10. olvasmány

A vatikáni mitográfus Proserpináról

Ceres, cum raptam a Plutone Proserpinam filiam diu quaesisset, tandem aliquando eam esse apud inferos comperit, quia a Plutone rapta fuerat. Pro qua re cum Iovis implorasset auxilium, ille respondit posse eam reverti, si nihil apud inferos gustasset. Illa autem Punici mali grana gustaverat. Inde Proserpina ad superos remeare non potuit. Sane Ceres postea meruisse dicitur, ut Proserpina sex esset cum matre mensibus, sex cum marito. Quod ideo fingitur, quia Proserpina ipsa est luna, quae toto anno sex mensibus crescit, sex deficit, ut crescens apud superos, et deficiens apud inferos videatur.

Szavak

Nyelvtan

A legtöbb olyan igei (vagy ritkábban) névszói kifejezés után, amikor a magyar nyelvben kijelentő alanyi vagy tárgyi mellékmondat következik, a latin a mellékmondat helyett infinitivusos szerkezetet használ. Ilyen kifejezések lehetnek pl.

a tudást, gondolást kifejező igék: tudja, hogy; nem tudja, hogy; azt hiszi, hogy; azt gondolja, hogy etc.

Az ilyen infinitivus alanya accusativusban áll. A szerkezet neve ezért accusativus cum infinitivo. Magyarra mellékmondattal fordítjuk. A latin szerkezet tehát három elemből áll: 1. a vezérige (verbum regens), 2. az infinitivus, 3. az accusativusban álló alany. A vezérigét a felismerhetőség kedvéért az elemzéskor be szoktuk keretezni. A latin az accusativus cum infinitivót nem értelmezi külön mondatként, hanem az egyszerű mondat részének tekinti, nem választjuk el tehát vesszővel az állítmánytól.

            Példánkban a vezérige és az infinitivusban foglalt cselekvés egyidejű: "Elterjedt a hír, hogy ostromolják" (tehát a hír elterjedésével egyidőben). Természetesen nemcsak egyidejű cselekvést fejezhetünk ki ebben a szerkezetben. Tehát nemcsak azt mondhatjuk: az a hír járta, hogy szolgák ostromolják a templomot, hanem azt is, hogy az a hír járta, hogy szolgák ostromolták, vagy hogy: szolgák fogják ostromolni a templomot. Az előbbit előidejűségnek (hiszen a hír elterjedése előtt történt), az utóbbit pedig utóidejűségnek (a cselekvés csak később fog bekövetkezni) nevezzük. Ezeknek a viszonyoknak a kifejezésére különféle infinitivusai vannak a latin nyelvnek. Az infinitivusok – mint a participiumok – igenemüket (genus) tekintve lehetnek aktívak vagy passzívak, actiójuk pedig lehet imperfectum, perfectum és instans. Így

                                                  activum                  passivum

Az infinitivus perfectusok közül az aktív képzéséről már fentebb volt szó a hiányos igék kapcsán (coepi etc.), a passivumban a participium perfectum mellé az esse (a létige infinitivusa) kerül. A participiumot egyeztetjük az accusativusban álló alannyal (erre utal a part. után álló 3-as szám), az acc. cum infinitivós szerkezetben tehát -um esse, -am esse, -um esse, többesben -os esse, -as esse, -a esse alakot vehet fel. Egyéb alakja nem lehet.

Az infinitivus instans activi képzése: supinum tő + -urus3 esse. Éppúgy egyeztetjük, mint az infinitivus perfectus passivit! A passzív infinitivust a supinum accusativusából és az eo, ire, ivi, itum igéből képzett körülírás fejezi ki. (A supinumot nem egyeztethetjük az alannyal, hiszen IV. declinatiós főnévként viselkedik: végződése mindig -um.)

Egy fontos megjegyzésünk van még: a deponens igék infinitivusainak kérdése. Ezen igecsoportól fentebb már volt szó. Ezen igék csak három infinitivust képeznek:

Pl. hortor 1 hortatus sum

Vagyis instans actióban nem a passzív, hanem az aktív alakú infinitivust képzik.

Fama erat servos templum expugnavisse – az a hír járta, hogy szolgák ostromolták meg a templomot.

Fama erat servos templum expugnaturos esse – az a hír járta, hogy szolgák fogják megostromolni a templomot.

Sacerdotes responderunt ... servos Verris signum sustulisse: A papnők azt felelték, hogy Verres szolgái elvitték a szobrot. Ebben az accusativus cum infinitivós szerkezetben az infinitivusnak tárgyi bővítménye van: signum, s minthogy alanya is tárgyesetben áll, két accusativus van a mondatban. Ez olykor zavaró lehet, hiszen a szórend nem ad egyértelmű felvilágosítást arról, melyik accusativus az infinitivus alanya és melyik a tárgya. Ebben a mondatban a szavak jelentéséből és a szövegkörnyezetből eldönthető, hogy ki végzi a cselekvést, és az mire irányul (nem a szobor vitte magával a szolgákat, hanem fordítva), de ez nincsen mindig így.

legyőzte az ellenséget. Nehéz eldönteni egyértelműen, melyik accusativus az alany és melyik a tárgy: ki győzött le kicsodát, a rómaiak az ellenséget, vagy az ellenség a rómaiakat. Ilyen esetben az infinitivusos szerkezetet átalakítjuk passzívvá, azaz aktív helyett passzív infinitivust használunk:

Fama erat hostes ab exercitu Romano devictos esse.

            Sacerdotes responderunt se omnia conspicatas esse. – A papnők azt válaszolták, hogy ők mindent láttak. Ha a verbum regensnek és az infinitivusnak az alanya azonos, akkor az accusativus minden esetben a visszaható névmás (me, te, se, nos, vos, se).

A nominativus cum infinitivo.

Az észrevevést, mondást, gondolást, parancsolást kifejező igék közül néhány, amennyiben (személyes) passzívumban állanak, egy másik igeneves szerkezetet, nominativus cum infinitivót vehetenek maguk mellé. Ebben az esetben a vezérige alanya és a kijelentő alanyi mellékmondat alanya mindig azonos (ezért személyes a passzívum, hiszen van kitett alanya). Ezért itt az alany valóban alanyesetben áll, ellentétben az acc. cum inf.-val, ahol a mellékmondat alanya – mint fentebb láttuk – tárgyesetben van.

            Aktív vezérige után tehát acc. cum inf., passzív (személyes passzívum) után nom. cum inf. következik.

(ti. ego) princeps Aeolium carmen ad Italos deduxisse modos. — El fogják mondani rólam, hogy elsőként ültettem át az aiol dalt itáliai mértékekre.

Xanthippe morosa fuisse. — Azt mondják, hogy Xanthippe zsémbes volt.

consules exercitum conscribere. — A consuloknak megparancsolják, hogy toborozzanak hadsereget.

 Remus a Romulo interfectus esse. — Romulus állítólag megölte Remust.

hostes venturi esse. — Azt gondolják, hogy az ellenség jönni fog.

Omnibus res atrocissima esse videbatur – mindenkinek úgy tűnt, hogy ez rendkívül elvetemült dolog. A video passzívuma azt jelenti: tűnik, látszik, és utána rendszerint nom. cum inf. következik.

            Az összetett infinitivusokat itt is egyeztetni kell az alannyal. Tehát az infinitivus perfectus passivi a nom. cum infinitivós szerkezetben -us esse, -a esse, -um esse, többes számban -i esse, -ae esse, -a esse alakban állhat, az inf. instans activi -urus esse, -ura esse, -urum esse, -uri esse, -urae esse, -ura esse alakokat vehet fel.

Az A részben előfordul egy olyan ige, melynek rendhagyóságáról már korábban, a semideponens igék kapcsán megemlékeztünk, de szövegben még nem került elő: fio fieri factus sum – lesz, válik vmivé, bekövetkezik, megtörténik

Mint látható, a praes. impf.-ban két alak hiányzik (plur. 1. és 2. személy), egyébként úgy viselkedik, mintha a III. coniugatióhoz tartozna. Perfectumai szabályosak, azaz összetettek, ahogyan azt fentebb – a passzív perfectumok kapcsán – már ismertettük.

A nolo nolle nolui ige ragozása. Az ige a non tagadószó és a volo velle volui ige összetételéből jött létre. Ebből következik, hogy ragozására az említett alapige nyomta rá bélyegét. A praes. impf.-ra kell nagyon vigyázni, mert bizonyos alakjait két szóba kell írni, a többi viszont összevont, egy szó. Megjegyzendő, hogy ahol az eredeti ige vol- töve bukkan fel, ott történik meg az összevonás, egyéb esetekben két szóban írjuk az alakokat. Ragozása a III. coniugatióhoz áll közel. Perfectumai szabályosak. Passzívuma nincs. Participium imperfectuma: nolens (nolentis). Imperativusáról beszéltünk.

Esettan

brevi tempore: az ablativus időegységet jelentő szavakkal (annus, mensis, dies, tempus) praepositio nélkül fejezi ki azt az időhatározót, mely a "mikor?", ritkábban a "mennyi idő alatt?" kérdésre felel. Jelen példánk az utóbbi kérdésre ad választ. A határozó neve ablativus temporis.

Feladatok

1. Alakítsa accusativus cum infinitivóvá az alábbi mellékmondatokat!

Ceres implorabat, ut filia sua reverteretur.

Iuppiter respondit, quia Proserpina non potest apud matrem esse.

Compertum est, quia filia eius malum gustabit.

Pluto dixit, quia non rapuit filiam Cereris.

Video, quia luna sex mensibus crescit, sex deficit.

2. Alakítsa nominativus cum infinitivóvá az alábbi mondatokat!

Respondetur, quia nihil gustatum est.

Videtur, quia luna ab inferis remeat.

Dictum est, quia non deficiet auxilium.

Fingitur, quia Proserpina a Plutone rapta est.

Iuppiter imploratur, ut filiam ad matrem revertat.

3. A „video” ige melyik infinitivusával fejezné ki az alábbiakat?

hogy lát

hogy látszott

hogy látott

hogy látszik

hogy látszani fog

4. Fordítsa magyarra az alábbi mondatokat!

Mater dixit filiam a marito raptam esse.

Mater dicit filiam esse rapturam a marito.

Filia dicitur a marito raptum iri.

Maritus dictus est filiam matris rapere.

Maritus dicitur matris filiam rapuisse.

5. Fordítsa latinra az alábbi mondatokat!

Úgy látszik, hogy a hold fogyóban van.

Látom, hogy a hold elfogyott.

Az válaszoltatott, hogy Ceres nem kért segítséget.

Azt válaszolták, hogy nem kéretett segítség Ceres által.

Azt mondtad, hogy az alvilágiak sokáig nem fognak visszajönni.