|
|
 |
KURODA SEIKI (1866-1924) FESTÉSZETE
33.a Kuroda Seiki: A tóparton (Japan, its land, 1958)
Az Edo-kor (1600-1867) utolsó évtizedeit jellemző gazdasági, társadalmi feszültségek, továbbá a kül- és belpolitikai problémák a Tokugawák uralmának, a sógunátus rendszerének bukásához vezettek. Az ún. Meiji reformok egy új, modern nemzetállam megteremtését voltak hivatottak előmozdítani, felélénkültek az európai és amerikai külpolitikai és kereskedelmi kapcsolatok, több kikötőt is megnyitottak a külföldiek előtt. A császárt visszahelyezték hatalmi pozíciójába, az ország új fővárosa Tokyo lett (a régi Edo). Megszűntették a hagyományos földbirtokrendszert, a négy társadalmi osztályt; kulturális felvilágosodást, átfogó modernizációt hírdettek a gazdaság, műveltség, politika minden területén. A trónra került császár neve után a korszakot Meiji-kornak nevezik (1867-1912).
A japán művészek elé komoly kihívást állított a nyugati festészet megismerése, elsajátítása, hiszen nemcsak az olajfestés technikáját kellet megtanulniuk, de egy új látásmódot is el kellett sajátítaniuk. A nyugati festészet és rajzművészet tanulmányozása már 1855-től jelentős szerepet kapott, különösen a valósághű ábrázolás és a perspektíva keltette fel a japánok érdeklődését.
Az 1880-90-es évek egyik nagyhatású, nyugati festészeti stílusban alkotó művésze Kuroda Seiki (1866-1924) volt. Kuroda szamuráj családból származott, majd családi kapcsolatai révén a politikai elit közelébe került. 1884-ben Párizsba küldték jogot tanulni, azonban ő a művészeti tanulmányok felé fordult. Az impresszionizmus, a realizmus, a természet utáni festészet mind nagy hatással voltak festészetére, a világosabb színek alkalmazása, a fény-árnyék problémák is foglalkoztatták. 1893-ban festette meg Franciaországban a „Reggeli szépítkezés“ című olajképet, mely tükör előtt fésülködő, álló mezítelen női alakot ábrázol. A képet először Párizsban mutatta be, ahol nagy sikert aratott vele, majd Japánba visszatérve a kép ellentmondásos kritikákat kapott, hiszen a szemből ábrázolt akt nem volt elfogadott a japán festészeti hagyományban. A Kuroda által Japánban meghonosított színvilág és festészeti stílus átformálta a fiatalabb, nyugati festészet iránt érdeklődő festők látásmódját. A szabad, intuitív, színes stílus sokakat vonzott, Kuroda és követői önálló társaságot is alapítottak. Művészetének és társadalmi rangjának köszönhetően az is az ő érdeme lett, hogy a közönség szélesebb rétegeivel megismertette és elfogadtatta a nyugati festészeti stílust. Műveit és követőinek alkotásait számos kiállításon bemutatták, s ő lett a nyugati festészet egyik legelismertebb tanára is.
Bincsik Mónika
|
