Keresés

12. olvasmány

 

 

De Archimede

 

Archimedis industriam fructuosam fuisse dicerem, nisi eadem illi et dedisset vitam et abstulisset. Captis enim Syracusis Marcellus, etsi machinationibus eius multum ac diu victoriam suam inhibitam esse senserat, eximia tamen hominis prudentia delectatus edixit, ut capiti illius parceretur. At is, dum oculis in terra defixis formas describit, militi, qui praedandi gratia domum inruperat strictoque gladio interrogabat, quisnam esset, propter nimiam cupiditatem investigandi nomen suum indicare non potuit, sed protecto manibus pulvere “Noli – inquit –, obsecro, istum disturbare”, ac quasi neglegens imperium victoris obtruncatus est.


 

 

 

Szavak:


 

abstulīlásd: auferō

anteeō, -īre, -īvī /-iī, -ītum – megelőz, felülmúl (akit: dat.)

Archimēdēs, -is (m) – Archimédés (syrakusai fizikus)

auferō, auferre, abstulī, ablātum – elvisz, elvesz

cupiditās, -ātis (f) – vágy, mohóság

dēfigō 3, -fixī, -fixum – leszegez

dēlector 1, -ātus sum – gyönyörködik, örömét leli, megcsodál (amit: abl.)

dēscrībō 3, -scrīpsī, -scriptum – leír, (le)rajzol

disturbō 1, -āvī, -ātum – összezavar, szétzilál

diū – sokáig

domus, -ūs (f) – ház

eadem lásd: īdem, eadem, idem

ēdīcō 3, -dīxī, -dictum – elrendel

et ... et ... - ... is, ... is

etsī – még ha … is, jóllehet

exīmius 3 – kiemelkedő

fōrma, -ae (f) – alak, mértani alakzat

frūctuōsus 3 – hasznos, gyümölcsöző

gladius, -ī (m) – kard

grātiā + gen. – postp. vmi kedvéért, céljából

īdem, eadem, idem – ugyanő, ugyanaz

imperium, -ī (n) – parancs

indicō 1, -āvī, -ātum – jelez, elárul

indūstria, -ae (f) – szorgalom, igyekezet, munkásság

inhibeō 2, -hibuī, -hibitum – (meg)akadályoz, gátol

interrogō 1, -āvī, -ātum – kérdez

 

investīgō 1, -āvī, -ātum – vizsgál, kutat, tanulmányoz

iste, ista, istud – az (ott nálad)

māchinātiō, -ōnis (f) – technikai furfang

manus, -ūs (f) – kéz

Marcellus, -ī (m) – Marcus Claudius Marcellus (a II. pun háború hőse)

multum – sokat, sokáig

neglegō 3, -lēxī, -lectum – semmibe vesz

nimius 3 – túlzott

nisi – ha(csak) nem

nōmen, -minis (n) – név

obsecrō 1, -āvī, -ātum – könyörög

parcō 3, pepercī (Part.inst. parsūrus) – megkímél(akit: dat.)

praedō 1, -āvī, -ātum – fosztogat

propter + Acc.– praep. miatt

prōtegō 3, -texī, -tectum – védelmez, eltakar

prūdentia, -ae (f) – okosság

pulvis, -veris (m) – por

quasī – mintegy

quisnam, quidnam – ugyan ki, ugyan mi

sentiō 4, sēnsī, sēnsum – megtud, rájön

stringō 3, strinxī, strictum – kiránt (kardot)

Syracūsae, -ārum (f) – Syrakusai (szicíliai város)

terra, -ae (f) – föld

ut – hogy (célhatározói kötőszóként: + coni.)

 

 


Az ókeresztény irodalom

1.1. Ambrosius

1.2. Augustinus

1.3. Hieronymus és a Vulgata

 

Nyelvtan


Két új névmás

Az iste, ista, istud mutató névmásnak nincs pontos magyar megfelelője: általában a 2. személy környezetére, szavaira, gondolataira utalunk vele ("az ott nálad", "az, akit/amit említettél" stb.): pl. szövegünkben az istum a homokra utal, amelyet Archimédés "beszélgetőpartnere", a római katona épp összekavarni készül. Ragozása az ille, illa, illud névmás ragozását követi.

Az idem, eadem, idem mutató névmás (jelentése: "ugyanő, ugyanaz") az is, ea, id névmásból és egy -dem utótagból tevődik össze. Ragozása tehát az is, ea, id névmásét követi, és a ragozott alakok is megkapják a (változatlan) -dem utótagot. Arra kell ügyelni, hogy hímnem és nőnem singularis accusativusban, valamint mindhárom nem pluralis genitivusában a rag végén álló -m részleges hasonulást szenved, és -n lesz belőle: eum + -dem = eundem stb.


A gerundium.

 

A gerundium cselekvő értelmű főnévi igenév, amely formailag a part. instans passivi (ill. gerundivum, lásd később!) semlegesnemével esik egybe. A gerundium elvont főnévi formában fejezi ki az igék tartalmát, ezért nincs többes száma. Csak négy esete létezik: accusativus (mely csak praepositióval együtt fordul elő), genitivus, dativus és ablativus. Magyarra általában -ás, -és végű főnévvel fordítjuk. (Számos esetben – attól függően, hogy a mondatban milyen funkciót lát el – határozói igenévvel vagy főnévi igenévvel is visszaadhatjuk, amint azt a lenti példákon is látni fogjuk.) A gerundium és a part. instans passivi elkülönítése az alaktani hasonlóság ellenére sem okoz nehézséget. A participium instans passivi csak körülírt igeragozásban (coniugatio periphrastica) fordulhat elő, tehát létige mellett állítmánykiegészítőként, illetve jelző lehet és ilyenkor egyeztetjük a jelzett szóval -  míg a gerundium nem állhat sem állítmánykiegészítőként, sem jelzős szerkezetben.

 

            A gerundium hiányzó alanyesetét és praepositio nélküli accusativusát az infinitivus imperfectus adja. A kettő együtt ad ki egy teljes paradigmát:

 

Nom. investigare

Acc. investigare és ad investigandum

Gen. investigandi

Dat. investigando

Abl. investigando

 

Az infinitivus lehet alany vagy tárgy a mondatban:

Errare humanum est. — Tévedni emberi dolog.

Vincere scis, Hannibal, sed victoria uti nescis. — Győzni tudsz, Hannibal, de a győzelemmel élni nem tudsz. (utor 3, usus sum + Abl. - él vmivel)

Ettől kezdve minden egyéb mondattani funkciót a gerundium lát el.

 

Accusativusa leggyakrabban ad praepositióval célhatározót fejez ki, vagy időhatározó inter praepositióval:

Rex milites suos ad pugnandum misit. — A király harcolni küldte katonáit.

 

Genitivusa leginkább valamilyen cselekvést tartalmazó főnevek, melléknevek mellett fordul elő, és azt fejezi ki, mire irányul ez a cselekvés (gen. obiectivus). Ilyen szövegünkben a cupiditas investigandi szerkezet ("a kutatás vágya", vagyis "a kutatásra irányuló vágy"). Különösen gyakran fordul elő causa vagy gratia ("miatt" v. "végett" jelentésű) postpositiókkal célhatározó kifejezésére.

Cupidus sum Romam videndi. — Vágyom arra, hogy lássam Rómát. Vagy: Róma látására vágyom. (cupidus 3 + Gen. - vmire vágyó)

Romam videndi causa in Urbem veni. – Azért jöttem Rómába, hogy            megnézzem a várost.

 

Dativusa legtöbbször a hasznosságot, alkalmasságot kifejező melléknevek mellett áll:

Aqua utilis est bibendo. — A víz ivásra alkalmas. (aqua, -ae f - víz, utilis 2 - hasznos, alkalmas, bibo 3, bibi - iszik)

 

Ablativusa a legkülönfélébb határozókat fejezheti ki, ok-, mód-, eszköz-, végrehajtóhatározó (abl. rei efficientis) lehet.

Romani fortiter pugnando vicerunt. — A rómaiak azáltal győztek, hogy bátran küzdöttek ("bátor küzdés útján győztek").

 

A gerundium csak kétféle bővítményt vehet magához, tárgyat és határozót (tehát jelzőt nem, mint a magyar -ás, -és végű főnevek): Romam videndi cupidus — Róma látására vágyó, v. Rómát látni vágyó, illetve fortiter pugnando — bátor küzdés útján. A határozót igen gyakran fejezi ki adverbium, azaz határozószó, de természetesen másféle (pl. ablativusi) alakban is kifejezheti a cselekvés körülményeit: Hannibal ad utendum victoria modicum tempus habuit. – Hannibalnak a győzelem kihasználására (hogy kihasználja győzelmét) kevés ideje volt. Jelzőt azonban sohasem vesz maga mellé, sem birtokos, sem minőségjelzőt. Ezt azért fontos leszögezni, mert – mint láttuk – a magyar fordítás éppen azt sugallja, hogy az adverbiumból minőségjelző lesz, a tárgyból pedig birtokos jelző. Ez azonban magyar nyelvi sajátosság.

 

 

 

 

 

A gerundivumos szerkezet.

Archimedes multas machinas fecit ad victoriam Marcelli inhibendam. – Archimédés sok ostromgépet készített Marcellus győzelmének megakadályozására (hogy Marcellus győzelmét megakadályozza).

Ha a gerundium tárgyat vesz maga mellé, átalakíthatjuk gerundivumos szerkezetté. Ekkor a gerundiumból -(e)ndus 3 alakú igenevet képezünk (amely alakját tekintve megegyezik a participium instans passivivel), s ezt egyeztetjük a főnévvel, mégpedig úgy, hogy az eredményül kapott jelzős szerkezet esetét az eredetileg gerundiumi alak esete határozza meg, míg nemét és számát az eredetileg tárgyi bővítményként álló szó. Formailag jelzős szerkezetet kapunk tehát, amelyben a gerundium esete (tehát mondattani - határozói vagy jelzői - funkciója) megmarad, viszont fölveszi a tárgyának nemét és számát. Így pl. spes capiendi urbem (a város elfoglalásának reménye) helyett használhatjuk a spes urbis capiendae formát. Vagy ugyanez többes számú tárggyal: spes capiendi urbes helyett spes urbium capiendarum. (Ez az átalakítás csak akkor nem szokás, ha a tárgy melléknév plur. neutruma vagy névmás neutruma: tempus haec dicendi – annak az ideje, hogy ezeket a dolgokat elmondjuk.) Ezt az egyeztetett szerkezetet hívjuk gerundivumos szerkezetnek. A gerundium és a gerundivumos szerkezet elkülönítése általában nem okoz nehézséget: míg a gerundium önmagában álló alak, amely csak egyes számban és semlegesnemben fordul elő, addig a gerundivumos szerkezet mindig egyeztetett jelzős szerkezetként jelenik meg, amely lehet többes számú és hím- vagy nőnemű is.

            A gerundivumos szerkezetben szereplő jelző formai szempontból azonos a participium instans passivivel, de nem a cselekvés szükségességét fejezi ki (-andó, -endő). A gerundium + tárgy és a gerundivumos szerkezet fordítása nem különbözik egymástól.

            A gerundivumos szerkezet mondattani szerepére vonatkozólag ugyanaz érvényes, mint amit a gerundiumnál elmondtunk. Különösen gyakran fejez ki ad praepositióval célhatározót, és gyakran áll genitivusa causa és gratia névutókkal összetett kifejezésekben (ad victoriam inhibendam = victoriae inhibendae causa).

 

A consecutio temporum

 

A coniunctivusos állítmányú mellékmondatok többségéről elmondható, hogy állítmányuk ideje és actiója a főmondat állítmányának idejétől, ill. a főmondat és a mellékmondat egymáshoz képesti időviszonyától függ. Ezt az összefüggést nevezzük consecutio temporumnak, vagyis az igeidők egymásból következésének.

A consecutio temporum legfontosabb szabályai a következők:

I.

- Ha a főmondati állítmány jelen vagy jövő idejű (ide tartozik az imperativus is!), a mellékmondatban a coniunctivus praesensei állnak;

- ha pedig múlt idejű a főmondati állítmány, a mellékmondatban a coniunctivus praeteritumaival találkozunk.

Pl. Deprecor, ne mecum venias. - Könyörgök, hogy ne gyere velem.

Deprecabar, ne mecum venires. - Könyörögtem, hogy ne gyere velem.

II.

- Ha a mellékmondati állítmányban kifejezett cselekvés, történés stb. a főmondatinál előbb lezárult (előidejűség), a mellékmondati állítmány perfectumba kerül,

- ha pedig a mellékmondati cselekvés a főmondatival egyidejű, akkor a mellékmondat állítmánya imperfectumban áll.

(Az utóidejűség csak a coniunctivusos mellékmondatok egy részében fejezhető ki, ezzel itt nem foglalkozunk.) 

Pl. Miles Archimedem interrogabat, quisnam esset. - A katona kérdezgette Archimédést, hogy kicsoda.

Interrogavi patrem, quisnam fuisset Archimedes. - Megkérdeztem apámat, hogy ki volt az az Archimédés.

A mellékmondat állítmányának alakját tehát az I. és a II. főszabály együtt adja ki. Utolsó példánkban: I. mivel a főmondati állítmány (interrogavi) múlt idejű, a mellékmondati állítmány praeteritumban áll, II. mivel pedig a mellékmondat a főmondathoz képest előidejű (hiszen Archimédés jóval azelőtt élt, hogy én feltettem a kérdést apámnak), a mellékmondati állítmány perfectumba kerül.

A magyar igeragozási rendszer ebben is kissé másképp gondolkodik, mint a latin: a magyarban a mellékmondati igeidő valójában csak a főmondathoz képesti időviszonyt jelzi (pl. "Könyörögtem, hogy ne gyere velem" - hiába játszódik az egész a múltban, a mellékmondatban jelen idő áll), a latin rendszer viszont alkalmas arra, hogy a mellékmondat abszolút és relatív idejét egyaránt kifejezze, egyiket az igeidővel, másikat a perfektivitással.

 

 

Feladatok

 

1. Helyettesítse a nomino 1 igét a capio 3 ige azonos alakjaival!

nominant ..................., nominaris .................., nominati essent ....................., nomina!............, nominaberis......................., nominandus .........................., nominent ...................., nominantia ...............

 

2. Tegye a jelzős kifejezéseket singularisból pluralisba, vagy fordítva!

quibus rebus ......................, ..................., pulvis protectus ........................, eius diei ................, montis obvii ....................... magistratus omnes ........................., ......................., hominis eximii ...................

 

3. Keresse ki a szövegből az ablativus absolutusos szerkezeteket és alakítsa át őket latinul mellékmondattá!

 

4. Csináljon igeneves szerkezetek segítségével (abl. abs., gerundivum) az összetett mondatokból egyszerű mondatokat!

I. Caesar hostes coegit, ut fugam capesserent.

II. Milites, cum montem muro cinxissent, urbem repetiverunt.

III. Dum milites Romani Syracusas praedant, Archimedes formas in pulvere describit.

 

5. A gerundium + tárgyból alkosson gerundivumos szerkezetet!

1. Romam venimus urbem videndi gratia. 2. Delectamur delphinos alliciendo. 3. Lupus famem tolerat passeres edendo. 4. Tempus tibi dedi ad relinquendum patriam. 5. Romulus hostium impetum inhibendi causa exercitum ex urbe emisit.

 

6. Alakítsa vissza a következő gerundivumos szerkezeteket gerundium + tárggyá!

ad amicitiam simulandam;                      caprearum lacerandarum (causa)

(tempus) prolis nostrae protegendae;      (edictum) de sedibus mutandis

 

7. Adja meg az ellentétét! (A feladat megoldásához használjon latin-magyar és magyar-latin szótárat!)

amicus......................., amat ..................., difficilis...................... brevis ......................, malus ....................... tacet ......................, servus ....................., dies ........................

 

8. Fordítsa latinra!

1. A hadviselés (bellum gerere) ideje. 2. A házépítés (domus aedificare) művészete. 3. Romulust és Remust elfogta (capio) a vágy (cupido, -inis m), hogy várost alapítsanak (tk. a városalapítás vágya). 4. Az ellenség azt gondolta, hogy Caesar közeledik. 5. Míg a rómaiak a várost ostromolták, a párthusok dobjaikkal jelt adtak a támadásra. 6. A katonák átszállításával (milites transportare) Trebonius volt megbízva (praepositus esse + amivel megbízva: dat.).