Szavak
aes, aeris (n) – érc, ércszobor, réz, bronz
alius, alia, aliud – más(ik)
ars, -tis (f) – mesterség, művészet
caelum, -ī (n) – ég(bolt)
causa, -ae (f) – ügy, ok
crēdō 3, -didī, -ditum – hisz, vél, gondol
dē + Abl. – praep. -ból, -ből, -ról, -ről
dēbellō 1, -āvī, -ātum – legyőz, leküzd, leigáz
dēscrībō 3, -scrīpsī, -scriptum – leír
dūcō 3, dūxī, ductum – alakít, alkot, húz, von, vezet
equidem – (én) valóban, csakugyan
excūdō 3, -cūdī, -cūsum – kovácsol, készít, alkot
impōnō 3, -posuī, -positum – rátesz, ráhelyez, kiszab (amire: Dat.)
marmor, -oris (n) – márvány
meātus, -ūs (m) – pálya, út, járás
|
meminī, -isse – emlékezik, észben tart, imperat.: memento
melius (adv.) - jobban mollis 2 – lágy, érzékeny, mollius - (adv.) finomabban
mōs, mōris (m) – törvény, szabály, erkölcs
ōrō 1 - képvisel
parcō 3, pepercī, parsūrus + Dat.– megkímél vkit
pāx, pācis (f) – béke
radius, -iī (m) – rajzoló-, íróvessző
regō 3, rēxī, rēctum – uralkodik, irányít, vezet
sīdus, -eris n – csillagkép, csillag
spīrō 1, -āvī, -ātum – lélegzik, él, spīrāns (-antis) - lélegző, élő, élethű
subiciō 3, -iēcī, -iectum - alávet, leigáz, subiectus 3 – alázatos, megalázkodó, alávetett
superbus 3 - gőgös, büszke
surgō 3, surrēxī, surrēctum – fölkel, fölemelkedik
vīvus 3 – élő, élethű
vultus, -ūs (m) – arcvonás, arc
|
Nyelvtan
A jövő idő (futurum)
A futurum imperfectum képzése eltérő az I–II. és a III–IV. coniugatióban:
I–II. coniugatio:
imperfectum tő +
|
-bo
-bis
-bit
-bimus
-bitis
-bunt
|
III–IV. coniugatio:
imperfectum tő +
|
-am
-es
-et
-emus
-etis
-ent
|
A futurum személyragjait ebben az alakban célszerű megtanulni, de fontos tudnunk, hogy ezek a toldalékok időjelet, kötőhangot (csak az I–II. coniugatióban) és személyragokat egyesítenek magukban:
b-o
b-i-s
b-i-t stb.
|
a-m
e-s
e-t stb.
|
I.
roga-bo
roga-bis
roga-bit
roga-bimus
roga-bitis
roga-bunt
|
II.
habe-bo
habe-bis
habe-bit
habe-bimus
habe-bitis
habe-bunt
|
III.
cad-am capi-am
cad-es capi-es
cad-et capi-et
cad-emus capi-emus
cad-etis capi-etis
cad-ent capi-ent
|
IV.
veni-am
veni-es
veni-et
veni-emus
veni-etis
veni-ent
|
Magyarra jövő idővel fordítjuk.
A létige futurum imperfectuma: ero, eris, erit, erimus, eritis, erunt.
A possum igéé: potero, poteris stb.
Az eo igéé: ibo, ibis, ibit, ibimus, ibitis, ibunt.
A volo igéé: volam, voles, volet, volemus, voletis, volent. (Mintha III. coniugatiós lenne, vö. a praeteritum imperfectumnál elmondottakkal!)
A fero igéé: feram, feres stb.
A futurum perfectum
A futurum perfectum a praeteritum perfectumhoz hasonlóan nem önálló igeidő. Futurum perfectumot csak futurum imperfectum mellett, ahhoz viszonyítva használunk. Ez az igeidő azt fejezi ki, hogy a jövőben valami előbb be fog következni, és csak azután kerül sor a másik (futurum imperfectumban kifejezett) cselekvésre. Bár befejezett jövő idő nincs a magyar nyelvben, a latin fut. perf. használatát érzékeltető nyelvi szituációt könnyen elképzelhetünk: "Ha majd megcsináltad a leckédet, lemehetsz a játszótérre." Az első, időhatározói tagmondat a majd szó miatt kétségtelenül jövő idejű, mégis múlt idejű ragozott igét találunk benne. Ebben az esetben a múlt idő nem valódi időt jelöl, hanem a befejezettséget, a perfektivitást érzékelteti: az első cselekvésnek le kell zárulnia ahhoz, hogy a második bekövetkezhessék. Magyarra körülírt előidejűséggel adhatjuk vissza: "majd" + múlt idő.
Képzése egységes mind a 4 coniugatióban:
Perfectum tő + -ero -erimus
-eris -eritis
-erit -erint
I.
rogav-ero
rogav-eris
rogav-erit
rogav-erimus
rogav-eritis
rogav-erint
|
II.
habu-ero
habu-eris
habu-erit
habu-erimus
habu-eritis
habu-erint
|
III.
cecid-ero
cecid-eris
cecid-erit
cecid-erimus
cecid-eritis
cecid-erint
|
IV.
ven-ero
ven-eris
ven-erit
ven-erimus
ven-eritis
ven-erint
|
A toldalék alakjai tehát (mint a praeteritum perfectum esetében) formailag (látszólag) megegyeznek a létige imperfectum alakjaival. Jól jegyezzük meg az egyetlen különbséget: a létige többes szám 3. személyű alakja erunt, a toldaléké pedig -erint. A létige futurum perfectuma: fuero, fueris, fuerit, fuerimus, fueritis, fuerint.
A többi rendhagyó ige is szabályosan viselkedik (volo: voluero, volueris, voluerit, voluerimus, volueritis, voluerint; eo: ivero, iveris, iverit, iverimus, iveritis, iverint).
A participiumok melléknévi igenevek. Maga a név a pars, -tis f. (rész) főnév és a capio 3 cepi, captum (vesz, fog) ige összetételeként jött létre. Megalkotói azt próbálták vele kifejezni, hogy ez a szófaj mind az igei, mind a névszói sajátosságokból részesül. Igei tulajdonsága, hogy lehet cselekvő vagy szenvedő, valamint, hogy "actióval" rendelkezik, lehet tehát folyamatos (imperfectum), befejezett (perfectum) és beálló (instans). A participium azonban nem fejezhet ki időt, nem beszélhetünk "jelen idejű" vagy "múlt idejű" melléknévi igenevekről. (Bár néhány modern idegen nyelv nyelvtanában meghonosodott ez az alapjában véve pontatlan kifejezés.) Igei jellemzője az is, hogy tárgyat (csak ha cselekvő és tárgyas az ige) vagy határozót vehet maga mellé. A participium a latin mondatban legtöbbször a jelző szerepét tölti be. Vannak esetei, egyes és többes száma; mindig egyeztetjük nemben, számban, esetben azzal a szóval, amelyiknek jelzőjeként áll. A declinatiók rendszerében ragozzuk őket. Ez névszói tulajdonságuk.
Lényegében a magyar nyelv participiális rendszere is hasonlít ehhez. Beszélünk ugyanis folyamatos, befejezett és beálló melléknévi igenévről, pl. tanuló, megtanult, tanulandó. A tanuló és a megtanult melléknévi igenevek között nyelvünkben sem csupán annyi a különbség, hogy az egyik folyamatos, a másik pedig befejezett. A "tanuló" (pl. diák) cselekvő, míg a "megtanult" (pl. tananyag) szenvedő jelentésű.
A latin nyelvben ezek alapján 6 participium létének elvi lehetősége adott. Hiányzik azonban az imperfectum passivi és a perfectum activi, így összesen csak 4 alak létezik valójában. Ezek közül egyelőre csak az imperfectum, illetve perfectum participiumot tanuljuk.
activum passivum
imperfectum
|
impf. tő +
–(e)ns
|
|
perfectum
|
|
supinum tő +
–us3
|
instans
|
|
|
A participium imperfectum képzése:
imperfectum tő + I–II. coniugatio -ns
III–IV. coniugatio -ens
Az így nyert participium egyvégű, tehát mindhárom nemhez tartozó szavak jelzőjeként ugyanazt az alakot veszi fel. A III. declinatio erős -i tövű szavainak mintájára ragozzuk, genitivusa -(e)ntis.
A participium perfectum képzése:
Ennek a participiumnak a képzéséhez a supinum tőre van szükség. Ezt a tövet a 4. szótári alakból képezhetjük, ha elhagyjuk belőle az -um végződést. A supinum tőhöz a participium perfectumban -us3 (-us, -a, -um) képzőt tesszük. Ha egy ige 4. szótári alakja -urus-ra végződik (pl. sto 1, steti, staturus; vivo 3 vixi, victurus; ardeo 2, arsi, arsurus; sum, esse, fui, futurus), abból nem képezhető part. perf.
Jelentés, fordítás:
|
part.impf.act.
|
part.perf. pass.
|
debello 1
|
debellans (-antis) = legyőző, aki v. ami legyőz
|
debellatus 3 = legyőzött, akit v. amit legyőztek
|
habeo 2
-ui -itum
|
habens (-entis) = birtokoló, aki v. ami birtokol
|
habitus 3 = birtokolt, akit v. amit birtokoltak
|
rego 3 rexi rectum
capio 3 cepi captum
|
regens (-entis) = kormányozó, aki v. ami kormányoz
capiens (-ientis) = elfoglaló, aki v. ami elfoglal
|
rectus 3 = kormányozott, akit v. amit kormányoztak
captus 3 = az elfoglalt, akit v. amit elfoglaltak
|
operio 4 -ui -tum
|
operiens (-ientis) = betakaró, aki v. ami betakar
|
opertus 3 = betakart, akit v. amit betakartak
|
Megjegyzés: a part. perf. passivi visszaható értelmű is lehet. Pl. motus 3 (a moveo 2 – "mozgat" igéből) jelentése: "a megmozdított, akit, amit megmozdítottak", ha külső cselekvő van, "aki, ami megmozdult", ha az a jelzett szó végezte önmagán a cselekvést.
Példák:
Romanus populos regens – a népeket uraló római; a római, aki a népeket uralja: tárgyi bővítménye van a participiumnak;
milites telis obruti – a fegyverektől elborított katonák; a katonák, akiket elborítottak a fegyverek: ablativusi bővítménye van a participiumnak (ami által el lettek borítva);
Romani populos imperio regentes – a rómaiak, akik a népeket hatalommal uralják: eszközhatározói bővítmény.
A participium állapothatározói szerepben is állhat. Ilyenkor határozói igenévvel fordíthatjuk (pl. Romani populos regentes divitias colligebant - a rómaiak a népeket uralva gyűjtöttek kincseket).
A hic, haec, hoc közelre mutató névmás ragozása.
masc. fem. neutr.
Nom.
Acc.
Gen.
Dat.
Abl.
Nom.
Acc.
Gen.
Dat.
Abl.
|
sing.
hic
hunc
huius
huic
hoc
plur.
hi
hos
horum
his
his
|
sing.
haec
hanc
huius
huic
hac
plur.
hae
has
harum
his
his
|
sing.
hoc
hoc
huius
huic
hoc
plur.
haec
haec
horum
his
his
|
Feladatok
1. Tegye a jelzős kifejezéseket egyesből többesbe, vagy fordítva!
aera spirantia ......................., ......................., vultus superbi .........................., .........................., moribus vivis ......................., ......................., artem aliam ......................., marmor molle ......................., ......................., horum siderum .......................
2. Tegye az imperfectumban állókat perfectumba, vagy fordítva!
excuderunt ......................., fert ......................., imponet ......................., fuerit ......................., dixerat ......................., pepercisti ......................., debellabimus ........................
3. Írja a parco 3 ige megadott alakjai mellé a debello 1 megfelelő alakjait!
parces ..................., pepercerunt ..................., parcebam ...................,
pepercerat ..................., parce ..................., pepercerint ...................
4. Egészítse ki a mondatokat!
Romani non possunt aera ................................... excudere (lágyan),
nesciunt caeli meatus ................................... (leírni)
et causas ................................... orare (jól).
......................... Romanorum est parcere subiectis et debellare superbos (művészete).
5. Mondja latinul!
1. a képviselt ügy; 2. a márványból formált arc; 3. a bronzot kovácsoló férfi; 4. az alávetetteket megkímélő rómaiak; 5. a békére kiszabott erkölcs; 6. Miután majd legyőztél engem, minden ellenségedet meg fogod kímélni. 7. Ezzel az íróvesszővel nem fogod tudni leírni a csillagok járását.