Keresés

10. olvasmány

Az alábbi szövegek szerzője Petronius Arbiter (Kr. u. ?–66), aki minden valószínűség szerint azonos azzal a Petroniusszal, akinek életéről és haláláról Tacitus emlékezik meg (Annales 16, 18.): "A nappalt alvással, az éjszakát hivatalos ügyekkel és az élet gyönyörűségeivel töltötte, s mint ahogy másokat szorgalmuk, őt semmittevése tette híressé, mégsem tartották korhelynek és tékozlónak, mint általában azokat, akik vagyonukat elfecsérlik, hanem finom ízlésű életművésznek. Mondásait és cselekedeteit pedig, minél nagyobb fesztelenséget és bizonyos nemtörődömséget mutattak, annál szívesebben a természetes egyszerűség megnyilvánulásának fogták fel. Bithyniai proconsulként, majd consuli minőségben mégis tetterős és intézkedésre termett férfinak mutatkozott. Azután visszasüllyedvén a bűnökbe, vagy a bűnök utánzásával, mint a választékos ízlés mestere, Nero bizalmas baráti körébe került be, mert a császár csak azt tartotta a bőség kellemes és kényeztető ajándékának, amit Petronius jóváhagyásra ajánlott." (ford. Borzsák István)

                Petronius egyetlen, csonkán ránk maradt műve, a Satyricon a mai fogalmaink szerint regény. Elegáns, könnyed és a beszélt nyelvhez közel álló stílusban beszéli el két barát, Encolpios és Eumolpos otthontalan bolyongását Dél-Itáliában. A meglehetősen töredékes mű legkerekebb egysége a Cena Trimalchionis, Trimalchio lakomája. Trimalchio rabszolgaságból fényűző gazdagságba emelkedett műveletlen parvenü, s az általa rendezett lakomát ennek megfelelően az ízléstelenül kérkedő fényűzés jellemzi. A Cena Trimalchionis nyomán készült az A szöveg, a B pedig a vándorló cimborák crotoni kalandját meséli el.

 

Croton erkölcsei

            Destinatum carpimus iter ac momento temporis in montem conscendimus, ex quo haud procul impositum in arce sublimi oppidum cernimus. Nec, quid esset, sciebamus, donec a vilico quodam Crotona esse cognovimus, urbem antiquissimam et aliquando Italiae primam. Cum deinde diligentius exploraremus, qui homines inhabitarent nobile solum, "O mi" inquit vilicus "hospites, si negotiatores estis, mutate propositum aliudque vitae praesidium quaerite. Sin autem sustinetis semper mentiri, recta ad lucrum curritis. In hac enim urbe non litterarum studia celebrantur, non frugalitas sanctique mores laudibus ad fructum perveniunt, sed quoscumque homines in hac urbe videritis, scitote in duas partes esse divisos. Nam aut captantur aut captant. In hac urbe nemo liberos tollit, quia quisquis suos heredes habet, non ad cenas, non ad spectacula admittitur, sed omnibus prohibetur commodis, inter ignominiosos latitat.

Szavak


adeo -ire etc. – az ismert ige vonzata itt praepositio nélküli accusativus

admitto 3 -misi -missum – beereszt, odabocsát; pass. bebocsátást nyer; ahová: ad + acc.

aliquando – valamikor, egyszer, egykor

cadaver, -eris, n. – hulla, holttest

capto 1 – törekszik, iparkodik vmire, les, figyel, vadászik vmire; megfogni, megnyerni, rászedni igyekszik, örökségre vadászik

carpo 3 carpsi carptum – megtesz, megjár (utat)

celebro 1 – foglalkozik vmivel, űz vmit

cerno 3 crevi cretum – lát, észrevesz

cognosco 3 etc. – a már ismert igének itt az acc. cum inf.-en kívüli vonzata a + abl. (akitől megtudni)

corvus, -i, m. – holló

Croton, -onis, f. – város Dél-Itáliában; acc.: Crotona

cum + coniunctivus praet. impf. – amikor

destino 1 – meghatároz, megállapít, célul kitűz, kijelöl

divido 3 -visi -visum – szétválaszt, szétoszt

duco 3 duxi ductum – vezet, húz, visz; uxorem ducere – feleségül vesz

exploro 1 – kikémlel, kikutat, kipuhatol, megvizsgál

frugalitas, -atis, f. – takarékosság, rendszeretet, becsületesség, derekasság, józanság

honor, -oris, m. – tisztelet, kitüntetés, tisztség, hivatal, méltóság, tekintély, becsület

hospes, -itis, m.f. – idegen, külföldi, jövevény

ignominiosus 3 – gyalázatos, szégyenletes, becstelen

impono 3 -posui -positum – bele-, oda-, rátesz, létesít

inhabito 1 – lakik; ahol/amit: accusativus

iter, -ineris, n. – út

latito 1 – rejtőzködik, bújkál

liberos tollere – gyermekei születnek vkinek, gyermeket vállal vki

littera, -ae, f. – betű; plur.: irodalom, tudomány

lucrum, -i, n. – nyereség, előny, haszon

mentior 4 mentitus sum – kohol, költ, hazudik, félrevezet, megcsal

momentum, -i, n. – időköz, időszak; momento temporis – nyomban, rövidesen

mos, moris, m. – szabály, törvény, szokás, erkölcs

muto 1 – megváltoztat

necessitudo, -inis, f. – szoros viszony, összeköttetés, barátság, rokonság

negotiator, -oris, m. – kereskedő, bankár

nemo, -minis m. – senki

nobilis 2 – ismert, híres, hírhedt, nemes, előkelő

pestilentia, -ae, f. – dögvész, fertőző nyavalya

praesidium, -ii, n. – védelem, oltalom, segítség

procul – messze, távol(ban)

prohibeo 2 -hibui -hibitum – távol tart, visszatart; amitől: ablativus

propositum, -i, n. – szándék, terv

proximus 3 – legközelebbi, igen közeli

qui homines inhabitarent – "hogy miféle emberek lakják"; az exploraremus állítmánytól függő kérdő tárgyi alárendelő mellékmondat. Ennek magyarázata a II/6. olvasmány után következik.

quicumque quaecumque quodcumque – akárki, akármi, bármelyik

quid esset – "hogy mi az"; a sciebamustól függő kérdő tárgyi mellékmondat. Magyarázata a II/6. olvasmány után.

recta adv. – egyenesen, egyenes úton

sanctus 3 – szent, sérthetetlen, feddhetetlen

scitote – a scio ige II. imperativusa: tudjátok (meg)!

sin – ha pedig, de ha

solum, -i, n. – talaj, föld

studium, -ii, n. – tanulmány, tudomány, vmivel való foglalkozás; kedvtelés

sublimis 2 – magas, magasan lévő

sustineo 2 -tinui – elvisel, eltűr, magára vállal

tollo 3 sustuli sublatum – jelentése itt: gyermeket nevel, vállal (ti. hozzá tartozik a liberos; a kettő együtt jelenti ezt)

vilicus, -i, m. – majoros, gazda


 Nyelvtan

            A coniunctivus az indicativus (kijelentő mód) mellett a másik olyan igemód a latinban, amely minden személyre kiterjedő ragozási rendszerrel rendelkezik. (Mint láttuk, a harmadik igemódnak, az imperativusnak csak két alakja van: egyes és többes második személy.) A coniunctivus jelentésével kapcsolatban meg kell különböztetnünk főmondati (önálló) és mellékmondati (viszonyított) használatát. A főmondatban – többek között – kifejezhet feltételességet, felszólítást és óhajtást.

            Az önállóan, főmondatban vagy mellérendelő mondatban használt coniunctivus igen gyakran felszólítást vagy óhajt fejez ki (praesensek) vagy irreális, meg nem valósult, illetve meg nem valósítható feltételt, óhajt (praeteritumok) jelent, tehát a magyar mondat állítmánya többnyire felszólító vagy feltételes módban áll. Több nehézséget okoz ennél a coniunctivus mellékmondati (viszonyított) használata. Természetesen a latin nyelvben sem áll minden alárendelő mellékmondat állítmánya coniunctivusban. Bizonyos alárendelő mellékmondatok állítmánya indicativusban áll, másoké pedig mindig coniunctivusban, s vannak olyan mellékmondattípusok is, amelyek állítmánya állhat coniunctivusban is és indicativusban is. A mellékmondatokban szereplő coniunctivusokat csak akkor tudjuk helyesen fordítani, ha felismerjük, hogy milyen fajta mellékmondattal van dolgunk, s tudjuk azt is, melyik mondattípusban tér el az igemód használata a magyartól. A mellékmondatok coniunctivusi állítmányát tehát nem mindig fordíthatjuk magyarra feltételes vagy felszólító móddal. Vannak olyan latin mellékmondatok, melyeknek coniunctivusi állítmányát csak kijelentő móddal fordíthatjuk.

            A coniunctivusban nincs futurum, csak két igeidő létezik: praesens és praeteritum. Képzésük:

praesens imperfectumban az imperfectum tő és a személyrag (aktív vagy passzív) közé -a módjel kerül. Az 1. coniugatio igéinél nem találunk külön módjelet, a coniunctivust a tőhang változása jelzi: -a-ból -e- lesz. A coniunctivusban az aktív egyes szám első személy ragja mindig -m.

narrem       narrer

narres        narreris

narret        narretur

narremus   narremur

narretis      narremini

narrent      narrentur

habeam       habear

habeas        habearis

habeat        habeatur

habeamus   habeamur

habeatis     habeamini

habeant      habeantur

dicam        dicar

dicas         dicaris

dicat         dicatur

dicamus    dicamur

dicatis       dicamini

dicant       dicantur

vinciam       vinciar

vincias        vinciaris

vinciat        vinciatur

vinciamus   vinciamur

vinciatis     vinciamini

vinciant     vinciantur

Megjegyzés: itt is, és a továbbiakban is a capio 3 ragozása mint a dico 3 igéé, csak vigyázni kell az imperfectum tőre.

 

A létige coniunctivus praesens imperfectuma: sim, sis, sit, simus, sitis, sint.

 

A praeteritum imperfectum képzése

imperfectum tő + re módjel + személyrag. A -re módjel ugyanazt a hangtani változást idézi elő, mint az aktív infinitivus képzője: a III. coniugatióban -e kötőhang található előtte, illetve a rövid -i tőhangot -e-re változtatja.

narrarem       narrarer

narrares        narrareris

narraret        narraretur

narraremus narraremur

narraretis   narraremini

narrarent     narrarentur

haberem       haberer

haberes        habereris

haberet        haberetur

haberemus   haberemur

haberetis     haberemini

haberent      haberentur

dicerem        dicerer

diceres         dicereris

diceret         diceretur

diceremus   diceremur

diceretis     diceremini

dicerent      dicerentur

vincirem       vincirer

vincires        vincireris

vinciret        vinciretur

vinciremus   vinciremur

vinciretis     vinciremini

vincirent     vincirentur

A létige coniunctivus praeteritum imperfectuma: essem, esses, esset, essemus, essetis, essent. (Úgy képezzük tehát, mintha az infinitivus imperfectushoz tennénk a személyragokat.)

 

A perfectum idők képzésében az indicativushoz hasonlóan itt is különbség mutatkozik az aktív és a passzív ragozás között: az aktív alakokat toldalékokkal, míg a passzívakat az indicativusban megismert módon a participium perfectum és a létige összetételével alkotjuk meg.

Az aktív coniunctivus praesens perfectum képzése mind a négy coniugatióban: perfectum tő + -erim               -erimus

                        -eris                 -eritis

                        -erit                 -erint

         I.                        II.                    III.        IV.

narraverim

narraveris

narraverit

narraverimus

narraveritis

narraverint

habuerim

habueris

habuerit

habuerimus

habueritis

habuerint

dixerim

dixeris

dixerit

dixerimus

dixeritis

dixerint

vinxerim

vinxeris

vinxerit

vinxerimus

vinxeritis

vinxerint

(A toldalékok tehát az egyes szám első személytől eltekintve megegyeznek a futurum perfectum képzésében használatosakkal.)

 

A passzív coniunctivus praesens perfectumban a participium után a létige coniunctivus praesense kerül:

dictus3 sim       dicti3 simus

dictus3 sis         dicti3 sitis

dictus3 sit         dicti3 sint

A praeteritum perfectum képzése mind a négy coniugatio aktívumában:

perfectum tő + -issem

                        -isses

                        -isset

                        -issemus

                        -issetis

                        -issent

 

narravissem

narravisses

narravisset

narravissemus

narravissetis

narravissent

habuissem

habuisses

habuisset

habuissemus

habuissetis

habuissent

dixissem

dixisses

dixisset

dixissemus

dixissetis

dixissent

vinxissem

vinxisses

vinxisset

vinxissemus

vinxissetis

vinxissent

 

Passzívumban: narratus3 essem, habitus3 essem, dictus3 essem, vinctus3 essem etc. Pl.:

dictus3 essem               dicti3 essemus

dictus3 esses                dicti3 essetis

dictus3 esset                 dicti3 essent

 

A rendhagyó igék coniunctivusai.

possum posse potui (Passzívuma nincs)

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

possim

possis

possit

possimus

possitis

possint

possem

posses

posset

possemus

possetis

possent

potuerim

potueris

potuerit

potuerimus

potueritis

potuerint

potuissem

potuisses

potuisset

potuissemus

potuissetis

potuissent

 

 

volo velle volui (Passzívuma nincs)

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

velim

velis

velit

velimus

velitis

velint

vellem

velles

vellet

vellemus

velletis

vellent

voluerim

volueris

voluerit

voluerimus

volueritis

voluerint

voluissem

voluisses

voluisset

voluissemus

voluissetis

voluissent

 

nolo nolle nolui (Passzívuma nincs)

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

nolim

nolis

nolit

nolimus

nolitis

nolint

nollem

nolles

nollet

nollemus

nolletis

nollent

noluerim

nolueris

noluerit

noluerimus

nolueritis

noluerint

noluissem

noluisses

noluisset

noluissemus

noluissetis

noluissent

 

 

eo ire ivi itum (Passzívuma nincs)

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

eam     eamus

eas      eatis

eat       eant

irem      iremus

ires       iretis

iret        irent

iverim   iverimus

iveris     iveritis

iverit     iverint

ivissem ivissemus

ivisses    ivissetis

ivisset     ivissent

Megjegyzés: az i- perfectum tőre lásd az összefoglaló táblázatot a kötet végén!

 

fio fieri factus sum

 

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

fiam     fiamus

fias      fiatis

fiat       fiant

fierem   fieremus

fieres    fieretis

fieret     fierent

factus 3 sim  

factus 3 sis   

factus 3 sit    etc.

factus 3 essem

factus 3 esses 

factus 3 esset    etc.

 

fero ferre tuli latum

 

praes. impf.

praet.impf.

praes. perf.

praet. perf.

feram        ferar

feras         feraris

ferat         feratur

feramus    feramur

feratis      feramini

ferant       ferantur

ferrem       ferrer

ferres        ferreris

ferret         ferretur

ferremus   ferremur

ferretis      ferremini

ferrent       ferrentur

tulerim      latus 3 sim

tuleris        latus 3 sis

tulerit        latus 3 sit

 etc.               etc.

tulissem   latus 3 essem

tulisses     latus 3 esses

tulisset      latus 3 esset

   etc.               etc.

 

 

A feltételes alárendelő mellékmondatok.

            A feltételes alárendelő mellékmondatban olyan körülmény fogalmazódik meg, melynek teljesülésétől függ a főmondat érvénye. Pl. Ha megcsináltad a házi feladatot, elmehetsz moziba. A főmondat (elmehetsz moziba) a mellékmondatban megfogalmazott feltételtől függ, hiszen csak akkor mehetsz moziba, ha végeztél a dolgoddal. Éppen ezért a latin nyelvben is erőteljes hatással van a mellékmondat a főmondatra, ennél a mondatfajtánál sokkal kisebb a főmondat önállósága, mint más mondattípusoknál. Három lehetséges esetet (casust) különböztetünk meg aszerint, hogy a főmondatnak, illetve a mellékmondatnak a valósághoz való viszonyát hogyan határozzuk meg.

Kötőszavai: si – ha; nisi – ha nem; si non – ha nem (ha egy szót tagad).

I. Casus realis. Tényt tartalmaz a főmondat is és a mellékmondat is.

Ebben az esetben az indicativus bármely idejét használhatjuk mind a főmondatban, mind a mellékmondatban. Pl. C II. 1–2.

II. Casus potentialis. Lehetségesnek tartjuk a főmondat és a mellékmondat tartalmát, de bekövetkeztéről bizonyosat nem tudunk mondani. Ezt a lehetségességet a latin a coniunctivus praesenseivel fejezi ki, mégpedig rendszerint praes. impf.-ot használ a jelenre, praes. perf.-ot a múltra vonatkozóan. A fordításnál használhatjuk a magyar feltételes módot jelen időben, de talán a keveredések elkerülése érdekében célravezetőbb a kijelentő mód mellett egy módosítószóval érzékeltetni a bizonytalanságot (talán, esetleg stb.). Pl. C II. 3–4.

III. Casus irrealis. A főmondat és a mellékmondat tartalma egyaránt lehetetlen, nem következhet(ett) be. Jelenre vonatkozóan praet. impf., múltra vonatkozóan praet. perf. áll mindkét tagmondatban. Ilyenkor a magyar feltételes mód jelen, illetve múlt idejével fordítjuk magyarra az állítmányokat. Pl. C II. 5–7.

Van tulajdonképpen egy negyedik lehetőség is, ami az eddigiekhez képest nem új, hanem az előbbi három közül valamelyik kettőnek a keveredéséből jön létre. Ezt nevezzük casus mixtusnak (kevert esetnek).

Leggyakrabban realitas + potentialitas keveredése fordul elő: Memoria minuitur, nisi eam exerceas. – Az emlékezőtehetség (biztosan) meggyöngül, ha (esetleg) nem foglalkoztatjuk.

 

 

Esettan:

prima luce –  abl. temp.

 

Feladatok

1. Húzza alá a coniunctivusban állókat!

videt, laudet, amat, agat, dices, moreretur, conaberis, misero, der

 

2. Tegye a megadott indicativusi alakokat coniunctivusba az idő, a szám, a személy megtartásával!

taces.................., amabat .................., coepisti.................., factus est.................., erat.................., ponebantur .................., steteram .................., es ..................

 

3. Tegye a megadott coniunctivusi alakokat indicativusba az idő, a szám és a személy megtartásával!

videas.................., venerit.................., ambularem.................., essem.................., sublati sint.................., coepissent.................., posset.................., eat..................

 

4. Figyelje meg, hogyan változik a pono 3 posui positum ige jelentése, ha praefixumot ("igekötőt") kap! Használjon szótárt!

appono(ad + pono) ..................,                     suppono (sub + pono) ..................,

impono (in + pono) ..................,                     superpono (super + pono)..................,

depono (de + pono) ..................,                    oppono (ob + pono) ..................

 

5. Alkosson jelzős kifejezéseket az alábbi alárendelt szóösszetételekből, fordítsa is le őket!

a, iter, quod destinavimus ........................................,

b, oppidum, quod in arce sublimi positum est ........................................,

c, homines, qui semper mentiuntur ........................................,

d, comes, qui omnia vestimenta in viam posuit ........................................,

e, servus, qui uxorem coponis amat ........................................

 

6. Adja meg a következő jelzős kifejezések kért alakjait!

miles fortis – plur. gen. ........................................,

uxor amata – sing. dat. ........................................,

servus persuadens – sing. abl. ........................................,

via brevis – sing. gen. ........................................

 

7. Fordítsa latinra!

1. Műveljük meg kertjeinket (hortus, -i, m.)! 2. Ha tudnék, sétálnék. (de nem tudok) 3. Kora hajnalban hazafutottam. 4. A szolga nem tudta elhinni, hogy az emberből farkas lett. 5. A katona legyen erős! 6. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna.