|
|
 |
BUDDHISTA ÉPÍTÉSZET A NARA-KORBAN (710-794),
A TōDAIJI-KOLOSTOR
5.a A Daibutsu szobor, Tōdaiji (Japanese Buddhism, TL 21, 1938)
5.b A Tōdaiji alaprajza (Japanese Architecture, 1966, részlet)
5.c A Hokkedō (Japanese Architecture, 1966)
A Nara-kor kezdetét a főváros kialakītása Narában, végét pedig a főváros Kyotoba költöztetése jelöli. A korszak kultúráját az erős kínai befolyás jellemzi. Ekkor veszik át Japánban a központosított kínai kormányzati struktúrát, valamint a buddhista kolostorok kiépítésének rendszerét országszerte, így a buddhizmus és a kormányzati politika kapcsolata egyre szorosabbra fűződött. A korszakban készültek el az első történelmi krónikák, s az első versantológia is. Az új főváros négyzethálós alaprajzon épült fel, a négy égtájnak megfelelően tájolt, derékszögben kereszteződő utcahálózattal. A császári palota és egyes hivatali épületek a város északi részén, a középső traktusban kaptak helyet. Az ország azonban még korántsem volt egységes, számos lázadás jellemezte a közhangulatot. Egy súlyos járványt követően Shōmu császár (701-756) 741-ben, majd 743-ban is buddhista kolostorok alapítását sürgette minden tartományban, s ugyenebben az esztendőben elrendelte a fővárosban egy hatalmas Birushana buddha (szanszkrit: Vairocana) szobor készítését. A szobor s a neki helyet adó kolostor elkészītése a korszak egyik legnagyobb udvari és vallási vállalkozásává vált. A Tōdaiji kolostor munkálatai a szobor szemfelnyitó ünnepségével zárultak 752-ben. Később a Narában kialakult hat buddhista iskola egyre szorosabbra fűzte kapcsolatait a politikával.
A kolostor megépítésére azt a területet választották ki, melyen Rōben szerzetes remetelaka állt, a császári palotától keletre. A 16 méter magas szobor készítésének munkálatai nagyrészt 749-re befejeződtek, azonban a hajcsigák kidolgozása és a szobor aranyozása még két évet vett igénybe. A szemfelnyitó ünnepségre 752-ben került sor, azonban a szobrot övező dicsfény csak 771-re készült el. A Tōdaiji kolostorkomplexumot többek közt két monumentális, hétszintes pagoda, tőlük északra a középső kapuépítmény mögött a Daibutsuden (a fő kultuszhely, az imacsarnok), mögötte a felolvasócsarnok alkotja, melyet három oldalról a szerzetesek lakónegyedei vesznek körül. A Daibutsudentől északnyugatra helyezkedik el a Shōsōin épülete. A nevezetes kolostori kincstár tartalma részben a császári család tulajdona, s 756-ban, Shōmu császár halála után özvegye többszáz tárgyat ajándékozott a kolostornak a császár emlékére. A kolostor legrégebbi épülete a Hokkedō, a Lótusz szútra csarnoka, melyet a Kamakura-korban (1185-1333) építettek újjá. Az oltár szobrai, összesen 16 alkotás, igen változatos ikonográfiát és számos technikát képviselnek, a központi alak Kannon, a könyörületesség bódhiszattvájának egyik alakja, 740 körül készült szárazlakk szobor. A hatalmas méretű Daibutsuden a tekintélyt parancsoló Buddha szoborral 1180-ban leégett, a ma is látható szobor 1692-ben készült.
Bincsik Mónika |
