10.a A Nandaimon (Japanese Architecture, 1966)

10.b és c Kongō Rikishi (Régi japán könyvből)

Az 1180-85 közt elhúzódó Genpei háború jelzi a Heian-kor udvari kultúrájának végét, ugyanakkor a hatalmi konfliktusok megszaporodását az egyes földesurak, katonacsaládok közt. A Minamoto család győzelme után Kamakura központtal megalakult a sógunátus (központosított katonai kormányzat), élén Minamoto Yoritomo (1147-1199) sógunnal. A korszakot a katonaréteg uralma jellemezte, a császári család valmint az egyes földbirtokosok és vazallusaik közti rivalizálás megosztotta az országot. A vallási életben is tükröződtek a társadalmi változások, a buddhizmus Tiszta Föld irányzatai, majd a Zen buddhizmus váltak népszerűekké. 1333-ban Ashikaga Takauji Godaigo császárral szövetségben magához ragadta a hatalmat, ezzel ért véget a Kamakura sógunátus időszaka.

A Genpei háború után az elsődleges feladatok közt szerepelt a buddhista kolostorok újjáépítése, a vallási intézmények megújítása mellett. Az egyik legnagyobb feladatot a narai Tōdaiji kolostor újjáépítése jelentette, hiszen 1180-ban a hatalmas buddha szobor csarnoka porig égett. A felújítást irányító szerzetes, Chōgen. aki később a Tiszta Föld buddhizmus elterjesztésén fáradozott, az országot járva gyűjtötte az adományokat. Az egyik legjelentősebb adományozó Minamoto Yoritomo volt. Az ebben az időben újjáépített részek közül a Nandaimon (Déli nagykapu) mutatja leginkább Chōgen nagyvonalú elképzeléseit. 1199-ben készült el, a kaput őrző őristenségek, a két Kongō Rikishi 1203-ban kerültek helyükre. Chōgen kínai útjai során tanulmányozta a korabeli buddhista építészetet, s ezt az új stílust igyekezett meghonosítani az újjáépítés során. A „Nagy Buddha Csarnok“ újjáépítése megkívánta a hangsúlyos kapu elkészítését. A Nandaimon stílusának és építészeti szerkezetének egyik jellegzetessége a szembetűnő magasság és a lépcsőzetes, konzolos gerendatámasz szerkezete.

A Kongō Rikishi szoborpár, Agyō és Ungyō a Kei szobrásziskola remekei. Unkei (megh. 1223) és Kaikei (műk. 1185-1223) együttműködésének eredményeképpen a nagyméretű, több mint 8 méter magas szobrok 72 nap alatt készültek el, bizonyítva a műhely és a szobrot több fatömbből összeállító technika hatékonyságát. Össszesen még 18 szobrász dolgozott a műveken. A szobrok elhelyezése szokatlan, nem a bejárat felé fordulnak, hanem a kapu nyitott középső része felé. A két szobor dinamikus, mintha az őristenségek éppen akkor látták volna meg a fenyegtő veszélyt, kilépnek, karjuk heves, tiltakozó mozdulatot tesz. Ezt a heves mozdulatsort erősíti fel a ruházat mozgalmas ábrázolása. A Kei-iskola egyik jellegzetes vonása a realizmusra való törekvés, másik pedig a narai, 8. századi stílus alapos ismerete.

Bincsik Mónika