A KÉSEI HAEIAN-KOR (1086-1185)

ÉPÍTÉSZETE, A SANJūSANGENDō ÉPÜLETE

8.a A Sanjūsangendō épületének külső részlete (Japanese Architecture, 1966)

8.b A belső részlete, a Kannon szobrok sora (Japanese Architecture, 1966)

A császári család igyekezett visszaszerezni a hatalmat a Fujiwaráktól, a folyamat egyik lépése a kolostorokba visszavonult, lemondott uralkodók hatalmi rendszerének kialakítása (insei) lett. A korszak végét a császári család és a Fujiwarák közti politikai versengés, hatalmi harcok jellemezték, majd a Genpei belháborúval zárult le a Heian-kor. A győztes Minamoto katonacsalád Kamakurában alakította ki központját, s megalapozta a sógunátus rendszerét, melynek élén katonai vezető, a sógun áll. A Heian-kor lezárulásával a kifinomult, japános ízlést képviselő udvari kultúra is véget ért.

A Heian-kor végén a császári család igyekezett minél több kolostort alapítani, ugyanakkor a világi művészet is felvirágzott. Amida buddha tisztelete változatlanul központi szerepet kapott a vallási életben. A buddhista kolostorok, templomok nagyszámú építtettésének kezdete Shirakawa császár (1053-1129) nevéhez köthető a 11. század végétől. A nevezetes, ma már nem álló Hosshōji kolostor Kyotoban a shinden stílus alapelveit követte.

A kései Heian-kor utolsó nagy újítása a buddhista építészet területén a csarnoktemplomok kialakītása volt, melyek ezeregy darab Senju Kannon (tizenegy fejű, ezer karú Avalókitésvara) szobornak adtak otthont. A hasonló csarnoktemplomok közül már csak a Sanjūsangendō áll Kyotoban, neve annyit tesz, mint „33 oszlopközű csarnok“. A Sanjūsangendō kialakítása a 12. századi Rengeōinét követi, az épület 1253-ban készült el, majd az összes szobor felállítása után, 1266-ban szentelték fel. Az ezeregy szobor a központi ezerkarú Kannon figura körül sorakozik szabályos rendben az oltárépítmény tíz lépcsőjén. Az épület maga egy hosszú, keskeny csarnoktér, melyet minden oldalról folyosó övez. A templom udvara a császári őrség kiképzésében kapott régen jelentős szerepet, erre a mai napig megrendezett íjászversenyek emlékeztetnek.

A belső térkiképzése egyszerű, markáns pillérek tagolják a teret. A Kannon szobrok és kísérőik 28 szobra azonban finoman megformált, részletgazdag munka. 1164-ben égett le a Rengeōin csarnoka, az innen megmenekītett 156 Kannon szobor adta a Sanjūsangendō szobrainak első csoportját. A szobrok általában frontális nézetűek, a két legnagyobb méretű kar a test előtt imára záródik. Egy másik karpár kecses īvben kulcsolódik össze a csípőnél, a harmadik pedig buddhista jelvényeket tart, melyek a gonosz távoltartására utalnak. A többi kart egyenként mintázták meg, különböző attribútomokat tartanak. A korábbi Kannon szobrokat a 13. századiaktól többek közt a drapériák könnyedebb megformálása különbözteti meg és eltér a karok méreteinek aránya is. A 12. századi szobrok a korabeli udvari eleganciát tükrözik, míg a 13. századból valók a realisztikus ábrázolásmód fokozatos megjelenéséről tanúskodnak. Azonban jól érzékelhető, hogy a később készült darabokat igyekeztek a korábbi előképekhez hűen megformálni.

Bincsik Mónika