10. olvasmány

De morte Chabriae

Oppugnabant Athenienses Chium. Erat in classe Chabrias privatus, sed omnes, qui in magistratu erant, auctoritate anteibat. Quae res ei maturavit mortem. Nam dum primus studet portum intrare, ipse sibi perniciei fuit: cum enim eo penetravisset, ceterae naves non sunt secutae. Cum circumfusus hostium concursu fortissime pugnaret, navis eius rostro percussa coepit sidere. Hinc cum refugere posset, si se in mare deiecisset, perire maluit, quam navem relinquere. Ceteri nando in tutum pervenerunt, at ille, honestam mortem turpi vitae praestare existimans, comminus pugnans telis hostium interfectus est.

Szavak:

1.1. Vergilius

1.2. Vergilius és az európai művelődés

2.1. Ovidius

2.2. Ovidius és az európai művelődés

Nyelvtan

A coniunctivus az indicativus (kijelentő mód) mellett a másik olyan igemód a latinban, amely minden személyre kiterjedő ragozási rendszerrel rendelkezik. (Mint láttuk, a harmadik igemódnak, az imperativusnak csak két alakja van: egyes és többes második személy.) A coniunctivus jelentésével kapcsolatban meg kell különböztetnünk főmondati (önálló) és mellékmondati (viszonyított) használatát. A főmondatban – többek között – kifejezhet feltételességet, felszólítást és óhajtást.

            Az önállóan, főmondatban vagy mellérendelő mondatban használt coniunctivus igen gyakran felszólítást vagy óhajt fejez ki (praesensek) vagy irreális, meg nem valósult, illetve meg nem valósítható feltételt, óhajt (praeteritumok) jelent, tehát a magyar mondat állítmánya többnyire felszólító vagy feltételes módban áll. Több nehézséget okoz ennél a coniunctivus mellékmondati (viszonyított) használata. Természetesen a latin nyelvben sem áll minden alárendelő mellékmondat állítmánya coniunctivusban. Bizonyos alárendelő mellékmondatok állítmánya indicativusban áll, másoké pedig mindig coniunctivusban, s vannak olyan mellékmondattípusok is, amelyek állítmánya állhat coniunctivusban is és indicativusban is. A mellékmondatokban szereplő coniunctivusokat csak akkor tudjuk helyesen fordítani, ha felismerjük, hogy milyen fajta mellékmondattal van dolgunk, s tudjuk azt is, melyik mondattípusban tér el az igemód használata a magyartól. A mellékmondatok coniunctivusi állítmányát tehát nem mindig fordíthatjuk magyarra feltételes vagy felszólító móddal. Vannak olyan latin mellékmondatok, melyeknek coniunctivusi állítmányát csak kijelentő móddal fordíthatjuk.

            A coniunctivusban nincs futurum, csak két igeidő létezik: praesens és praeteritum. Képzésük:

praesens imperfectumban az imperfectum tő és a személyrag (aktív vagy passzív) közé -a módjel kerül. Az 1. coniugatio igéinél nem találunk külön módjelet, a coniunctivust a tőhang változása jelzi: -a-ból -e- lesz. A coniunctivusban az aktív egyes szám első személy ragja mindig -m.

nominem nomines nominet nominemus nominetis nominent

nominer nomineris nominetur nominemur nominemini nominentur

habeam habeas habeat habeamus habeatis habeant

habear habearis habeatur habeamur habeamini habeantur

dicam dicas dicat dicamus dicatis dicant

dicar dicaris dicatur dicamur dicamini dicantur

operiam operias operiat operiamus operiatis operiant

operiar operiaris operiatur operiamur operiamini operiantur

Megjegyzés: itt is, és a továbbiakban is a capio 3 ragozása mint a dico 3 igéé, csak vigyázni kell az imperfectum tőre.

A létige coniunctivus praesens imperfectuma: sim, sis, sit, simus, sitis, sint.

A praeteritum imperfectum képzése

imperfectum tő + re módjel + személyrag. A -re módjel ugyanazt a hangtani változást idézi elő, mint az aktív infinitivus képzője: a III. coniugatióban -e kötőhang található előtte, illetve a rövid -i tőhangot -e-re változtatja.

nominarem nominares nominaret nominaremus nominaretis nominarent

nominarer nominareris nominaretur nominaremur nominaremini nominarentur

haberem haberes haberet haberemus haberetis haberent

haberer habereris haberetur haberemur haberemini haberentur

dicerem diceres diceret diceremus diceretis dicerent

dicerer dicereris diceretur diceremur diceremini dicerentur

operirem operires operiret operiremus operiretis operirent

operirer operireris operiretur operiremur operiremini operirentur

A létige coniunctivus praeteritum imperfectuma: essem, esses, esset, essemus, essetis, essent. (Úgy képezzük tehát, mintha az infinitivus imperfectushoz tennénk a személyragokat.)

A perfectum idők képzésében az indicativushoz hasonlóan itt is különbség mutatkozik az aktív és a passzív ragozás között: az aktív alakokat toldalékokkal, míg a passzívakat az indicativusban megismert módon a participium perfectum és a létige összetételével alkotjuk meg.

Az aktív coniunctivus praesens perfectum képzése mind a négy coniugatióban: perfectum tő + -erim               -erimus

                     -eris                 -eritis

                     -erit                 -erint

       I.                II.                 III.           IV.

(A toldalékok tehát az egyes szám első személytől eltekintve megegyeznek a futurum perfectum képzésében használatosakkal.)

A passzív coniunctivus praesens perfectumban a participium után a létige coniunctivus praesense kerül:

dictus 3 sim       dicti 3 simus

dictus 3 sis         dicti 3 sitis

dictus 3 sit         dicti 3 sint

A praeteritum perfectum képzése mind a négy coniugatio aktívumában:

perfectum tő + -issem

                      -isses

                      -isset

                      -issemus

                      -issetis

                      -issent

Passzívumban: nominatus3 essem, habitus3 essem, dictus3 essem, opertus3 essem etc. Pl.:

dictus3 essem               dicti3 essemus

dictus3 esses                dicti3 essetis

dictus3 esset                 dicti3 essent

A rendhagyó igék coniunctivusai.

possum posse potui (Passzívuma nincs)

(A possum ige ragozásáról egyébként azt kell tudni, hogy a létige ragozását követi. Így a possum ige indicativusának imperfectum alakjai megkaphatók, ha a létige s-szel kezdődő alakjai elé pos-, az e-vel kezdődők elé pedig pot- előtagot illesztünk - pl. pos-sum, pot-es, pot-est stb.)

volo velle volui (Passzívuma nincs)

nolo nolle nolui (Passzívuma nincs)

eo ire ivi itum (Passzívuma nincs)

fio fieri factus sum 

fero ferre tuli latum

praes. impf.		praet. impf.		praes. perf.		praet. perf.
act. feram feras ferat feramus feratis ferant	pass. ferar feraris feratur feramur feramini ferantur	act. ferrem ferres ferret ferremus ferretis ferrent	pass. ferrer ferreris ferretur ferremur ferremini ferrentur	act. tulerim tuleris tulerit etc.	pass. latus 3 sim latus 3 sis latus 3 sit etc.	act. tulissem tulisses tulisset etc.	pass. latus 3 essem latus 3 esses latus 3 esset etc.

A feltételes alárendelő mellékmondatok.

            A feltételes alárendelő mellékmondatban olyan körülmény fogalmazódik meg, melynek teljesülésétől függ a főmondat érvénye. Pl. Ha megcsináltad a házi feladatot, elmehetsz moziba. A főmondat (elmehetsz moziba) a mellékmondatban megfogalmazott feltételtől függ, hiszen csak akkor mehetsz moziba, ha végeztél a dolgoddal. Éppen ezért a latin nyelvben is erőteljes hatással van a mellékmondat a főmondatra, ennél a mondatfajtánál sokkal kisebb a főmondat önállósága, mint más mondattípusoknál. Három lehetséges esetet (casust) különböztetünk meg aszerint, hogy a főmondatnak, illetve a mellékmondatnak a valósághoz való viszonyát hogyan határozzuk meg.

Kötőszavai: si – ha; nisi – ha nem; si non – ha nem (ha egy szót tagad).

I. Casus realis. Tényt tartalmaz a főmondat is és a mellékmondat is. Ebben az esetben az indicativus bármely idejét használhatjuk mind a főmondatban, mind a mellékmondatban.

Pl. Si sic putas, erras. - Ha így gondolod, tévedsz. 

II. Casus potentialis. Lehetségesnek tartjuk a főmondat és a mellékmondat tartalmát, de bekövetkeztéről bizonyosat nem tudunk mondani. Ezt a lehetségességet a latin a coniunctivus praesenseivel fejezi ki, mégpedig rendszerint praes. impf.-ot használ a jelenre, praes. perf.-ot a múltra vonatkozóan (ehelyett előfordul a praet. impf. is!). A fordításnál használhatjuk a magyar feltételes módot jelen időben, de talán a keveredések elkerülése érdekében célravezetőbb a kijelentő mód mellett egy módosítószóval érzékeltetni a bizonytalanságot (talán, esetleg stb.).

Pl. Si velis me sequi, ducam te ad mare. - Ha hajlandó lennél követni engem, elvezetnélek a tengerhez.

III. Casus irrealis. A főmondat és a mellékmondat tartalma egyaránt lehetetlen, nem következhet(ett) be. Jelenre vonatkozóan praet. impf., múltra vonatkozóan praet. perf. áll mindkét tagmondatban. Ilyenkor a magyar feltételes mód jelen, illetve múlt idejével fordítjuk magyarra az állítmányokat.

Pl. Si milites nare scivissent, non perivissent. - Ha a katonák tudtak volna úszni, nem pusztultak volna el.

Van tulajdonképpen egy negyedik lehetőség is, ami az eddigiekhez képest nem új, hanem az előbbi három közül valamelyik kettőnek a keveredéséből jön létre. Ezt nevezzük casus mixtusnak (kevert esetnek).

Leggyakrabban realitas + potentialitas keveredése fordul elő: Memoria minuitur, nisi eam exerceas. – Az emlékezőtehetség (biztosan) meggyöngül, ha (esetleg) nem foglalkoztatjuk.

A cum historicum

A múltban lejátszódott események egymáshoz való viszonyát határozza meg. A vele kezdődő mellékmondat állítmánya mindig coniunctivus praeteritumban van. Annak az alárendelő mellékmondatnak a cselekvése, melyet ez a cum vezet be, kétféle időviszonyban lehet a főmondattal: vagy vele egyidejű, azzal egyszerre történik, vagy hozzá képest előidejű, előbb következett be. Ennek megfelelően egyidejűség esetén coniunctivus praet. impf. szerepel mellette (magyarul: mikor, miközben, mialatt), előidejűségnél pedig coniunctivus praet. perf. (magyarul: miután). Szövegünkben egyszerre látjuk illusztrálva mind a két lehetőséget:

Cum eo penetravisset ... - Miután oda behatolt ...

Cum circumfusus hostium concursu fortissime pugnaret ... – Miközben az ellenség összecsődülésétől körülvéve igen bátran küzdött...

Esettan:

Chabrias omnes auctoritate anteibat. – Chabrias mindenkit megelőzött tekintélyben.

A tekintethatározót (mire nézve? milyen szempontból?) kifejező puszta ablativust Abl. limitationisnak nevezzük. 

Feladatok

1. Húzza alá a coniunctivusban állókat!

videt, putet, intrat, agat, dices, moreretur, nasceris, maturavero, der

2. Tegye a megadott indicativusi alakokat coniunctivusba az idő, a szám, a személy megtartásával!

pares.................., putabat .................., coepisti.................., factus est.................., erat.................., anteponebantur .................., ceperam .................., es ..................

3. Tegye a megadott coniunctivusi alakokat indicativusba az idő, a szám és a személy megtartásával!

videas.................., venerit.................., ambularem.................., essem.................., lati sint.................., coepissent.................., posset.................., eat..................

4. Alkosson jelzős kifejezéseket az alábbi alárendelt szóösszetételekből, fordítsa is le őket! Pl. urbs, quae a Romulo condita est - urbs a Romulo condita = a Romulus által alapított város

a, Athenienses, qui Chium oppugnant ........................................,

b, res, quae mortem Chabriae maturat ........................................,

c, Chabrias, qui portum intrare studet ........................................,

d, classis, quam hostes circumfuderunt ........................................,

e, naves, quae nos sequuntur ........................................

5. Adja meg a következő jelzős kifejezések kért alakjait!

miles fortis – plur. gen. ........................................,

mors honesta – sing. dat. ........................................,

hostis pugnans – sing. abl. ........................................,

vita turpis – sing. gen. ........................................

6. Fordítsa latinra!

1. Alapítsunk egy új várost! 2. Ha tudnék, sétálnék. (de nem tudok) 3. Jobbnak tartom a tengert a kikötőnél. 4. A katonák nem látták, hogy a hajójuk elsüllyedt. 5. Az életed legyen tisztességes! 6. Ha nagyon bátran küzdöttetek volna, az összes ellenség elpusztult volna.