|
|
 |
KOFUN SíRHALMOK, HANIWA SZOBROK, TÜKRÖK
1.a Nintoku császár sírhalma, Sakai (Japan, its Land, People and Culture, Japanese National Commission for Unesco, 1958)
1.b Haniwa szobrok (Kokka 206, 1907)
1.c Tükör a Mikura kofun ásatási anyagából (Yamato no kofun, 1941)
A Kofun-korban (isz. 300-710) számos nagyméretű földhalom sírt, ún. kofunt emeltek. A legkorábbi kofun sírokat Japán főszigetének középső területén tárták fel, majd készítésük fokozatosan elterjedt az ország egész területén. A földhalomsírok emelése, továbbá egy központból kiinduló terjedésük a politikai hatalom rendeződését is mutatja. A helyi hatalmi központok helyett lassanként kialakult egy központi államalakulat Nara-Osaka környékén. 710-ben, a Nara-kor kezdetén felépült Japán első fővárosa, majd a buddhizmus elterjedésével megváltoztak a temetkezési szokások is. A Kofun-korban szoros kapcsolatot tartottak fenn a kontinenssel, ezt bizonyítják többek közt a hasonló korú koreai emlékekkel kimutatható hasonlóságok is.
A kofun sírhalmok emelése feltehetően kapcsolatba hozható azzal a korábbi, Yayoi-kori (ie. 300-isz.300) temetkezési szokással, miszerint domboldalakban alakították ki a sírokat. A kofun sírhalmok általában kerek vagy pedig „kulcslyuk“ alaprajzúak. A sírhalmokat akna sírok fölé emelték. A temetkezési kamra általában földpadlós, kőfalakkal körülvett szoba volt, ide helyezték el a fakoporsót és a sírmellékleteket. A kamrát sziklákkal zárták le, majd ráhalmozták a földet. A holtat általában vas fegyverek, bronz tükrök, jade tárgyak kísérték a túlvilágra. A haniwa szobrocskák a sírhalom külső felületén kerültek elhelyezésre. Az 5. századtól a sírhalmok mérete jelentősen megnő, szerkezetük összetettebbé válik. Mesterséges dombokat emeltek, melyeket árkokkal vettek körül. A legnagyobb kofunokat a császári család tagjai számára készítették, hatalmi szimbólumként is fontos szerepet töltöttek be. Japán legnagyobb kofun sírhalma Osaka közelében, Sakaiban található, úgy tartják ez Nintoku császár sírja. A központi „kulcslyuk“ alakú sírhalom közel 28 m magas és 487 m hosszú, s három árok övezi. Felületén több mint 20. 000 haniwa szobrot helyezhettek el. A 6. és 7. században a családi sírok építése vált gyakorivá, a főkamra falát festményekkel vagy bevésett díszítményekkel gazdagították.
A haniwa („agyag-henger“) szobrocskák is a Kansai területen alakultak ki. Gyakran egy ház alakú haniwa szobrot helyeztek az elhunyt fölé, a többi különböző formájú szobrocskát pedig koncentrikus formák mentén állították sorba a sírhalom felületén, vagy a halotti kamrák bejáratánál. A szobrocskák készítésének központja azután keletebbre húzódott, elrendezésük pedig a temetkezési szokások változásával átalakult. A haniwák eredete a Yayoi-korig nyúlik vissza, a korai szobrocskák alacsony hőfokon égetett mázazatlan kerámiák voltak. Fennmaradtak egészen egyszerű formájúak, de készültek házakat, fegyvereket, állatokat vagy emberi alakokat formázóak is. Közös vonásuk a hengeres talapzat. Egyes elképzelések szerint az volt a funkciójuk, hogy elválasszák a holtak és az élők világát.
A Kofun-korban a sírok további jellegzetes melléklete a bronztükör volt. A kerek bronztükör egyik fele fényesre polírozott, tükröző felület, hátoldala pedig domború díszekkel ékített, a közepén elhelyezkedő kiemelkedő részen díszes zsinórt vezettek át.
Bincsik Mónika
|
