A britannok életmódja

Caius Iulius Caesar (Kr. e. 100–44) nemcsak az egész ókor egyik legjelentékenyebb politikusa és hadvezére volt, hanem a római próza aranykorának Cicero mellett a legjelentősebb szerzője. Két azonos műfajú hosszabb alkotása maradt ránk: Commentarii de bello Gallico és Commentarii de bello civili. A commentarii a tisztségviselők (magistratus) hivatali beszámolójából Caesar műveivel emelkedett az irodalmi műfaj rangjára. A politikus ezekben a műveiben egyes szám harmadik személyben beszéli el, magyarázza meg és próbálja érthetővé tenni cselekedeteit. Egyszerűen, kevés szóval, mégis hatásosan és láttató módon ábrázol.

            A Commentarii de bello Gallico V. könyvében, amelynek nyomán készült szövegünk, a második britanniai partraszállással kapcsolatban (Kr. e. 55) tesz egy rövidebb kitérőt és bemutatja a sziget őslakosainak életformáját.

 

            Britanniae pars interior ab iis incolitur, qui in insula nati sunt, maritima pars ab iis, qui praedae ac belli causa ex Belgio transierunt et ibi permanserunt. Hominum est infinita multitudo creberrimaque aedificia fere Gallicis consimilia, pecorum numerus ingens. Nascitur ibi plumbum album in mediterraneis regionibus, in maritimis ferrum, sed eius exigua est copia; aere utuntur importato.

            Ex omnibus incolis Britanniae longe sunt humanissimi, qui Cantium incolunt, quae regio est maritima omnis, neque multum a Gallica differunt consuetudine. Interiores plerique frumenta non serunt, sed lacte et carne vivunt pellibusque sunt vestiti. Omnes vero se Britanni vitro inficiunt, quod caeruleum efficit colorem, atque hoc horribiliores sunt in pugna aspectu; capilloque sunt promisso atque corpore raso praeter caput et labrum superius. Uxores habent deni duodenique inter se communes et maxime fratres cum fratribus parentesque cum liberis; sed si qui sunt ex his nati, eorum habentur liberi, quo primum virgo quaeque deducta est.

(Bellum Gallicum V.12., 14.)

Szavak

albus 3 – fehér

aspectus, -us, m. – megjelenés, külső; aspectu – magyarázatát lásd a nyelvtanban!

Belgium, -ii, n. – Gallia Belgica egy része, ma Észak-Franciaország területén fekszik (Artois)

Britannia, -ae, f. – Britannia; a mai Nagy-Britannia neve az ókorban

Britannus 3 – britannus

caeruleus 3 – kék

Cantium, -ii, n. – Britannia délkeleti része (ma Kent)

capillus, -i, m. – haj

causa, -ae, f. – ok; causa (abl.!) + gen. – miatt, végett; vigyázat! a vonzata után áll!

color, -oris, m. – szín

consimilis 2 – egészen hasonló; akihez/amihez: dat.

consuetudo, -inis, f. – szokás

copia, -ae, f. – készlet, bőség

creber crebra crebrum – sűrű, szorosan egymás mellett álló, számos

deduco 3 -duxi -ductum – levezet, elvezet; itt: férjhez ad

differo differre distuli dilatum – eltér, különbözik; akitől/amitől: a, ab + ablativus

duodeni -ae -a – tizenkettő-tizenkettő

efficio 3 -feci -fectum – létrehoz, alkot; tesz vmivé, vmilyenné; akit/amit amivé/amilyenné: mindkettő accusativus

exiguus 3 – szűkös, kicsiny, jelentéktelen

ferrum, -i, n. – vas

frumentum, -i, n. – gabona, búza

Gallicus 3 – gall, galliai

habeo 2 habui habitum – bír, birtokol, van vmije; számít, tekint vminek

hoc – a horribiliores melletti okhatározó: "emiatt, ennek következtében" (ti. hogy befestik magukat)

humanus 3 – emberi(es); művelt, finom

importo 1 – bevisz, beszállít

incolo 3 -colui -cultum – lakik, megtelepszik; ahol: accusativus

inficio 3 -feci -fectum – színez, befest

infinitus 3 – határtalan, végtelen

interior -ius (az intra praepositióból származó középfokú melléknév, alapfoka nincs) – belső, beljebb lévő

labrum, -i, n. – ajak

lac, lactis, n. – tej

longe – messze, távol; felsőfok mellett túlzófokot jelent: "messze a leg..."

maritimus 3 – tenger mellett fekvő, tengeri

maxime – leginkább, különösen, főképpen

mediterraneus 3 – a szárazföld belsejében lévő, szárazföldi

multum adv. – nagyon, sokat, sokszor

nascor 3 natus sum – születik, származik, ered, keletkezik

neque – és nem, sem

numerus, -i, m. – szám, mennyiség

parens, -entis, m.f. – szülő

pars, partis, f. – rész, terület

pellis, -is, f. – állati bőr, irha, bunda; pellibus – ablativus! eszközhatározó vagy állandó határozó

permaneo 2 -mansi -mansum – (meg)marad, állandóan megmarad vhol

plerique pleraeque pleraque – a legtöbben, a többség

plumbum, -i, n. – ólom

praeter praep.+ acc. – kivéve, kivételével

promitto 3 -misi -missum – növeszt, megereszt

pugna, -ae, f. – harc

quisque quaeque quidque – ki-ki, mindegyik

quo adv. – ahová (ti. "amelyik férfihoz" értelemben)

rado 3 rasi rasum – levakar, leborotvál

regio, -onis, f. – vidék, tájék, égtáj

sero 3 sevi satum – vet, ültet

si qui – azaz si aliqui, ti. si, illetve ne kötőszók után az aliquis előtagja elmarad

superior -ius (középfokú alak; vagy a superus 3-ból, vagy super praep.-ból) – feljebb levő, felsőbb

transeo -ire -ii -itum – átmegy, átkel

utor 3 usus sum – él vmivel, használ vmit amit/amivel: abl.

vestio 4 vestivi vestitum – (fel)ruház, öltöztet, beföd; amibe/amivel: ablativus

vitrum, -i, n. – kékes nedvet adó növény, festőcsülleng; vitro – eszközhatározó

vivo 3 vixi victurus – a már szerepelt igének a vonzata itt eszközhatározóként ablativus

 

Nyelvtan

A melléknevek áttekintése

Alaktani viselkedésük alapján a latin nyelv mellékneveit három fő csoportra oszthatjuk: 3 végű melléknevek, 2 végű melléknevek és 1 végű melléknevek.

A háromvégű mellékneveknek mind a három grammatikai nem számára külön végződésük van. Ez leggyakrabban -us, -a, -um pl. longus, longa, longum (a szótárban: longus3) vagy -er, -a, -um pl. pulcher, pulchra, pulchrum, liber, libera, liberum, ezeket a mellékneveket az I., illetve a II. declinatióban ragozzuk. (Elvétve akadnak -er, -is, -e végződésű, három alakú melléknevek, amelyek a III. declinatióba tartoznak s erős -i tövűek.)

A kétvégű melléknevek végződése mindig -is, -e (-is – hímnem, nőnem, -e –semlegesnem), ragozásuk a III. declinatióban az erős -i tövűek ragozását követi, pl. brevis, breve (a szótárban: brevis2).

Az egyvégű melléknevek egyetlen végződése szolgál mindhárom nem kifejezésére. Jórészt szintén a III. declinatio erős -i tövűjei közé tartoznak. Szótári alakjuk közli a sing. genitivusukat – a főnevektől való megkülönböztethetőségük miatt zárójelben: pl. felix (felicis).

 

A melléknevek fokozása és az adverbiumképzés.

A középfok két dolgot jelenthet: vagy egy másik személlyel/dologgal összevetve nagyobb mértékű tulajdonság áll fenn a jelzett szóban, vagy a szokásosnál nagyobb tulajdonságot hordoz a jelzett főnév: felicior: boldogabb — meglehetősen, igencsak boldog.

A felsőfok egyrészt a magyarhoz hasonlóan valamely tulajdonság kiemelését jelenti minden máshoz képest, másrészt nagyítását: felicissimus: legboldogabb — igen-igen boldog.

Középfokban a melléknév -ior, -ius képzőt kap, -ior hím- és nőnemben, -ius semlegesnemben. A képzőt a sing. gen. ragja helyére tesszük. Pl. long|i, — longior, longius; brev|is — brevior, brevius; felic|is — felicior, felicius. A III. declinatióban ragozzuk őket és mássalhangzós tövűek. A semlegesnem ragozása csak sing. és plur. nominativusban, illetve accusativusban tér el a többiekétől.

sing. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.   plur. Nom. Acc. Gen. Dat. Abl.

masc. capillus longior capillum longiorem capilli longioris capillo longiori capillo longiore     capilli longiores capillos longiores capillorum longiorum capillis longioribus capillis longioribus

fem. vita longior vitam longiorem vitae longioris vitae longiori vita longiore     vitae longiores vitas longiores vitarum longiorum vitis longioribus vitis longioribus

neutr. bellum longius bellum longius belli longioris bello longiori bello longiore     bella longiora bella longiora bellorum longiorum bellis longioribus bellis longioribus

 

Felsőfokban -issimus3 (-issimus, -issima, -issimum) toldalékot teszünk a sing. gen. ragja helyére. Az így kapott alakot az I–II. declinatióban ragozzuk. Pl.: long|i — longissimus 3, brev|is — brevissimus 3, felic|is — felicissimus 3. Az alapfokban -er végű melléknevek felsőfoka -rimus3, amit a hímnem sing. nominativusához teszünk, pl.: pulcherrimus 3.

 

Rendhagyóságok

            Az öt leggyakoribb melléknév fokozása rendhagyó: fokozott alakjaikat ugyanis eltérő tövekből képezzük:

A multus középfokában egyes számban hiányzik a hím- és a nőnem, a plus csak semlegesnemben használatos. Egyébként pedig gyenge -i tövűként viselkedik. sing. nom.–acc.: plus; gen.: pluris; egyes számban több alak nincs; pluralisa teljes: hím- és nőnem: nom.-acc.: plures; gen.: plurium; dat.-abl.: pluribus; semlegesnem: nom.-acc.: plura; gen.: plurium; dat.-abl.: pluribus.

 

Hat -ilis végű melléknévnek a felsőfokát -limus3 toldalékkal képezzük, amit a sing. gen. ragja helyére teszünk. Ezek:

 

facilis2 – könnyű difficilis2 – nehéz similis2 – hasonló dissimilis2 – különböző gracilis2 – kecses humilis2 – alacsony

facillimus 3 difficillimus 3 simillimus 3 dissimillimus 3 gracillimus 3 humillimus 3

 

Rendhagyó a vetus (gen.: veteris; jelentése: régi, ősi) egyvégű melléknév fokozása is: vetustior, vetustius a középfoka, veterrimus 3 a felsőfoka. Egyébként ennek a melléknévnek az alapfoka III. declinatiós, de mássalhangzós tövű! Mássalhangzós tövű a szintén egyvégű dives (gen.: divitis; jelentése: gazdag) is, középfoka: divitior, divitius vagy ditior, ditius; felsőfoka: divitissimus 3 vagy ditissimus 3. Itt tehát valójában nem képzési rendhagyóság áll fenn, hanem a melléknév egy szótagot (-vi-) kivethet magából.

 

A melléknevekből adverbiumot, határozószót képezhetünk: hosszú  hosszan, hosszabban, leghosszabban; rövid röviden, rövidebben, legrövidebben; szerencsés szerencsésen, szerencsésebben, legszerencsésebben.

Az I–II. declinatióban ragozódó latin melléknevek -e, a III. declinatióban ragozódók pedig -iter adverbiumképzőt kapnak a sing. gen. ragja helyére: pl. longe, pulchre, breviter, feliciter. (Kivételt képeznek a participiumi eredetű -ns végű melléknevek, melyeknél -ter képző van, előtte a -t- kiesik: prudens [okos], gen.: prudent|is, adverbiuma: pruden|ter.)

 

Az adverbiumot fokozhatjuk: középfokban megegyezik a középfokú melléknév semlegesnemével: longius, brevius, felicius. Felsőfokban képzője -e, amit a sing. gen. ragja helyére teszünk: longissime, brevissime, felicissime, pulcherrime, simillime etc.

Az említett rendhagyó fokozású mellékneveknek az alapfokú adverbiumai (valamint a középfokú magis) is rendhagyóak.

bonus  bene malus  male magnus  parvus   multus  multum

melius peius magis minus plus

optime pessime maxime minime plurime

 

A facilis alapfokú adverbiuma facile, a difficilis adverbiuma difficulter, az audax melléknévé pedig audacter. (Közép- és felsőfokuk szabályosan.)

 

Esettan

1. Ablativus comparationis – A középfokú melléknév mellett puszta (praepositio nélküli) ablativus jelöli azt, akivel vagy amivel összehasonlítunk valamit. Ezek a szavak mondják meg, hogy kinél vagy minél nagyobb, jobb, rosszabb stb. valaki vagy valami. Ezt nevezzük abl. comparationisnak. Pl. Nihil est melius libertate. Exegi monumentum aere perennius.

2. Ablativus mensurae – Az ablativus comparationishoz hasonlóan puszta ablativusban áll az a határozó, amely azt jelöli, mennyivel nagyobb, jobb vagy rosszabb stb. valami a másiknál. Ennek neve abl. mensurae (a magyarban fok-, mértékhatározó). Cicero Quinto fratre multis annis maior erat. Multo maior – sokkal nagyobb; quo pulchrior, eo melior – minél szebb, annál jobb.

3. Ablativus limitationis – horribiliores sunt in pugna aspectu. Amikor valakiről vagy valamiről általános érvényű kijelentés hangzik el, annak érvényét bizonyos korlátok közé szorítja azablativus limitationis. Amikor tehát csak bizonyos szempontból, némi megszorítással állítunk valamit, ezt a korlátozó szempontot ablativusszal fejezzük ki. Pl. Nemo tibi par est eloquentia. – Senki sem veszi fel veled a versenyt az ékesszólásban (az ékesszólás tekintetében). Insignis pietate vir. – A jámborságával kitűnő férfiú.

Britanni sunt capillo promisso – a britannusok hosszú hajúak.

(Britanni sunt) corpore raso – a britannusok borotvált testűek

 ablativus qualitatis, ld. az előző olvasmány esettanát!

 

Az összehasonlítás

Két dolog minőségeinek összehasonlítását elvégezhetjük egyszerű és összetett mondatban is. A hasonlító mellékmondat kötőszava a quam (nem szabad összetéveszteni a vonatkozó névmással!). Pl. Galli humaniores sunt, quam Britanni. A gallok civilizáltabbak, mint a britannusok. Vagy: Galli Britannis humaniores. A britannusoknál civilizáltabbak a gallok. Ha két egyező mértékű tulajdonságot hasonlítunk össze, azt általában a következő mondatstruktúrában tesszük: Britanni tam humani sunt, quam Galli. A britannusok olyan civilizáltak, mint a gallok.

 

 

Feladatok

1. Tegye az igéket imperfectumból perfectumba vagy fordítva!

 utuntur ................, vestiti sunt ................, nascetur ................, incoluerunt ................, inficiuntur ................, incolent ................, transierunt ................, est ................

 

2. Alakítsa át a passzív állítmányú mondatokat aktívvá, az aktív állítmánnyal rendelkezőket pedig passzívakká!

1. Pars interior ab iis incolitur, qui in insula nati sunt. 2. Deni habent uxores communes. 3. Plurima bella a Britannis gesta sunt. 4. Vitrum caeruleum efficit colorem. 5. Interiores plerique frumenta non serunt.

 

3.Képezze a megadott melléknevek közép- és felsőfokát!

crudelis, callidus, communis, facilis, ingens, miser

 

4. Egészítse ki a táblázatot a hiányzó alakokkal. Az adverbiumokat adverbiumként, a mellékneveket melléknévként fokozza!

		pessime
	facilius
iuvenis
	albior
		humanissimus
superbe

 

5. Adja meg a következő kifejezések kért alakjait!

haec pars maior – plur. gen.

idem pecus magnum – plur. nom.

illud corpus rasum – sing. dat.

ea regio maritima – sing. acc.

 

6. Alakítsa át az alapfokú jelzős kifejezést középfok + abl. comparationis alkalmazásával! (Pl. Viri tam fortes, quam Britanni = Viri Britannis fortiores.)

1. Rex tam bonus, quam pater.

2. Urbes tam magnae, quam Roma.

3. Lux tam communis est, quam aqua.

4. Nox tam longa est, quam dies.

 

7. Fordítsa latinra!

1. Ez a hajadon nem Rómában született. 2. Közülünk messze ő a legbölcsebb (sapiens, -entis). 3. Ezt könnyebb nekem megtennem, mint neked. 4. A fiú jobban hasonlított az apjára, mint az anyjára. 5. Britannia nagyobb Sziciliánál. 6. Gyakran használt csúnya (malus) szavakat.