37.a Bonsai fácska (Japan, its land, 1958)

A bonsai, azaz a „miniatűr fák művészete“, Japánra jellemző, magas színvonalon művelt kertészeti műfaj. A bonsai szó (japánul a bon tálcát, vagy alacsony edénykét jelent, a sai pedig növényt) jelenti egyrészt azt a technikát amivel művészi hatású fákat, bokrokat, növényeket nevelnek kerámia edénykékben, de magukat a törpefácskákat is jelöli. A bonsai növényeknek rendelkezniük kell mindazzal a szépséggel és természetességgel, mely a természetben növekedő növények sajátja, ugyanakkor méretük csak töredéke a természetes fákéknak - centiméteres értékek. A növényeket művészi kompozíciókba rendezik, vagy olyan látványokat hoznak létre, melyek természeti tájképek hatását keltik. A törpefák fennséges, öreg fákat idéznek, melyeken nyomokat hagyott az idő és a természeti elemek megpróbáltatásai. A bonsai művészet gyökerei a shintō vallásig vezethetők vissza, a törpefácskák nevelése közvetíti a természet szeretetét és tiszteletét, a természeti és egyetemes igazságok megértését, elfogadását. Úgy tartják, hogy a bonsai neveléséhez három erény szükséges: igazság, jóság és szépség. A törpefa kompozíciók szépségét műalkotásokéhoz hasonlóan értékelik. Vannak más művészeti formák is Japánban, melyekben látványokat hoznak létre, például kövekkel (bonseki) vagy pedig tálcára (homokba) vagy faállványra helyezett kövekkel (suiseki).