|
|
 |
5. olvasmány
Hostes Ungri per loca nostra non simul ibant, sed turmatim. Quia nemo restiterat, ei urbes villasque invaserant et concremaverant, civesque imparatos insiliebant. Erat autem tunc inter nostrates frater fatuus, qui in monasterio deserto Ungros solus exspectabat. Ille vir duo vasa vinaria plena tamen callide servare poterat, quia Ungris omnia diruentibus haec dixit: „Sinite ista, viri boni! Quid bibemus, postquam abieritis?”.
(Ekkehard, Casus St. Galli 3. nyomán)
Szavak
|
abeō, -īre, -īvī / -iī, -itum – elmegy, abieritis (futurum) - el fogtok menni
bibo 3 bibi - iszik, bibemus (futurum) - inni fogunk
bonus 3 – jó, derék
callidus 3 - okos, ravasz; callidē – okosan, ravaszul
cīvis, -is (m, f) – polgár, lakos
concremō 1, -āvī, -ātum – feléget, eléget
dēsertus 3 – elhagyott
dīcō 3, dīxī, dictum – mond, megmond
dīruō 3 -ruī, -rutum – le-, szétrombol, dīruēns (-entis) - szétromboló
duo, duae, duo – kettő, két
eō, īre, īvī / iī, itum – megy
exspectō, 1, -āvī, -ātum – megvár, (be)vár
fatuus 3 – balga, együgyű
hic, haec, hoc – ez, haec - ezeket
hostis, -is (m) – ellenség
ille, illa, illud – ő, az
imparātus 3 – készületlen
insiliō 4 -siluī – megrohan, megtámad
inter + Acc. – praep. között
invādō 3 –vāsī, -vāsum – megtámad, rátámad
locus, -ī (m) – hely, loca, ōrum (n)– vidék, terület
monastērium, -iī (n) – kolostor, monostor
|
nēmō, -minis (m) – senki
noster, -tra, -trum – birt.nm. a miénk, a mi ...-nk
nostrās, -ātis – mienk, tsz.-ban: mieink
plēnus 3 – teli, tele
possum, posse, potuī – tud, -hat, -het, képes (amire: Inf.)
postquam – miután
quia - mivel
quis, quid – ki? mi? quid? - mit?
resistō 3 restitī – ellenáll, ellenszegül
servō 1, -āvī, -ātum – megőriz, megment
simul – egyszerre, egy tömegben
sinō 3, sīvī, situm – hagy, enged
sōlus 3 – egyedül(i)
tamen – mégis, legalább, mindazonáltal
tunc – (éppen) akkor
turmatim – csapatokban, csapatokra osztottan
Ungri, -orum – lásd: Hungarus 3
vās, vāsis (n) – edény
villa, -ae (f) – majorság, tanya
vīnārius 3 – boros, bor-
vir, -ī (m) – férfi
|
Nyelvtan
A praeteritum imperfectum a múltbeli folyamatos vagy ismétlődő cselekvés kifejezésére szolgáló igeidő.
Képzése: imperfectum tő + időjel + személyrag. Az időjel az I. és a II. coniugatióban -ba-, a III. és a IV. coniugatióban -eba- . Az egyes szám 1. személy személyragja itt: -m.
II. III. IV.
| I. |
II. |
III. |
|
IV. |
|
clama-ba-m
clama-ba-s
clama-ba-t
clama-ba-mus
clama-ba-tis
clama-ba-nt
|
tene-ba-m
tene-ba-s
tene-ba-t
tene-ba-mus
tene-ba-tis
tene-ba-nt
|
trah-eba-m
trah-eba-s
trah-eba-t
trah-eba-mus
trah-eba-tis
trah-eba-nt |
capi-eba-m
capi-eba-s
capi-eba-t
capi-eba-mus
capi-eba-tis
capi-eba-nt |
veni-eba-m
veni-eba-s
veni-eba-t
veni-eba-mus
veni-eba-tis
veni-eba-nt
|
A létige praeteritum imperfectuma: eram eramus
eras eratis
erat erant
A fero, ferre, tuli, latum praeteritum imperfectuma a III. coniugatio szerint alakul: ferebam stb.
A praeteritum perfectum viszonyított (tehát önállóan, önmagában igen ritkán alkalmazható) igeidő, mely azt fejezi ki, hogy a cselekvés egy másik múlt időhöz (tehát praeteritum imperfectumhoz vagy praesens perfectumhoz) viszonyítva még korábban történt. Magyarra múlt idővel fordítjuk, az előidejűség érzékeltetésére határozószót használhatunk: "előbb, korábban" stb.
képzése: perfectum tő + -eram -eramus
-eras -eratis
-erat -erant
|
clamav-eram
clamav-eras
clamav-erat
clamav-eramus
clamav-eratis
clamav-erant
|
tenu-eram
tenu-eras
tenu-erat
tenu-eramus
tenu-eratis
tenu-erant
|
trax-eram
trax-eras
trax-erat
trax-eramus
trax-eratis
trax-erant
|
ven-eram
ven-eras
ven-erat
ven-eramus
ven-eratis
ven-erant
|
A létige praeteritum perfectuma is szabályosan: fueram, fueras, fuerat stb.
Az eo ire ivi (ii) itum (menni) ige ragozása. A tő egyetlen hang: e-, de csak akkor, ha utána mély hangrendű magánhangzó következik, egyébként i-.
praesens imperfectum: eo, is, it, imus, itis, eunt
praeteritum imperfectum: ibam, ibas, ibat, ibamus, ibatis, ibant
A perfectumok képzése szabályos (az iv- perfectum tő mellett létezik i- is): ivi, ivisti, ivit stb. iveram, iveras stb. Az i- perfectum tő esetén bizonyos összevonásokra kerül sor.
A volo velle volui praesens imperfectuma: volo, vis, vult, volumus, vultis, volunt. Praeteritum imperfectuma: volebam, volebas, volebat, volebamus, volebatis, volebant. (Mintha III. coniugatiós lenne.) Praeteritum perfectuma, mint a többi igéé: volueram, volueras, voluerat etc.
A possum, posse, potui (tud, képes) ige ragozása.
Az indicativus imperfectum alakjai esetében a possum ragozása a létigéét követi: a létige megfelelő alakja elé magánhangzós (e-) szókezdet esetén pot- előtag kerül (est - potest, eram - poteram), amely mássalhangzós szókezdet (s-) előtt a hasonulás miatt pos- alakban jelenik meg (sum - possum).
Tehát:
praesens imperfectum: possum, potes, potest, possumus, potestis, possunt
praeteritum imperfectum: poteram, poteras, poterat stb.
Az ige perfectum alakjai szabályosak.
A felszólító mód (imperativus)
A felszólító módot csak két személyben lehet képezni: egyes szám második és többes szám második személyben. Úgy képezzük, hogy az egyes számban mind a 4 coniugatióban az infinitivusból levágjuk a -re képzőt. Azaz az egyes számú imperativus az I., II. és IV. coniugatióban megegyezik az imperfectum tővel, a III.-ban a mássalhangzós (vagy -u-) tő után, ill. az -i- tő helyére egy -e módjel kerül. Többes számban a képzése: imperfectum tő + -te, a III. coniugatióban a mássalhangzós és -u- tövűeknél + -ite.
praesto 1 - praesta! praestate!
video 2 - vide! videte!
venio 4 - veni! venite!
descendo 3 - descende! descendite!
capio 3 - cape! capite!
Néhány ige egyes számban rendhagyó, rövid imperativus alakot képez:
dico 3 dixi, dictum - dic! dicite!
duco 3, duxi, ductum (vezet) - duc! ducite!
facio 3 - fac! facite!
fero, ferre - fer! ferte!
A létige imperativusa: es! este!
Az adverbium
A melléknevekből adverbiumot, határozószót képezhetünk: hosszú - hosszan; rövid - röviden; szerencsés - szerencsésen.
Az I–II. declinatióban ragozódó latin melléknevek -e, a III. declinatióban ragozódók pedig -iter adverbiumképzőt kapnak a sing. gen. ragja helyére:
pl. longus 3 - longe,
pulcher, pulchra, pulchrum - pulchre,
brevis 2 - breviter,
felix (felicis) - feliciter.
(Kivételt képeznek a participiumi eredetű -ns végű melléknevek, melyeknél -ter képző van, előtte a -t- kiesik: prudens [okos], gen.: prudent|is, adverbiuma: pruden|ter.)
Az adverbiumok fokozásáról (hosszú - hosszan, hosszabban, leghosszabban) később lesz szó.
A bonus 3 melléknév adverbium alakja: bene (jól), a malus 3-é male (rosszul).
Feladatok
1. Kösse össze az azonos idejű és/vagy módú igealakokat! (A szám és a személy lehet eltérő!)
bibe sivi
ibant diruitis
abis resistite
insiluit servaverat
invaserant eram
2. Válogassa ki az alábbi igék közül az imperfectumokat!
insilit, restitit, potuit, sivit, abit, dicit, fuit
imperfectumok:......................................................................................
3. Tegye egyesből többesbe a jelzős kifejezéseket!
viro diruenti ..................., ..................., fratris fatui ..................., monasterium nostrum ..................., ..................., civem imparatum ..................., hoste deserto ...................
4. Egyeztesse a zárójelben szereplő névmást a ragozott főnévvel (a zárójelben álló szó csak azt mutatja meg, melyik névmásra gondolunk, semmilyen szempontból nincs egyeztetve a főnévvel)!
hosti (idem) ...., res (qui) ...., ...., ...., omnia (iste) ...., ...., urbes (is) ...., ...., vas (qui) ...., ...., viri (iste) ...., ...., civium (idem) ...., loco (ipse) ...., ....,
5. Melyik nem illik a többi közé, és miért?
a. Ungris, viris, fratris, villis
b. resistit, sinit, it, insiluit
c. villa, vasa, omnia, loca
6. Fordítsa latinra!
1. A magyarok lerombolták a kolostorunkat. 2. Az a férfi, aki egyedül bevárja az ellenséget, ostoba. 3. Gyújtsátok fel a várost, testvéreim! 4. A borosedényem, amit őriztem, korábban a tiéd volt. 5. Ravaszul megtámadtuk az ellenség faluját, de nem tudtuk felgyújtani, mert ők ellenálltak.
|