11. olvasmány

De templo Iovis Feretrii

Sabinis agros effuse vastantibus fit obvius cum exercitu Romulus, levique certamine docet vanam sine viribus iram esse. Exercitu hostium fugam capessente regem eorum obtruncat et spoliat; duce occiso urbem eorum capit. Inde exercitu victore reducto ipse spolia ducis hostium caesi suspensa ferculo gerens in Capitolium escendit, ibique ea cum ad quercum sacram deposuisset, simul designavit novo templo Iovis fines. “Iuppiter Feretri – inquit –, haec tibi victor Romulus rex regia arma fero, templumque his regionibus dedico, sedem opimis spoliis, quae regibus ducibusque hostium caesis posteri ferent.”

Szavak:

Az ezüstkori római irodalom

1.1. Seneca

2.2. Seneca és az európai művelődés

3.1. Tacitus

3.2 Tacitus és az európai művelődés

4. A római regény: Petronius és Apuleius

Nyelvtan

Az adverbium
A legtöbb latin melléknévből lehet határozószót, azaz adverbiumot képezni, mindhárom fokban. Ez az alak leggyakrabban módhatározót fejez ki. Ragozni nem lehet.

Az alapfokú adverbium képzése úgy történik, hogy a melléknév immár jól ismert semlegesnemű singularis genitivus végződése (-i, ill. -is) helyére I-II. declinatióban -ē, III. declinatióban -iter végződést illesztünk.

Pl. effusus 3 (szétszóródott) - effuse (szétszóródva)

fortis 2 (bátor) - fortiter (bátran)

A part. impf. act.-ból és ehhez hasonló melléknevekből úgy képezünk adverbiumot, hogy a genitivusi -is végződést egy -er végződésre cseréljük.

Pl. sapiens (-entis): bölcs - sapienter: bölcsen

Középfokban az adverbium megegyezik a melléknév semlegesnemű sing. acc. alakjával. Tehát: fortius = bátrabb v. bátrabban.

A felsőfokú adverbiumot a felsőfokú melléknévből szabályosan képezzük.

Pl. fortis 2 - fortissimus 3 - fortissime (a legbátrabban v. igen bátran)

Az ablativus absolutus

Az olvasmányban számos olyan főnév + participium kapcsolatot találunk, melyek mind ablativusban állanak. Pl. exercitu fugam capessente, regibus ducibusque caesis etc. Ez a most először előforduló igeneves szerkezet az ablativus absolutus, mely mellékmondat rövidítésére szolgál. Ötféle mellékmondatot rövidíthet; ezek: időhatározói, okhatározói, módhatározói, megengedő, illetve feltételes. Szerkezete: főnév (vagy azt helyettesítő névmás) + participium, nemben, számban és esetben egyeztetve. Formailag tehát olyan jelzős szerkezet, amely mindig ablativusban áll. Lehet egyes, illetve többes számú, s bármilyen grammatikai nemű a főnév nemétől függően. Legtöbbször kétféle participiumot használ a lehetséges négyből a latin ebben a szerkezetben: a participium imperfectum activit, illetve a perfectum passivit. (A participium imperfectum activi sing. abl.-a itt kötelezően -e!) A mellékmondat alanya a főnév vagy névmás, állítmánya pedig az igenév lesz. A participium imperfectum aktív állítmányú, a perfectum pedig passzív állítmányú mondatokat rövidít. A participium imperfectum egyidejű a mondat állítmányával, a perfectum pedig előidejű.

            A szerkezet sémája hasonló az accusativus cum infinitivóéhoz, azaz a mellékmondat alanya a főnév (vagy az azt helyettesítő névmás), a mellékmondat állítmánya pedig az igenév lesz, csak itt az igenév participium és nem infinitivus.

            A legegyszerűbb és gyakran alkalmazható fordítási mód az időhatározói mellékmondattá való felbontás. Gondosan ügyelnünk kell a participium jellemzőire: a participium impf. act.-ból a magyar mellékmondatban cselekvő és egyidejű állítmány lesz, tehát a mellékmondat bevezető kötőszava: amikor, miközben, mialatt.

exercitu fugam capessente – miközben a sereg futásnak eredt (időhatározó)

                        vagy: mivel a sereg futásnak eredt (okhatározó)

A fordítás során figyelemmel kell lennünk arra, hogy a participium perf. pass. szenvedő állítmányt fed, tehát magyarul tárgy lesz a latin alanyból:

regibus hostium caesis – szó szerint: miután az ellenség királyai megölettek,

                 a magyar nyelvnek megfelelően: miután az ellenség királyait megölték.

Azt, hogy az ötféle mellékmondati variáns közül éppen melyik illik legjobban az adott szövegbe, az adott teljes mondat jelentése és a szöveg kontextusa mutathatja meg. Gyakorlati módszerként azt ajánlhatjuk, hogy végig kell próbálni a lehetőségeket, s így kell kiválasztanunk a szövegünkbe illő jelentést.

A szerkezet mindkét része vehet maga mellé bővítményeket, pl. a főnév birtokos vagy minőségjelzőt, névmást, a participium határozót, vagy – amennyiben cselekvő – tárgyat.

Az eddigiekből kiderült, miért ablativus a konstrukció neve. Absolutusnak viszont azért hívják, mert az ablativusban álló alany semmilyen alakban nem fordul elő a főmondatban. "Eloldott" (absolvo 3 -solvi -solutum – eloldani, feloldani, ti. ebben az esetben attól a tagmondattól, amelyben a szerkezet áll), "független" a szerkezet formailag a főmondattól.

Fordítási lehetőségek.

Urbe capta Romani domum repetiverunt.

1. Alárendelő mellékmondattal: Miután elfoglalták a várost, a rómaiak hazatértek.

2. Névutós szerkesztéssel, amikor is a participium főnevesül, a főnév birtokos jelző lesz: A város elfoglalása után a rómaiak hazatértek.

3. Olykor határozói igenévvel: A rómaiak a várost elfoglalva hazatértek.

            Az ablativus absolutus helyettesíthető mellékmondattal is.

Pl. Romulo regnante bellum fuit cum Sabinis. (regno 1 - uralkodik) vagy: Dum Romulus regnabat, bellum fuit cum Sabinis. - Romulus uralkodása alatt háború volt a szabinokkal.

Hostibus conspectis milites fugam capessiverunt. vagy: Postquam hostes conspecti sunt, milites fugam capessiverunt. - Miután megpillantották az ellenséget, a katonák futásnak eredtek.

            Az ablativus absolutust nem választja el vessző a mondat többi részétől.

            Van egy olyan szerkezet, amelyben nincs participium, és mégis ebbe a kategóriába soroljuk. Pl. Hannibale vivo – amíg Hannibal él; Hannibal életében (vivus 3 - élő). Ennek magyarázata, hogy az ablativus absolutusból elmaradhat a participium, de csak egyetlenegy esetben: ha a létige part. impf. activije kellene hogy szerepeljen benne. A létigének ezt az alakját nem használták. Ennek következtében az eredeti mellékmondatból: dum (miközben, amíg) Hannibal vivus est, erat, erit (attól függően, hogy a tagmondat, amiben áll az abl. abs., milyen idejű állítmánnyal rendelkezik) – amíg Hannibal él, élt, élni fog - elmarad a létige, aztán az alanyból és a vele egyeztetett állítmánykiegészítőből (jelen esetben melléknév, de lehet főnév is) ablativusban álló rövidítmény lesz. Ennek neve: ablativus absolutus mancus. A mancus jelző arra utal, hogy "csonka" a szerkezet, hiszen nélkülözi a participiumot. Az állítmánykiegészítő ilyenkor többnyire valamilyen állapotot kifejező melléknév (tudó, nem tudó, akaró, nem akaró, élő etc.), főnév esetén pedig kort, hivatalt, valamilyen cselekvő személyt fejez ki. További példák: me inscio (inscius 3 – nem tudó) – tudtomon kívül; Cicerone consule – Cicero consulsága idején; Caesare et Antonio consulibus – Caesar és Antonius consulsága alatt; matre viva – anyám életében, amíg anyám él (mater, matris f - anya).

A supinum

Ezt a főnévi igenevet az 1. olvasmánynál, az ige szótári alakjánál egyszer már említettük, de jellemzőit részleteiben nem tárgyaltuk. Összesen két alakban fordul elő: singularis accusativusban, illetve ablativusban. Az accusativus (melyet a szótári alak is tartalmaz) mindig um-ra, az ablativus pedig u-ra végződik. Esetragjai tehát a IV. declinatióból valók.

            A supinum ablativusa tekintethatározói (abl. limitationis) szerepben szokott előfordulni. Pl. Unum hoc satis erit dictu (satis - elég)– Elég lesz ezt az egyet említeni ("említés tekintetében ez az egy elegendő"). Vagy: Horribile dictu/visu – Szörnyű említeni/látni.

        A supinum accusativusa célhatározót fejez ki, ám használata nagyon korlátozott, mivel csak mozgást vagy mozgatást jelentő igék (mitto, do, voco, eo, venio, proficiscor etc.) mellett szerepel. Pl. Caesar venit Romam captum. – Caesar azért jött, hogy Rómát elfoglalja. Ligures legatos ad senatum miserunt deprecatum. (mitto 3 misi missum - küld) – A ligurok követeket küldtek a senatushoz, hogy könyörögjenek.

A példákból láthatjuk, hogy a supinum tárgyat vehet maga mellé, és deponens igékből is megképezhető.

A latin mondat alanya

A latinban az alanyt többféle módon fejezhetjük ki. Eddig leggyakrabban főnévi alannyal találkoztunk, de mint láthattuk, szerkezet is betöltheti ezt a mondattani funkciót, pl. az acc. cum inf.: fama erat hostes urbem oppugnare. A nom. cum inf. pedig mindig alanyi szerepben áll. Lehet alany névmás is, akár személyes: Ego, cum genui, tum moriturum esse scivi..., akár mutató: ipse sibi perniciei fuit. Sőt még infinitivus is lehet az alany: Dulce est pro patria mori.

                    Előfordul, hogy a mondatnak általános alanya van, ebben az esetben vagy nincs kitett alany, vagy határozatlan névmás látja el ezt a funkciót:

Quae volumus, ea credimus libenter. (credo 3 credidi, creditum - elhisz) – Amit akarunk, azt szívesen elhisszük.

Dicet quispiam nos male fecisse. – Valaki azt fogja mondani, hogy rosszul cselekedtünk.

Utóbbi esetben egyszerűbb a helyzet, hiszen van alany a mondatban, csak a szófaja speciális. Előbbi esetben az állítmány közli csak azt a tényt, hogy mindenkire, illetve sokakra vonatkozik a mondat tartalma. Ilyenkor az állítmány lehet:

1. cselekvő ige plur. 1. személye; erre volt fentebb példa;

2. cselekvő ige plur. 3. személye; Dicunt Caesarem fortem fuisse. – Azt mondják, Caesar bátor volt.

3. cselekvő ige sing. 2. személye; Memoria minuitur, nisi eam exerceas.

4. tárgyas ige személyes szenvedő alakja; Roma a Romulo condita esse dicitur. – Azt mondják, Rómát Romulus alapította.

5. tárgyatlan ige személytelen szenvedő alakja; Sic itur ad astra. – Így jutunk a csillagokig.

Feladatok

1. Tegye a következő igealakokat imperfectumból perfectumba, illetve fordítva, az összes többi jellemzőt változatlanul hagyva!

caesus est ....................., erunt ..........., factum est ...................., dedicatus esset ....................., reducetur ............, escenderit ..................., ..................., docuisti ............., spoliaret ..................

2. Az esetet változatlanul hagyva tegye a következő jelzős kifejezéseket egyesből többesbe, vagy fordítva!

levi certamini ................., quercum sacram ..............................., finibus novis ..................., ......................., exercitus caesi ......................., ...................., duce occiso ...............................

3. Fejezze ki mellékmondattal az alábbi ablativus absolutusos szerkezeteket (az előidejűséget cum + coni. perfectumai, egyidejűséget cum + coni. imperfectumai fejezzék ki)!

I. Sabinis agros vastantibus Romulus aliud agebat. II. Exercitu reducto Romulus in Capitolium escendit. III. Militibus fugam capessentibus rex occisus est. IV. Romulus spoliis ad quercum sacram depositis templo fines designavit. V. Romulo vivo hostes nunquam in tuto erunt (kötőszó: dum + ind.).

4. A participium imperfectum ablativusának alakja megmutathatja, hogy ablativus absolutusos szerkezetről van-e szó. Fordítsa le a két mondatot!

Rex mihi respondit voce amicitiam simulanti.

Rege amicitiam simulante milites impetum in me fecerunt.

5. Egyeztesse a ragozott főnévvel a névmást!

duci (is) ..............., victorum (ipse) ..............., ferculo (ille) ..............., ..............., arma (hic) ..............., ..............., exercitus (is) ..............., ..............., ..............., ..............., dies (qui) ..............., ..............., ...............

6. Határozza meg, hogy milyen mondatot rövidít az ablativus absolutus (idő-, mód-, okhatározó, megengedő, feltételes)! A feladat megoldásához használjon szótárt!

I. Homines omnis timoris expertes esse debent deo res humanas moderante.

II. Pietate adversum deum sublata fides etiam et societas generis humani tollitur.

III. Pythagoras Tarquinio Superbo regnante in Italiam venit.

IV. Xerxes interfectis sacerdotibus Athenas incendio delevit.

V. Fabricius ad Pyrrhum non transiit quarta (quartus 3 – itt: negyed) parte regni promissa.

VI. Camillus novum exercitum scripsit nullo militiam detrectante.

7. Fordítsa latinra!

1. A csata megvívása után a rómaiak hazatértek. 2. A megölt ellenség kifosztása közben a katonáknak elébe került egy dögletes kígyó. 3. Miután a hírt meghallották, kiabálni kezdtek a katonák. 4. A győztes Romulus, miután felakasztotta a fegyvereit egy tölgyfára, azt mondta, hogy a rómaiak igen bátran harcoltak, a szabinok haragja pedig hiábavaló volt.