7. olvasmány

Jordanes Attila haláláról

Cum puellam Ildico nomine, decoram valde, sibi in matrimonio post innumerabiles uxores, ut mos erat gentis illius, socians, eiusque in nuptiis hilaritate nimia resolutus, vino somnoque gravatus, resupinus iaceret, redundans sanguis, qui ei solite de naribus effluebat, faucibus illapsus, eum extinxit. Sequenti vero luce, cum magna pars diei fuisset exempta, ministri regii triste aliquid suspicantes, post clamores maximos fores effringunt, inveniuntque Attilae sine ullo vulnere necem, sanguinis effusione peractam, puellamque demisso vultu sub velamine lacrimantem.

7. Jordanes Attila haláláról (participium imperfectum és perfectum)

Nyelvtan

A latin igének két neme (genus) van: az eddig tanult activum és a most tárgyalandó passivum. Míg az activumban az alany az állítmányban kifejezett cselekvés végrehajtója, a cselekvés tehát tőle indul ki, addig a passivumban az alanyra külső hatásként vonatkozik az állítmány által megjelölt cselekvés, az alany tehát "elszenvedi" (passivum az I.–II. coniugatiós igék futuruma az egyes szám 1. személyben szintén -or a személyrag, a 2. személy ragja előtt pedig az activumtól eltérően (ahol -i) e kötőhangot találunk:-beris;

Rendhagyó a kötőhangok tekintetében – amint arról már korábban (I/6. olvasmány) esett szó – a fero ferre tuli latum passzív praes. impf.-a:

feror                ferimur

ferris                ferimini

fertur                feruntur

Az ige többi indicativusi imperfectuma szabályos (mintha III. coniugatiós lenne).

 2.

Az összetételben az első tag mindig a participium perfectum, a második pedig a létige:

laudatus 3 + sum

A participium perfectum mellé mindig a létige adott időben és módban vett imperfectum alakjai kerülnek (hiszen a participium önmagában kifejezi a perfektivitást). Különösen ügyeljünk arra, hogy a ragozás során többes számban az összetétel mindkét tagját pluralisba tegyük! Az így összetett alakok participiális részét egyeztetjük az alannyal nemben és számban – erre utal a fölé írt 3-as számjegy. Pl. : Vir vinctus est. Puella vincta est. Corpus vinctum est. Ugyanez többes számban: Viri vincti sunt. Puellae vinctae sunt. Corpora vincta sunt.

A passzív infinitivus képzője -ri, kivéve a III. coniugatiót, ahol csupán -i. Tehát: vocari, haberi, dici, capi, vinciri. De vigyázzunk a fero ige passzív infinitivusára: ferri. Itt tehát – bár egyébként igen közel áll ragozása a III. coniugatióhoz – -ri képzőt találunk.

Vannak igék, melyeknek nincs passzívumuk: sum esse fui; possum posse potui; volo velle volui (és összetételei).

Hogyan fordítsuk a latin mondatot magyarra, ha nem szerepel a passzív igealak mellett az az ablativusi határozó (lásd az esettanban!), amely megjelöli, kitől/mitől indul ki a cselekvés? Térjünk vissza az olvasmány mondatához, amiből kiindulva a passivumot taglaltuk! Duae oves a civibus perterritis ei dabantur. — A megrémült polgárok két juhot adtak neki. Most vegyük ki az ablativusi határozót: Duae oves ei dabantur. — Két juhot adtak neki. Azaz ilyen esetben a magyar nyelv általános alannyal fejezi ki, hogy nem tudjuk, kitől, mitől ered a cselekvés. Urbs Roma in septem montibus condita est. — Róma városát hét hegyen alapították. (Szó szerint: "Róma városa ... alapíttatott" – csak éppen a mai nyelvhasználatnak nem felel meg. Ezért ezt a fordítástípust a jövőben mellőzzük, most csak a pontos megértés kedvéért alkalmazzuk néhányszor.) Draco vulneratus est. — A kígyót megsebesítették. Vagy: A kígyó megsebesült. Domus aedificatur. — Házat építenek. Vagy: Ház épül. Ez utóbbi eset arra is rávilágít, hogy hiányzó ablativusi cselekvő esetén meg kell vizsgálnunk, a passzív igealak valóban passzív-e, tehát föltehető a külső cselekvő, vagy visszaható értelmű. Ebből le is szűrhetjük a tanulságot: a latinban a passivum azt jelenti, hogy az alanyon hajtják végre a cselekvést, vagy külső valaki/valami, vagy önmaga, tehát visszaható is lehet.

A deponens, azaz az ún. "álszenvedő" igék

            A latin igéknek számukat tekintve kisebbik része eltér az eddig tanult típustól: nincs ugyanis aktív személyragozott alakjuk. Ezeket a csak passzív alakban előforduló igéket deponens igéknek nevezzük. Nevük a deponere igéből származik, s arra utal, hogy ezek a szavak mintegy "megválnak" passzív jelentésüktől, "leteszik" passzív jelentésüket. Ezeket az igéket passzív alakjuk ellenére is aktív jelentéssel fordítjuk magyarra. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az igecsoport kialakulásakor ne lett volna jól érezhető különbség a deponens igék és a szabályos, aktív alakot is képező igék jelentése között. Ez a különbség az általunk tanult latin nyelvben már nem mindig érezhető. Eredetileg minden bizonnyal az alanynak és a cselekvésnek szoros egymásra hatását fejezhette ki, mint pl. a magyarban az ikes igék.) Ha tehát ezután a szótárban az ige eleve passzív alakban található meg, arra kell következtetnünk, hogy belőle egyáltalán nem képezhetők aktív ragozott alakok, de fordítása cselekvő igeként történik. A deponens igék szótári alakja ugyanúgy épül fel, mint az eddig tanultaké. Ragozásuk mindenben megegyezik a másik igecsoport szenvedő ragozásával. Az első alak tehát a praesens imperfectum egyes szám 1. személy, a következő az infinitivus, s a harmadik a praesens perfectum egyes szám 1. személye. Mivel perfectum tő nem létezik a passzív ragozásban, s helyette a perfectum alakok a supinum tőből képzett participium perfectum összetételeiként jönnek létre, így a supinum tő külön feltüntetésére (a 4. szótári alakra) nincs szükség.

hortor 1 (-ari) hortatus sum – biztat

confiteor 2 (-eri) confessus sum – bevall

loquor 3 (-i) locutus sum – beszél, szól

aggredior 3 (-i) aggressus sum – odamegy; megtámad

experior 4 (-iri) expertus sum – kipróbál

A deponens igék mind a négy participiumot képzik, de közülük egynek a jelentésére ügyelnünk kell, ti. a participium perfectum passivi (hortatus, confessus etc.) cselekvő jelentésű: aki biztatott, aki bevallott etc. Ez persze nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy participium + létige által alkotott valamennyi perfectuma a deponens igének cselekvő jelentésű: hortatus sum – biztattam, confessus sum – bevallottam etc. A cselekvő értelmét ezen igealakoknak – természetesen – nem a létige, hanem a participium adja. A másik kérdés az infinitivusokkal kapcsolatos. Mivel az infinitivusok rendszerét később tárgyaljuk, most csak jelezzük ezt a problémát, visszatérünk rá.

A deponens igéknek van egy olyan egészen szűk csoportja, melynek tagjaira az jellemző, hogy imperfectum alakjaikat cselekvően ragozzuk, míg perfectumaikat szenvedően (azaz összetett formában: participium + létige). Mivel ezek csak félig álszenvedőek, latinul semideponens igéknek hívjuk őket. Jelentésük ebből következően cselekvő, csak ragozási sajátosságuk az, hogy félig aktív, félig passzív alakúak. Ezek az alábbiak.

audeo 2 ausus sum – mer(észel)

fido 3 fisus sum – bízik

gaudeo 2 gavisus sum – örül

soleo 2 solitus sum – szokott (vmit csinálni)

Van egy ötödik tagja is a csoportnak: fio fieri factus sum. Ez annyiban tér el a többitől, hogy már az infinitivusa is (noha az is imperfectum alak) passzív formájú. Ennek ragozása is rendhagyó. (Később tárgyaljuk, amikor szövegben is előkerül.)

Noli timere! — Ne félj! — Mondja Szent György a reszkető leánynak. A felszólítással (imperativusszal) már a korábbiakban foglalkoztunk, akkor azonban nem esett szó a tiltásról, csak arról, hogyan hívjunk fel valakit egy cselekvés elvégzésére. A tiltásnak ez az egyik lehetséges módja: a nolo nolle nolui (nem akar) ige imperativusa + infinitivusban az az ige, aminek megtételét tiltjuk. Noli tribuere! — Ne adj!; Nolite tribuere! — Ne adjatok! Vigyázat! Ez az imperativus is rendhagyó!

Esettan

            A passzív igék vagy igeszármazékok mellett a végrehajtót, aki vagy ami által a cselekvés végbemegy, ablativus fejezi ki. Ha dologról vagy elvont fogalomról van szó, praepositio nélküli ablativust használunk, melynek neve ablativus rei efficientis, ha személyről van szó, a (vagy magánhangzóval kezdődő szó előtt ab) praepositio áll mellette. Ennek neve ablativus auctoris. Példák a C részben: 5–8.

            beati mundo corde

Kéttagú kifejezések (jelzős főnevek) ablativusa kifejezheti egy dolog vagy személy tulajdonságát, minőségét (gyakrabban külső tulajdonságot). Neve ablativus qualitatis. Pl. Caesar nigris oculis fuit. – Caesar fekete szemű volt.

   Agesilaus fuit statura humili et corpore exiguo. – Agészilaosz alacsony termetű és vézna testű ember volt.

 
Feladatok:

1. Képezzen participiumot az alábbi igékből (ügyeljen a számra is), és tegye a megfelelő esetbe!

iaceret (gen.)

effluebat (nom.)

exstinxit (dat.)

effringunt (acc.)

inveniunt (abl.)

2. Határozza meg az alábbi participiumokat szám, eset, személy és nem szempontjából (több megoldás is lehetséges)!

peragenti

suspicatum

demittentia

redundantibus

resoluti

3. Alakítsa passzívvá, illetve aktívvá az alábbi szókapcsolatokat!

Attila puellam socians

Attila hilaritate resolutus

ministri aliquid suspicantes

ministri fores effringentes

nex sanguinis effusione peracta

4. Foglalja össze participiummal az alábbi mellékmondatokat!

foribus, quas ministri effregerunt

sanguine, qui de naribus effluxit

puellam, quae lacrimabat

hilaritas, quae Attilam resolvit

uxores, quae demittunt vultus

5. Fordítsa latinra az alábbi mondatokat!

A lányok elnehezülvén a bortól hanyatt feküdtek.

A feleség megtalálva a vért sírt.

Ildikó gyanakodva társult Attilához.

A bor kiömölvén a torkára folyt.

A fény kialudván valami szomorúságot okozott.