4. olvasmány

donec eris felix, multos numerabis amicos,

    tempora si fuerint nubila, solus eris.

                                               (Ovidius)
Heredem tibi me, Catulle, dicis,

    non credam, nisi legero, Catulle.

                                                 (Martialis XII. 73.)

In freta dum fluvii current, dum montibus umbrae

lustrabunt convexa, polus dum sidera pascet,

semper honos nomenque tuum laudesque manebunt.

                                   (Vergilius: Aeneis, I. 607–9.)

affero afferre attuli allatum – (oda)visz, hoz

amicus, -i, m. – barát

aranea, -ae, f. – pók

bene – jól

cachinnus, -i, m. – nevetés, kacagás

candidus 3 – hófehér, fehérbe öltözött, szépséges

Catulle – megszólítás: "Catullus(om)!" Martialis versének címzettje, természetesen nem azonos a költővel, akinek verse megelőzi a Martialisét

Catullus, -i, m. – a Kr. e. 1. században élt római költő

cena, -ae, f. – lakoma, ebéd, étkezés

ceno 1 – étkezik, ebédel

convexum, -i, n. – völgykatlan

credo 3 credidi creditum – (el)hisz

curro 3 cucurri cursum – fut, rohan, szalad, siet

dico 3 dixi dictum – mond, szól, beszél

donec – amíg, mialatt, ameddig

eris – lásd a sum esse fui futurumát a nyelvtanban!

Fabullus, -i, m. – Catullus barátjának neve; Fabulle – megszólítás: "Fabullus(om)!"

fretum, -i, n. – tenger

fuerint – lásd sum esse fui futurum perfectumát a nyelvtanban!

haec – lásd a hic, haec, hoc névmás ragozását a nyelvtanban!

heres, -edis, m.f. – örökös

honos, -oris, m. (= honor, -oris, m.) – tisztelet, megtiszteltetés, jutalom, tekintély, hír

inquam (hiányos ige; ez az alak praes. impf. sing 1.) – így szól, úgymond

laus, laudis, f. – dicséret, dicsőség, hír

lego 3 legi lectum – olvas; hiányzik a tárgy mellőle, értse hozzá: "a végrendeletet"

lustro 1 – megszemlél, bejár, körüljár

Martialis, -is, m. – epigrammaköltő a Kr. u. 1–2. században

me – engem; a sing. 1. személyű személyes névmás accusativusa; apud me – nálam

mi – a meus megszólító esete (vocativus – nyelvtani leírását ld. a következő fejezetben)    mi Fabulle – Fabullusom!

mons, montis, m. – hegy; montibus – eléje értendő: in

nisi – ha nem

nubilus 3 – felhős, borús; barátságtalan, komor

numero 1 – számlál, számol

Ovidius, -ii, m. – Publius Ovidius Naso, a Kr. e. és a Kr. u. 1. században élt költő

pasco 3 pavi pastum – legeltet, táplál, nevel, növeszt; gyönyörködtet

polus, -i, m. – ég(boltozat)

puella, -ae, f. – leány, vkinek a kedvese, fiatal asszony

sacculus, -i, m. – erszény

sal, salis, m. – só; okosság, elmésség, élc

sidus, -eris, n. – csillag

sine praepositio + abl. – nélkül

tecum – veled; magaddal; a sing. 2. személyű személyes névmás cum praepositiós ablativusa

tempus, -oris, n. – idő; körülmények, viszonyok, helyzet

tibi – neked; a sing. 2. személyű személyes névmás dativusa

tuus 3 – a tied, a te vmid

umbra, -ae, f. – árnyék, sötétség, homály

venustus 3 – bájos, kedves; venuste noster – megszólítás: kedves barátom!

vinum, -i, n. – bor

Olvasmányunk B. részében verses szövegeket olvashatunk. A latin skandálás (ritmikus olvasás) szabályainak rövid összefoglalását könyvünk végén találjuk meg a XXXIV. oldalon. Catullus versének versformája a hendecasyllabus, az Ovidiustól és Martialistól származó szövegek disztichonban, míg az Aeneis részlete hexameterben íródott. Latin verset soha ne olvassunk fel prózaként!

Nyelvtan

A jövő idő (futurum)

A futurum imperfectum képzése eltérő az I–II. és a III–IV. coniugatióban:

A futurum személyragjait ebben az alakban célszerű megtanulni, de fontos tudnunk, hogy ezek a toldalékok időjelet, kötőhangot (csak az I–II. coniugatióban) és személyragokat egyesítenek magukban:

Magyarra jövő idővel fordítjuk.

A létige futurum imperfectuma: ero, eris, erit, erimus, eritis, erunt.

Az eo igéé: ibo, ibis, ibit, ibimus, ibitis, ibunt.

A volo igéé: volam, voles, volet, volemus, voletis, volent. (Mintha III. coniugatiós lenne, vö. a praeteritum imperfectumnál elmondottakkal!)

A futurum perfectum

A futurum perfectum a praeteritum perfectumhoz hasonlóan nem önálló igeidő. Futurum perfectumot csak futurum imperfectum mellett, ahhoz viszonyítva használunk. Ez az igeidő azt fejezi ki, hogy a jövőben valami előbb be fog következni, és csak azután kerül sor a másik (futurum imperfectumban kifejezett) cselekvésre. Bár befejezett jövő idő nincs a magyar nyelvben, a latin fut. perf. használatát érzékeltető nyelvi szituációt könnyen elképzelhetünk: "Ha majd megcsináltad a leckédet, lemehetsz a játszótérre." Az első, időhatározói tagmondat a majd szó miatt kétségtelenül jövő idejű, mégis múlt idejű ragozott igét találunk benne. Ebben az esetben a múlt idő nem valódi időt jelöl, hanem a befejezettséget, a perfektualitást érzékelteti: az első cselekvésnek le kell zárulnia ahhoz, hogy a második bekövetkezhessék. Magyarra körülírt előidejűséggel adhatjuk vissza: "majd" + múlt idő.

Képzése egységes mind a 4 coniugatióban:

Perfectum tő +   -ero               -erimus

                         -eris               -eritis

                         -erit               -erint

A toldalék alakjai tehát (mint a praeteritum perfectum esetében) formailag (látszólag) megegyeznek a létige imperfectum alakjaival. Jól jegyezzük meg az egyetlen különbséget: a létige többes szám 3. személyű alakja erunt, a toldaléké pedig -erint. A létige futurum perfectuma: fuero, fueris, fuerit, fuerimus, fueritis, fuerint.

A többi rendhagyó ige is szabályosan viselkedik (volo: voluero, volueris, voluerit, voluerimus, volueritis, voluerint; eo: ivero, iveris, iverit, iverimus, iveritis, iverint).

A vis hiányos ragozású főnév ragozása:               Sing.     Plur.

A locativus

A locativus a régi latin nyelvből megőrzött helyhatározós eset, amely hol? kérdésre felel. Használata korlátozott (ezért nem része az állandó eseteket felsoroló declinatiós táblázatnak): csak az I. és a II. declinatióhoz tartozó, egyes számú város- és szigetnevekből, de csak a kisebb szigetek nevéből képezhető (tehát nem tartozik ide pl. Sicilia, Creta, Sardinia). Esetragja az I. declinatióban -ae, a II-ban -i. (Eredeti esetragja az -i; ez az I. declinatio főneveinek tövével -ae-vé olvadt össze, melyet az ókorban aj-nak ejtettek). Romae – Rómában; Rhodi – Rhodoszon; Mediolani – Mediolanumban (Milanóban). A nyelvi hasonlóság alapján rendhagyó locativusok is vannak. Ezek közül a legfontosabbak: domus, -us, f. (ház, otthon) — domi (otthon); rus, ruris n. (falu, vidék) — ruri (falun, vidéken); humus, -i, f. (föld) — humi (földön); Carthago, -inis, f. — Carthagini (Karthágóban). 

A városok és kisebb szigetek nevei előtt a latin nem használ praepositiót.

Hová? kérdésre praepositio nélküli accusativus felel.

Honnan? kérdésre praepositio nélküli ablativus válaszol.

Hol? kérdésre vagy locativussal, vagy – olyan szavak esetében, ahol ez nem alkalmazható –, szintén ablativusszal felelhetünk. Athén nevének szótári alakja a latinban: Athenae, -arum, f.: többes számú, tehát nem képezhetjük a locativusát; ugyanígy többes számú pl. a láva által eltemetett város neve is: Pompeii, -orum, m. vagy a híres jóshely: Delphi, -orum, m.

A mutató névmás

Az ille, illa, illud (jelentése: "az") távolra mutató névmás ragozása a legszabályosabb: sem a tő, sem az esetragok nem mutatnak rendhagyóságot:

Ugyanígy ragozzuk az iste, ista, istud névmást is. Ennek jelentése: "ez" vagy "az". (Ugyanis a magyarban csak két mutató névmás van, a latinban pedig három: hic – a beszélőhöz legközelebbi személy vagy dolog; iste – ami távolabb van tőle; ille – a legmesszebb van a beszélőtől.)

A közelre mutató névmás (jelentése: "ez") ragozása.

Az egyes számban az esetragok után egy nyomatékosító elem -c (eredetileg: -ce) található, melynek hatására az accusativus ragja -m helyett n-re változik. A többes számban csak a semleges nom. és acc. esetben jelenik meg ez a nyomatékosító elem.

A visszaható névmás. A visszaható névmásnak nincsen nominativusa. Ragozása egyes és többes szám harmadik személyben:

Genitivusa nem fejez ki birtoklást, jelentése bizonyos igék és főnevek mellett: önmaga vagy önmaguk iránt. A visszaható névmást a latin is akkor használja, amikor a magyar: ha a cselekvés magára az alanyra hat vissza. Az 1. és 2. személyekre nincs külön visszaható névmás, a személyes névmás eseteit használjuk.

A genitivus partitivus

quis filiorum; ad quem nostrum; qui vestrum: A genitivus (a magyar birtokos esettől eltérően) kifejezheti valamely dolognak mint egésznek a fogalmát, amelynek egy részét kiemeljük. A genitivusban álló névszó tehát azt fejezi ki, hogy mi közül vagy miből értendő a megnevezett kisebb egység. Ilyen genitivus partitivus áll fokozott melléknevek (a legbölcsebb közülünk, a legszebb a lányok közül stb.), névmások ( a fiúk közül kicsoda?, ... aki közületek .... stb.), illetve (határozott vagy határozatlan) mennyiséget kifejező szavak mellett: A genitivus egyes számú, ha olyan elvont főnévről van szó, amelyet a latin önmagában oszthatatlannak tekint: satis eloquentiae – elegendő ékesszólás; ha személyek, megszámlálható tárgyak közül emelünk ki valamennyit, többes számú: nonnulli Romanorum – néhányan a rómaiak közül.

A genitivus obiectivus és subiectivus

odium Romanorum; custodia armatorum; cura imperii: Az odium Romanorum kifejezés két fogalmat is felölelhet: a rómaiak gyűlöletét pl. királyukkal szemben vagy a rómaiak iránti gyűlöletet. Ilyen szerkezetekben az a főnév, amelyik formailag birtokként viselkedik, kapcsolatba hozható egy igével (odium – odi, odisse; custodia – custodio 4; cura – curo 1), azaz igei tartalmat fejez ki elvont formában. A birtokos esetben álló szó a másiknak alanya (subiectum), illetve tárgya (obiectum) lehet, tehát vagy ő cselekszik, vagy rá irányul a cselekvés. Tehát a "rómaiak gyűlölete" kifejezheti azt is, hogy a rómaiak gyűlölnek valakit, és azt is, hogy a rómaiakat gyűlölik. Ha a birtokos szerkezetben álló szavak között alanyi viszony van (ha a rómaiak gyűlölnek), genitivus subiectivusról, ha tárgyas viszony (a rómaiakat gyűlölik) genitivus obiectivusról beszélünk. Az ilyen kifejezések pontos jelentését csak az adott mondat értelme alapján dönthetjük el.

A római név

A köztársaságkortól kezdve a szabad római polgároknak három tagból álló nevük volt. 1. praenomen, mely a mi utónevünknek felel meg; 2. nomen gentile, amely a modern kori vezetéknévnek felel meg. Ez volt a többtagú név legfontosabb része, mert ez jelölte, hogy az illető melyik nemzetség, gens tagja; 3. cognomen, a megkülönböztető vagy ragadványnév. Ennek kialakulására azért volt szükség, mert Rómában jóval kevesebb előnevet használtak, mint ahány keresztnév ma pl. a magyar nyelvben szokásos; a második név pedig nem családot, hanem nemzetséget jelöl, tehát jóval népesebb embercsoportot, mint a mai családneveink, ezért elkerülhetetlen lett volna a gyakori névazonosság.

A praenoment a latin szövegekben általában rövidítve találjuk meg. A legfontosabbak közülük a következőek:

App.= Appius; C.= Caius; Cn. = Cnaeus; D. = Decius; L.= Lucius; M. = Marcus; P. = Publius; Q. = Quintus; S. vagy Sex. = Sextus; Ser. = Servius;. T. = Titus; Ti. vagy Tib. = Tiberius.

Feladatok

1. Változtassa meg a megadott igék actióját (impf. – perf.) úgy, hogy a többi jellemző változatlanul marad!

nominabunt ..........................., egerat ...................., clamabat ..........................., dederunt ............., praebebit ..........................., trahes ..........................., vincam ..........................., stabat ..........................., habueramus ...........................

2. Adja meg az alábbi igék futurum imperfectumát és perfectumát abban a számban és személyben, amelyben az eredeti alak áll!

habent ..........................., ...........................

cado ..........................., ...........................

das ..........................., ...........................

estis ..........................., ...........................

eo ..........................., ...........................

3. Párosítsa a ragozott főneveket a jelzőikkel!

vestimenta                    similem

curru                            multas

virorum                        sua

sororis                         magno

matrem            crudelis

curas                           fortium

4. Egészítse ki a hiányzó városnevekkel a táblázatot! A megoldáshoz használjon latin—magyar szótárat!

5. Változtassa meg a jelzős kifejezések számát!

viri crudelis ..........................., vultu stulto ..........................., verbum simile ..........................., ..........................., virtuti suae ..........................., regibus ultimis ..........................., ..........................., terram communem ..........................., currus aurei ..........................., ...........................

6. Tegye az is ea id névmás ragozott alakjai mellé az ille illa illud és a hic haec hoc megegyező alakjait!

eae ...., ...., eos ...., ...., eius ...., ...., earum ...., ...., eo ...., ...., ei (!) ...., ...., ...., ....

7. Jelölje írásban a sorok ritmusképletét!

donec eris felix, multos numerabis amicos,

    tempora si fuerint nubila, solus eris.

8. Fordítsa latinra!

1. A király Delphibe küldte a fiait. 2. Az apa elűzte a farkast. 3. Az anya a fiát Titusnak fogja elnevezni. 4. Brutus az anyjának csókot fog adni. 5. Apollo Pythián keresztül fog válaszolni.