9. olvasmány

De morte inevitabili

Cotidie praeter oculos nostros transeunt hominum notorum ignotorumque funera, nos tamen aliud agimus, et subitum id putamus esse, quod futurum esse nobis tota vita denuntiatur. Quanto ille iustior, qui cum audivit filium mortuum esse, hanc vocem emisit:  “Ego, cum genui, tum moriturum esse scivi.” Non accepit filii mortem tamquam novum nuntium; quid enim novi est hominem mori, cuius tota vita nihil aliud est quam iter ad mortem? Quid dicam etiam duces multis triumphis conspicuos sorte defunctos esse inexorabili? Alium alio tempore fata comprehendent.

Szavak:

accipiō 3, -cēpī, -ceptum – (el)fogad ad + Acc. – praep. vmi felé agō 3, ēgī, actum – csinál, foglalkozik (amivel: Acc.) audiō 4, -īvī, -ītum – hall comprehendō 3, -endī, -ēnsum – megragad conspicuus 3 – szembetűnő, híres, jeles (amitől: Abl.)  dēfungor 3, -functus sum – beteljesít (amit: Abl.), meghal dēnūntiō 1, -āvī, -ātum – hírül ad, jelent dux, ducis (m) – (had)vezér ēmittō 3, -mīsī, -missum – kibocsát, kienged, kiad; vōcem ēmittere – hangot kiadni, szót kiejteni fātum, -ī / fāta, -ōrum (n) – végzet futūrum – lásd: sum fūnus, fūneris (n) – temetés, gyászmenet ignōtus 3 – ismeretlen inēvītābilis 2 – elkerülhetetlen inexōrābilis 2 – kérlelhetetlen iūstus 3 – igazságos; iūstior – igazságosabb

morior 3, mortuus sum (Part. inst.: moritūrus) – meghal nihil – semmi novum, -ī (n) – újdonság nūntius, -ī (m) – hír oculus, -ī (m) – szem praeter + Acc. – praep. vmi előtt/mellett el putō 1, -āvī, -ātum – vél, gondol quam – mint quantus 3 – mennyi (megszámlálhatatlan), mekkora; quantō – mennyivel quis, quid – ki, mi; quid novī? - mi (abban az) újság?; quid dīcam – minek mondjam? sciō 4, scīvī, scītum – tud sors, sortis (f) – sors, sorsvetés subitus 3 – hirtelen, váratlan tamen – mégis tamquam – mint, mintegy tōtus 3 – egész, teljes trānseō, -īre, -īvī/-iī, -ītum – átmegy, elhalad triumphus, -ī (m) – diadalmenet vōx, vōcis (f) – hang, szó

1. Catullus

2.1. Lucretius

3.1. Horatius 

3.2. Horatius és az európai művelődés

Nyelvtan

A legtöbb olyan igei (vagy ritkábban névszói) kifejezés után, amikor a magyar nyelvben kijelentő alanyi vagy tárgyi mellékmondat következik, a latin a mellékmondat helyett infinitivusos szerkezetet használ. Ilyen kifejezések lehetnek pl.

- a tudást, gondolást kifejező igék: tudja, hogy; nem tudja, hogy; azt hiszi, hogy; azt gondolja, hogy stb.,

- az érzékelést, észrevevést kifejező igék: látja, hogy; hallja, hogy; észreveszi, hogy stb.,

- a mondást jelentő igék;

- néhány parancsolást, tiltást jelentő ige.

Az ilyen infinitivus alanya accusativusban áll. A szerkezet neve ezért accusativus cum infinitivo. Magyarra mellékmondattal fordítjuk. A latin szerkezet tehát három elemből áll: 1. a vezérige (verbum regens), 2. az infinitivus, 3. az accusativusban álló alany. A vezérigét a felismerhetőség kedvéért az elemzéskor be szoktuk keretezni. A latin az accusativus cum infinitivót nem értelmezi külön mondatként, hanem az egyszerű mondat részének tekinti, nem választjuk el tehát vesszővel az állítmánytól.

            Példánkban a vezérige és az infinitivusban foglalt cselekvés egyidejű: "Elterjedt a hír, hogy ostromolják" (tehát a hír elterjedésével egyidőben). Természetesen nemcsak egyidejű cselekvést fejezhetünk ki ebben a szerkezetben. Tehát nemcsak azt mondhatjuk: az a hír járta, hogy az ellenség ostromolja a várost, hanem azt is, hogy az a hír járta, hogy az ellenség megostromolta, vagy hogy: az ellenség meg fogja ostromolni a várost. Az előbbit előidejűségnek (hiszen a hír elterjedése előtt történt), az utóbbit pedig utóidejűségnek (a cselekvés csak később fog bekövetkezni) nevezzük. Ezeknek a viszonyoknak a kifejezésére különféle infinitivusai vannak a latin nyelvnek. Az infinitivusok – mint a participiumok – igenemüket (genus) tekintve lehetnek aktívak vagy passzívak, actiójuk pedig lehet imperfectum, perfectum és instans. Így

                                                  activum                  passivum

Az infinitivus perfectusok közül az aktív képzését már fentebb láthattuk a hiányos igék kapcsán (coepi etc.):
A passivumban a participium perfectum mellé az esse (a létige infinitivusa) kerül. A participiumot egyeztetjük az accusativusban álló alannyal (erre utal a part. után álló 3-as szám), az acc. cum infinitivós szerkezetben tehát -um esse, -am esse, -um esse, többesben -os esse, -as esse, -a esse alakot vehet fel. Egyéb alakja nem lehet.

Az infinitivus instans activi képzése: supinum tő + -urus3 esse. Éppúgy egyeztetjük, mint az infinitivus perfectus passivit! A passzív infinitivust a supinum accusativusából és az eo, ire, ivi, itum igéből képzett körülírás fejezi ki. (A supinumot nem egyeztethetjük az alannyal, hiszen IV. declinatiós főnévként viselkedik: végződése mindig -um.)

Egy fontos megjegyzésünk van még: a deponens igék infinitivusainak kérdése. Ezen igecsoportól fentebb már volt szó. Ezen igék csak három infinitivust képeznek:

Pl. hortor 1 hortatus sum

Vagyis instans actióban nem a passzív, hanem az aktív alakú infinitivust képzik.

Fama erat hostes urbem oppugnavisse – az a hír járta, hogy az ellenség megostromolta a várost.

Fama erat hostes urbem oppugnaturos esse – az a hír járta, hogy az ellenség meg fogja ostromolni a várost.

Fama erat hostes urbem oppugnare. - Ebben az accusativus cum infinitivós szerkezetben az infinitivusnak tárgyi bővítménye van: urbem, s minthogy alanya is tárgyesetben áll, két accusativus van a mondatban. Ez olykor zavaró lehet, hiszen a szórend nem ad egyértelmű felvilágosítást arról, melyik accusativus az infinitivus alanya és melyik a tárgya. Ebben a mondatban a szavak jelentéséből és a szövegkörnyezetből eldönthető, hogy ki végzi a cselekvést, és az mire irányul (nem a város ostromolja az ellenséget, hanem fordítva), de ez nincsen mindig így.

 

Fama erat exercitum Romanum hostes devicisse.

– Az a hír járta, hogy a római sereg legyőzte az ellenséget.

Nehéz eldönteni egyértelműen, melyik accusativus az alany és melyik a tárgy: ki győzött le kicsodát, a rómaiak az ellenséget, vagy az ellenség a rómaiakat. Ilyen esetben az infinitivusos szerkezetet átalakítjuk passzívvá, azaz aktív helyett passzív infinitivust használunk:

Fama erat hostes ab exercitu Romano devictos esse.

Decius sciebat se moriturum esse. – Decius tudta (magáról), hogy meg fog halni. Ha a verbum regensnek és az infinitivusnak az alanya azonos, akkor az accusativus minden esetben a visszaható névmás (me, te, se, nos, vos, se).

A nominativus cum infinitivo.

Az észrevevést, mondást, gondolást, parancsolást kifejező igék közül néhány, amennyiben (személyes) passzívumban állanak, egy másik igeneves szerkezetet, nominativus cum infinitivót vehetenek maguk mellé. Ebben az esetben a vezérige alanya és a kijelentő alanyi mellékmondat alanya mindig azonos (ezért személyes a passzívum, hiszen van kitett alanya). Ezért itt az alany valóban alanyesetben áll, ellentétben az acc. cum inf.-val, ahol a mellékmondat alanya – mint fentebb láttuk – tárgyesetben van.

            Aktív vezérige után tehát acc. cum inf., passzív (személyes passzívum) után általában nom. cum inf. következik.

Hoc futurum esse nobis tota vita denuntiatur. - Egész életünkben azt adják hírül nekünk, hogy ez lesz.

Fertur Xanthippe morosa fuisse. — Azt mondják, hogy Xanthippe zsémbes volt.

Iubentur consules exercitum conscribere. — A consuloknak megparancsolják, hogy toborozzanak hadsereget.

 Remus a Romulo interfectus esse. — Romulus állítólag megölte Remust.

 hostes venturi esse. — Azt gondolják, hogy az ellenség jönni fog.

Omnibus videtur mors subita esse. – Mindenkinek úgy tűnik, hogy a halál hirtelen jön. A video passzívuma azt jelenti: tűnik, látszik, és utána rendszerint nom. cum inf. következik.

            Az összetett infinitivusokat itt is egyeztetni kell az alannyal. Tehát az infinitivus perfectus passivi a nom. cum infinitivós szerkezetben -us esse, -a esse, -um esse, többes számban -i esse, -ae esse, -a esse alakban állhat, az inf. instans activi -urus esse, -ura esse, -urum esse, -uri esse, -urae esse, -ura esse alakokat vehet fel.

A fio fieri factus sum (lesz, válik vmivé, bekövetkezik, megtörténik) ige rendhagyóságáról már korábban, a semideponens igék kapcsán megemlékeztünk, de szövegben még nem került elő: 

Mint látható, a praes. impf.-ban két alak hiányzik (plur. 1. és 2. személy), egyébként úgy viselkedik, mintha a III. coniugatióhoz tartozna. Perfectumai szabályosak, azaz összetettek, ahogyan azt fentebb – a passzív perfectumok kapcsán – már ismertettük.

A nolo nolle nolui ige ragozása. Az ige a non tagadószó és a volo velle volui ige összetételéből jött létre. Ebből következik, hogy ragozására az említett alapige nyomta rá bélyegét. A praes. impf.-ra kell nagyon vigyázni, mert bizonyos alakjait két szóba kell írni, a többi viszont összevont, egy szó. Megjegyzendő, hogy ahol az eredeti ige vol- töve bukkan fel, ott történik meg az összevonás, egyéb esetekben két szóban írjuk az alakokat. Ragozása a III. coniugatióhoz áll közel. Perfectumai szabályosak. Passzívuma nincs. Participium imperfectuma: nolens (nolentis). Imperativusáról beszéltünk.

Esettan

tota vita: az ablativus időegységet jelentő szavakkal (annus, mensis, dies, tempus, vita) praepositio nélkül fejezi ki azt az időhatározót, mely a "mikor?", ritkábban a "mennyi idő alatt?" kérdésre felel. Jelen példánk az utóbbi kérdésre ad választ. A határozó neve ablativus temporis.

Feladatok

1. Az alábbi formák többféleképpen értelmezhetők. Hogyan?

amate

quam

nostri

2. Húzza alá az infinitivusban álló alakokat!

dicta esse, salutant, fac, poni, audi, mori, mortui, facere, denuntiabis, denuntiatura esse

3. Alakítsa át úgy az alábbi mondatokat, hogy a zárójelben lévő kifejezésektől függjenek! Pl. (Vergilius dicit) Troia ab hostibus capta est. – Vergilius dicit Troiam ab hostibus captam esse.

1. (Dux vidit) Romani a Parthis vincuntur.

2. (Videbatur) Decius se pro patria devovebit.

3. (Poetae dicunt) Incolae Troiae novam patriam in Italia condere voluerunt.

4. Tegye az aktívumban állókat passzívumba, vagy fordítva!

denuntiavit ........................, audietis ........................, videberis ........................, interficis ........................, emitteris ........................, ..........................., acceptus erat ........................

5. Egyeztesse a ragozott főnevekkel a zárójelben lévő jelzőiket!

tempora (similis) ........................, ........................, sortem (inexorabilis) ........................, homines (ignotus) ........................, ........................, morte (subitus) ........................, oculi (hic) ........................, ........................

6. A következő kétértelmű acc. cum inf. szerkezeteket alakítsa át félreérthetetlen mondatokká! Alkossa meg mindkét lehetséges mondatot. Pl. Fama erat exercitum Romanum hostes vicisse. – Fama erat hostes ab exercitu Romano victos esse. ill. Fama erat exercitum Romanum ab hostibus esse victum.

1. Scio hunc hominem patrem meum interfecisse.

2. Regulus vidit milites draconem edere.

3. Dicunt Romanos Ligures in agrum publicum traducturos esse.

7. Mondja latinul!

1. Rómát Romulus alapította. 2. Hallottam, hogy Romulus alapította Rómát. 3. Állítólag Romulus alapította Rómát. 4. Regulus azt mondja, hogy jelenteni fogja a dolgot a szenátusnak. 5. Úgy tűnik, odaúszott hozzátok egy delfin.