10. olvasmány
Az alábbi szövegek szerzője Petronius Arbiter (Kr. u. ?–66), aki minden valószínűség szerint azonos azzal a Petroniusszal, akinek életéről és haláláról Tacitus emlékezik meg (Annales 16, 18.): "A nappalt alvással, az éjszakát hivatalos ügyekkel és az élet gyönyörűségeivel töltötte, s mint ahogy másokat szorgalmuk, őt semmittevése tette híressé, mégsem tartották korhelynek és tékozlónak, mint általában azokat, akik vagyonukat elfecsérlik, hanem finom ízlésű életművésznek. Mondásait és cselekedeteit pedig, minél nagyobb fesztelenséget és bizonyos nemtörődömséget mutattak, annál szívesebben a természetes egyszerűség megnyilvánulásának fogták fel. Bithyniai proconsulként, majd consuli minőségben mégis tetterős és intézkedésre termett férfinak mutatkozott. Azután visszasüllyedvén a bűnökbe, vagy a bűnök utánzásával, mint a választékos ízlés mestere, Nero bizalmas baráti körébe került be, mert a császár csak azt tartotta a bőség kellemes és kényeztető ajándékának, amit Petronius jóváhagyásra ajánlott." (ford. Borzsák István)
Petronius egyetlen, csonkán ránk maradt műve, a Satyricon a mai fogalmaink szerint regény. Elegáns, könnyed és a beszélt nyelvhez közel álló stílusban beszéli el két barát, Encolpios és Eumolpos otthontalan bolyongását Dél-Itáliában. A meglehetősen töredékes mű legkerekebb egysége a Cena Trimalchionis, Trimalchio lakomája. Trimalchio rabszolgaságból fényűző gazdagságba emelkedett műveletlen parvenü, s az általa rendezett lakomát ennek megfelelően az ízléstelenül kérkedő fényűzés jellemzi. A Cena Trimalchionis nyomán készült az A szöveg, a B pedig a vándorló cimborák crotoni kalandját meséli el.
Croton erkölcsei
Destinatum carpimus iter ac momento temporis in montem conscendimus, ex quo haud procul impositum in arce sublimi oppidum cernimus. Nec, quid esset, sciebamus, donec a vilico quodam Crotona esse cognovimus, urbem antiquissimam et aliquando Italiae primam. Cum deinde diligentius exploraremus, qui homines inhabitarent nobile solum, "O mi" inquit vilicus "hospites, si negotiatores estis, mutate propositum aliudque vitae praesidium quaerite. Sin autem sustinetis semper mentiri, recta ad lucrum curritis. In hac enim urbe non litterarum studia celebrantur, non frugalitas sanctique mores laudibus ad fructum perveniunt, sed quoscumque homines in hac urbe videritis, scitote in duas partes esse divisos. Nam aut captantur aut captant. In hac urbe nemo liberos tollit, quia quisquis suos heredes habet, non ad cenas, non ad spectacula admittitur, sed omnibus prohibetur commodis, inter ignominiosos latitat.Szavak
adeo -ire etc. – az ismert ige vonzata itt praepositio nélküli accusativus
admitto 3 -misi -missum – beereszt, odabocsát; pass. bebocsátást nyer; ahová: ad + acc.
aliquando – valamikor, egyszer, egykor
cadaver, -eris, n. – hulla, holttest
capto 1 – törekszik, iparkodik vmire, les, figyel, vadászik vmire; megfogni, megnyerni, rászedni igyekszik, örökségre vadászik
carpo 3 carpsi carptum – megtesz, megjár (utat)
celebro 1 – foglalkozik vmivel, űz vmit
cerno 3 crevi cretum – lát, észrevesz
cognosco 3 etc. – a már ismert igének itt az acc. cum inf.-en kívüli vonzata a + abl. (akitől megtudni)
corvus, -i, m. – holló
Croton, -onis, f. – város Dél-Itáliában; acc.: Crotona
cum + coniunctivus praet. impf. – amikor
destino 1 – meghatároz, megállapít, célul kitűz, kijelöl
divido 3 -visi -visum – szétválaszt, szétoszt
duco 3 duxi ductum – vezet, húz, visz; uxorem ducere – feleségül vesz
exploro 1 – kikémlel, kikutat, kipuhatol, megvizsgál
frugalitas, -atis, f. – takarékosság, rendszeretet, becsületesség, derekasság, józanság
honor, -oris, m. – tisztelet, kitüntetés, tisztség, hivatal, méltóság, tekintély, becsület
hospes, -itis, m.f. – idegen, külföldi, jövevény
ignominiosus 3 – gyalázatos, szégyenletes, becstelen
impono 3 -posui -positum – bele-, oda-, rátesz, létesít
inhabito 1 – lakik; ahol/amit: accusativus
iter, -ineris, n. – út
latito 1 – rejtőzködik, bújkál
liberos tollere – gyermekei születnek vkinek, gyermeket vállal vki
littera, -ae, f. – betű; plur.: irodalom, tudomány
lucrum, -i, n. – nyereség, előny, haszon
mentior 4 mentitus sum – kohol, költ, hazudik, félrevezet, megcsal
momentum, -i, n. – időköz, időszak; momento temporis – nyomban, rövidesen
mos, moris, m. – szabály, törvény, szokás, erkölcs
muto 1 – megváltoztat
necessitudo, -inis, f. – szoros viszony, összeköttetés, barátság, rokonság
negotiator, -oris, m. – kereskedő, bankár
nemo, -minis m. – senki
nobilis 2 – ismert, híres, hírhedt, nemes, előkelő
pestilentia, -ae, f. – dögvész, fertőző nyavalya
praesidium, -ii, n. – védelem, oltalom, segítség
procul – messze, távol(ban)
prohibeo 2 -hibui -hibitum – távol tart, visszatart; amitől: ablativus
propositum, -i, n. – szándék, terv
proximus 3 – legközelebbi, igen közeli
qui homines inhabitarent – "hogy miféle emberek lakják"; az exploraremus állítmánytól függő kérdő tárgyi alárendelő mellékmondat. Ennek magyarázata a II/6. olvasmány után következik.
quicumque quaecumque quodcumque – akárki, akármi, bármelyik
quid esset – "hogy mi az"; a sciebamustól függő kérdő tárgyi mellékmondat. Magyarázata a II/6. olvasmány után.
recta adv. – egyenesen, egyenes úton
sanctus 3 – szent, sérthetetlen, feddhetetlen
scitote – a scio ige II. imperativusa: tudjátok (meg)!
sin – ha pedig, de ha
solum, -i, n. – talaj, föld
studium, -ii, n. – tanulmány, tudomány, vmivel való foglalkozás; kedvtelés
sublimis 2 – magas, magasan lévő
sustineo 2 -tinui – elvisel, eltűr, magára vállal
tollo 3 sustuli sublatum – jelentése itt: gyermeket nevel, vállal (ti. hozzá tartozik a liberos; a kettő együtt jelenti ezt)
vilicus, -i, m. – majoros, gazda
Nyelvtan
A coniunctivus az indicativus (kijelentő mód) mellett a másik olyan igemód a latinban, amely minden személyre kiterjedő ragozási rendszerrel rendelkezik. (Mint láttuk, a harmadik igemódnak, az imperativusnak csak két alakja van: egyes és többes második személy.) A coniunctivus jelentésével kapcsolatban meg kell különböztetnünk főmondati (önálló) és mellékmondati (viszonyított) használatát. A főmondatban – többek között – kifejezhet feltételességet, felszólítást és óhajtást.
Az önállóan, főmondatban vagy mellérendelő mondatban használt coniunctivus igen gyakran felszólítást vagy óhajt fejez ki (praesensek) vagy irreális, meg nem valósult, illetve meg nem valósítható feltételt, óhajt (praeteritumok) jelent, tehát a magyar mondat állítmánya többnyire felszólító vagy feltételes módban áll. Több nehézséget okoz ennél a coniunctivus mellékmondati (viszonyított) használata. Természetesen a latin nyelvben sem áll minden alárendelő mellékmondat állítmánya coniunctivusban. Bizonyos alárendelő mellékmondatok állítmánya indicativusban áll, másoké pedig mindig coniunctivusban, s vannak olyan mellékmondattípusok is, amelyek állítmánya állhat coniunctivusban is és indicativusban is. A mellékmondatokban szereplő coniunctivusokat csak akkor tudjuk helyesen fordítani, ha felismerjük, hogy milyen fajta mellékmondattal van dolgunk, s tudjuk azt is, melyik mondattípusban tér el az igemód használata a magyartól. A mellékmondatok coniunctivusi állítmányát tehát nem mindig fordíthatjuk magyarra feltételes vagy felszólító móddal. Vannak olyan latin mellékmondatok, melyeknek coniunctivusi állítmányát csak kijelentő móddal fordíthatjuk.
A coniunctivusban nincs futurum, csak két igeidő létezik: praesens és praeteritum. Képzésük:
praesens imperfectumban az imperfectum tő és a személyrag (aktív vagy passzív) közé -a módjel kerül. Az 1. coniugatio igéinél nem találunk külön módjelet, a coniunctivust a tőhang változása jelzi: -a-ból -e- lesz. A coniunctivusban az aktív egyes szám első személy ragja mindig -m.
narrem narrer
narres narreris
narret narretur
narremus narremur
narretis narremini
narrent narrentur
|
habeam habear
habeas habearis
habeat habeatur
habeamus habeamur
habeatis habeamini
habeant habeantur
|
dicam dicar
dicas dicaris
dicat dicatur
dicamus dicamur
dicatis dicamini
dicant dicantur
|
vinciam vinciar
vincias vinciaris
vinciat vinciatur
vinciamus vinciamur
vinciatis vinciamini
vinciant vinciantur
|
Megjegyzés: itt is, és a továbbiakban is a capio 3 ragozása mint a dico 3 igéé, csak vigyázni kell az imperfectum tőre.
A létige coniunctivus praesens imperfectuma: sim, sis, sit, simus, sitis, sint.
A praeteritum imperfectum képzése
imperfectum tő + re módjel + személyrag. A -re módjel ugyanazt a hangtani változást idézi elő, mint az aktív infinitivus képzője: a III. coniugatióban -e kötőhang található előtte, illetve a rövid -i tőhangot -e-re változtatja.
narrarem narrarer
narrares narrareris
narraret narraretur
narraremus narraremur
narraretis narraremini
narrarent narrarentur
|
haberem haberer
haberes habereris
haberet haberetur
haberemus haberemur
haberetis haberemini
haberent haberentur
|
dicerem dicerer
diceres dicereris
diceret diceretur
diceremus diceremur
diceretis diceremini
dicerent dicerentur
|
vincirem vincirer
vincires vincireris
vinciret vinciretur
vinciremus vinciremur
vinciretis vinciremini
vincirent vincirentur
|
A létige coniunctivus praeteritum imperfectuma: essem, esses, esset, essemus, essetis, essent. (Úgy képezzük tehát, mintha az infinitivus imperfectushoz tennénk a személyragokat.)
A perfectum idők képzésében az indicativushoz hasonlóan itt is különbség mutatkozik az aktív és a passzív ragozás között: az aktív alakokat toldalékokkal, míg a passzívakat az indicativusban megismert módon a participium perfectum és a létige összetételével alkotjuk meg.
Az aktív coniunctivus praesens perfectum képzése mind a négy coniugatióban: perfectum tő + -erim -erimus
-eris -eritis
-erit -erint
I. II. III. IV.
narraverim
narraveris
narraverit
narraverimus
narraveritis
narraverint
|
habuerim
habueris
habuerit
habuerimus
habueritis
habuerint
|
dixerim
dixeris
dixerit
dixerimus
dixeritis
dixerint
|
vinxerim
vinxeris
vinxerit
vinxerimus
vinxeritis
vinxerint
|
(A toldalékok tehát az egyes szám első személytől eltekintve megegyeznek a futurum perfectum képzésében használatosakkal.)
A passzív coniunctivus praesens perfectumban a participium után a létige coniunctivus praesense kerül:
dictus3 sim dicti3 simus
dictus3 sis dicti3 sitis
dictus3 sit dicti3 sint
A praeteritum perfectum képzése mind a négy coniugatio aktívumában:
perfectum tő + -issem
-isses
-isset
-issemus
-issetis
-issent
narravissem
narravisses
narravisset
narravissemus
narravissetis
narravissent
|
habuissem
habuisses
habuisset
habuissemus
habuissetis
habuissent
|
dixissem
dixisses
dixisset
dixissemus
dixissetis
dixissent
|
vinxissem
vinxisses
vinxisset
vinxissemus
vinxissetis
vinxissent
|
Passzívumban: narratus3 essem, habitus3 essem, dictus3 essem, vinctus3 essem etc. Pl.:
dictus3 essem dicti3 essemus
dictus3 esses dicti3 essetis
dictus3 esset dicti3 essent
A rendhagyó igék coniunctivusai.
possum posse potui (Passzívuma nincs)
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
possim
possis
possit
possimus
possitis
possint
|
possem
posses
posset
possemus
possetis
possent
|
potuerim
potueris
potuerit
potuerimus
potueritis
potuerint
|
potuissem
potuisses
potuisset
potuissemus
potuissetis
potuissent
|
volo velle volui (Passzívuma nincs)
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
velim
velis
velit
velimus
velitis
velint
|
vellem
velles
vellet
vellemus
velletis
vellent
|
voluerim
volueris
voluerit
voluerimus
volueritis
voluerint
|
voluissem
voluisses
voluisset
voluissemus
voluissetis
voluissent
|
nolo nolle nolui (Passzívuma nincs)
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
nolim
nolis
nolit
nolimus
nolitis
nolint
|
nollem
nolles
nollet
nollemus
nolletis
nollent
|
noluerim
nolueris
noluerit
noluerimus
nolueritis
noluerint
|
noluissem
noluisses
noluisset
noluissemus
noluissetis
noluissent
|
eo ire ivi itum (Passzívuma nincs)
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
eam eamus
eas eatis
eat eant
|
irem iremus
ires iretis
iret irent
|
iverim iverimus
iveris iveritis
iverit iverint
|
ivissem ivissemus
ivisses ivissetis
ivisset ivissent
|
Megjegyzés: az i- perfectum tőre lásd az összefoglaló táblázatot a kötet végén!
fio fieri factus sum
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
fiam fiamus
fias fiatis
fiat fiant
|
fierem fieremus
fieres fieretis
fieret fierent
|
factus 3 sim
factus 3 sis
factus 3 sit etc.
|
factus 3 essem
factus 3 esses
factus 3 esset etc.
|
fero ferre tuli latum
praes. impf.
|
praet.impf.
|
praes. perf.
|
praet. perf.
|
feram ferar
feras feraris
ferat feratur
feramus feramur
feratis feramini
ferant ferantur
|
ferrem ferrer
ferres ferreris
ferret ferretur
ferremus ferremur
ferretis ferremini
ferrent ferrentur
|
tulerim latus 3 sim
tuleris latus 3 sis
tulerit latus 3 sit
etc. etc.
|
tulissem latus 3 essem
tulisses latus 3 esses
tulisset latus 3 esset
etc. etc.
|
A feltételes alárendelő mellékmondatok.
A feltételes alárendelő mellékmondatban olyan körülmény fogalmazódik meg, melynek teljesülésétől függ a főmondat érvénye. Pl. Ha megcsináltad a házi feladatot, elmehetsz moziba. A főmondat (elmehetsz moziba) a mellékmondatban megfogalmazott feltételtől függ, hiszen csak akkor mehetsz moziba, ha végeztél a dolgoddal. Éppen ezért a latin nyelvben is erőteljes hatással van a mellékmondat a főmondatra, ennél a mondatfajtánál sokkal kisebb a főmondat önállósága, mint más mondattípusoknál. Három lehetséges esetet (casust) különböztetünk meg aszerint, hogy a főmondatnak, illetve a mellékmondatnak a valósághoz való viszonyát hogyan határozzuk meg.
Kötőszavai: si – ha; nisi – ha nem; si non – ha nem (ha egy szót tagad).
I. Casus realis. Tényt tartalmaz a főmondat is és a mellékmondat is.
Ebben az esetben az indicativus bármely idejét használhatjuk mind a főmondatban, mind a mellékmondatban. Pl. C II. 1–2.
II. Casus potentialis. Lehetségesnek tartjuk a főmondat és a mellékmondat tartalmát, de bekövetkeztéről bizonyosat nem tudunk mondani. Ezt a lehetségességet a latin a coniunctivus praesenseivel fejezi ki, mégpedig rendszerint praes. impf.-ot használ a jelenre, praes. perf.-ot a múltra vonatkozóan. A fordításnál használhatjuk a magyar feltételes módot jelen időben, de talán a keveredések elkerülése érdekében célravezetőbb a kijelentő mód mellett egy módosítószóval érzékeltetni a bizonytalanságot (talán, esetleg stb.). Pl. C II. 3–4.
III. Casus irrealis. A főmondat és a mellékmondat tartalma egyaránt lehetetlen, nem következhet(ett) be. Jelenre vonatkozóan praet. impf., múltra vonatkozóan praet. perf. áll mindkét tagmondatban. Ilyenkor a magyar feltételes mód jelen, illetve múlt idejével fordítjuk magyarra az állítmányokat. Pl. C II. 5–7.
Van tulajdonképpen egy negyedik lehetőség is, ami az eddigiekhez képest nem új, hanem az előbbi három közül valamelyik kettőnek a keveredéséből jön létre. Ezt nevezzük casus mixtusnak (kevert esetnek).
Leggyakrabban realitas + potentialitas keveredése fordul elő: Memoria minuitur, nisi eam exerceas. – Az emlékezőtehetség (biztosan) meggyöngül, ha (esetleg) nem foglalkoztatjuk.
Esettan:
prima luce – abl. temp.
Feladatok
1. Húzza alá a coniunctivusban állókat!
videt, laudet, amat, agat, dices, moreretur, conaberis, misero, der
2. Tegye a megadott indicativusi alakokat coniunctivusba az idő, a szám, a személy megtartásával!
taces.................., amabat .................., coepisti.................., factus est.................., erat.................., ponebantur .................., steteram .................., es ..................
3. Tegye a megadott coniunctivusi alakokat indicativusba az idő, a szám és a személy megtartásával!
videas.................., venerit.................., ambularem.................., essem.................., sublati sint.................., coepissent.................., posset.................., eat..................
4. Figyelje meg, hogyan változik a pono 3 posui positum ige jelentése, ha praefixumot ("igekötőt") kap! Használjon szótárt!
appono(ad + pono) .................., suppono (sub + pono) ..................,
impono (in + pono) .................., superpono (super + pono)..................,
depono (de + pono) .................., oppono (ob + pono) ..................
5. Alkosson jelzős kifejezéseket az alábbi alárendelt szóösszetételekből, fordítsa is le őket!
a, iter, quod destinavimus ........................................,
b, oppidum, quod in arce sublimi positum est ........................................,
c, homines, qui semper mentiuntur ........................................,
d, comes, qui omnia vestimenta in viam posuit ........................................,
e, servus, qui uxorem coponis amat ........................................
6. Adja meg a következő jelzős kifejezések kért alakjait!
miles fortis – plur. gen. ........................................,
uxor amata – sing. dat. ........................................,
servus persuadens – sing. abl. ........................................,
via brevis – sing. gen. ........................................
7. Fordítsa latinra!
1. Műveljük meg kertjeinket (hortus, -i, m.)! 2. Ha tudnék, sétálnék. (de nem tudok) 3. Kora hajnalban hazafutottam. 4. A szolga nem tudta elhinni, hogy az emberből farkas lett. 5. A katona legyen erős! 6. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.