba. Felelt az anyakirályné és azt mondta: Király, örökké élj! Ne aggasszanak gondolataid, és tekinteted ne változzék el! Van egy férfiú királyságodban, akiben szent istenek szelleme van, és atyád napjaiban világosság és okosság és bölcsesség találtatott benne, mint az istenek bölcsessége; és atyád, Nabukadneccár király az írástudók, igézők, káldok, csillagnézők fejévé tette őt, a te atyád, ó király Mindannál fogva, hogy rendkívüli szellem és tudomány és okosság, álommagyarázás, talányfejtés és csomók megoldása találtatott benne, Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett el; most hívják Dánielt, és megmondja a jelentést.

Akkor Dánielt bevitték a király elé. Felelt a király és azt mondta Dánielnek: Te vagy az a Dániel, aki a júdabeli foglyok fiai közül való vagy, akiket atyám, a király Júdából hozott? És akiről hallottam, hogy istenek szelleme van benned; és világosság és okosság és kiváló bölcsesség találtatott benned? És most behozattak elébem a bölcsek, az igézők, hogy ezt az írást olvassák el, és jelentését adják tudtomra; és nem tudták a dolog jelentését megmondani. De én hallottam rólad, hogy tudsz jelentéseket megfejteni és csomókat megoldani; most, ha az írást el tudod olvasni és jelentését tudtomra adni, bíborba öltözöl, és az aranylánc a nyakadban lesz, és harmadik gyanánt uralkodói a királyságban.

Akkor felelt Dániel, és azt mondta a király előtt: Adományaid a tieid legyenek, és ajándékaidat másnak add; de az írást elolvasom a királynak, és jelentését tudtára adom neki. Neked, ó király, a magasságos Isten a királyságot és a nagyságot és a tisztességet és a méltóságot atyádnak, Nabukadneccárnak adta. És a nagyság miatt, melyet adott neki, minden népek, nemzetek és nyelvek reszkettek és féltek előtte; akit akart, megölt, akit akart, életben hagyott, és akit akart, felemelt, akit akart, megalázott. De amint szíve felfuvalkodott és lelke megkeményedett kevélységre, levettetett királyi székéből, és tisztességét elvették tőle. És az emberfiak közül kilöketett, és szívét olyanná tette, mint a vadállaté, és a vadszamarakkal volt lakása, füvet adtak neki enni, mint az ökröknek, és az ég harmatával öntöztetett teste; míg megtudta, hogy uralkodik a magasságos Isten az ember királyságán, és akit akar, azt állítja arra. És te, az ő fia, Bélsácár, nem aláztad meg szívedet, mindamellett, hogy mindezt tudtad: sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elébed hozták, és te és mágnásaid, feleségeid és nőid bort ittatok belőlük, és az ezüst és arany, réz, vas, fa és kő isteneket, melyek nem látnak és nem hallanak és nem tudnak, dicsérted; az Istent pedig, akinek a lelked a kezében van, és akié minden utad, nem magasztaltad. Erre küldetett őelőle ez a kézfej; és feljegyeztetett ez az írás. Ez pedig az írás, mely feljegyeztetett: Mené, mené, tekél ufarszín." Ez a szavak jelentése: Mené: megszámlálta az Isten királyságodat, és végét veti.

Tekél: megmérettél a fonton, és híjával találtattál.

Perész: eldaraboltatott királyságod, és a médeknek és perzsáknak adatott.

Akkor mondta Bélsácár, és bíbor ruhát adtak Dánielre, és az aranyláncot a nyakába; és kiáltványt adtak ki róla, hogy harmadik úr lett a királyságban.

Azon éjjel megöletett Bélsácár, a káldok királya; és Dáriusz, a méd vette át a királyságot mintegy hatvankét esztendős korában.

***

Az Örökkévaló dicsérete

Kaddis, Pollák Miksa ford., in: [Avodat Jiszraél.] Izráel istentisztelete. Imádságos könyv… (reprint kiadások), p. 129

***