2.a A felkelő nap Újév reggelén (What is Shinto?, 1935)

2.b Az Ise szentély (A Glimpse of Japanese Ideals, Jiro Harada, 1937)

2.c Az Izumo Taisha szentély (Glimpse, 1937)

A shintō vallás (japánul: „az istenségek útja“) a mezőgazdaságon alapuló kultúra mentén bontakozott ki, eredete feltehetően a Yayoi-korig (ie. 300-isz.300) nyúlik vissza. A kamik, azaz az istenségek általában természeti tárgyakon, köveken, folyókban, hegyekben, vagy akár fákban, növényekben lakoznak. A shintōt elsősorban az emberek és a természeti erők közti viszony leírása jellemzi. A kultusz középpontja elsősorban a kami lakhelye, ezt elválasztják a földi világ szférájától. Vannak helyi istenségek, s vannak az egész ország területén tiszteltek: a császári család leszármazását a Napistennőig (Amaterasu) vezeti vissza, jellegzetes kultusztárgyak és hatalmi szimbólumok a leszármazási történettel összefüggő drágakő, kard és tükör.

A 6. század végétől Japánban meghonosodó buddhizmus a kínai, koreai kultúra elemeit is közvetítette. A következő korokban a buddhizmus és az őshonos shintō több szálon is összekapcsolódott, többek közt egyes buddhista istenségeket megfeleltettek shintō istenségek alakjainak.

A shintō szentélyek központi tere az a hely, ahol a kami lakozik, ezt általában egy faépítmény jelöli, a körülzárt területhez pedig jellegzetes kapukon, toriikon kell áthaladni. Az Ise szentély (Mie tartomány) mind a mai napig az egyik legfontosabb shintō kultuszhely, Amaterasu istennőnek ajánlották, így a császári család tiszteletének is központi helye. A komplexumnak része egy külső szentély, s e mögött helyezkedik el a belső szentély, melyet a Napistennő kultuszának szenteltek. A kettő közt torii kapuk sora húzódik, majd sűrű szövetű fakerítés következik; a belsőépületet csak a kiválasztottak közelíthetik meg. A pilléreken álló, megemelt főépület a legbelső, elzárt terület középpontjában áll, téglalap alaprajzú csarnokát kívülről veranda övezi (shinmei zukuri). Jitō császárnő (686-697) uralkodása óta húszévenként újjáépítik a szentély egészét, 1993-ban volt a 61. teljes rekonstrukció. A szentélykomplexumnak számos más, kisebb épület is része.

Az Izumo Taisha (Shimane tartomány) nagyobb méretű mint az isei szentély, a jelenleg álló épület 1744-ben épült újjá. ōkuninushi no Mikoto-nak szentelték, ő volt az az istenség, aki megtanította az embereknek az orvosságok használatát, a halászatot, és a selyemhernyótenyésztést. A szentélyépület kialakítása a Yayoi-kori megemelt szerkezetű magtárakéra vezethető vissza, később pedig magas társadalmi pozíciót jelölő házak készülhettek hasonló struktúrával. A földbe süllyesztett, kerek pilléreken nyugvó épületnek két téglalap alaprajzú csarnoka van, melyeket pillérek választanak el egymástól (taisha zukuri). Kívülről széles veranda öleli körül az épületet, és íves, csúcsosan megemelt tető fedi.

Bincsik Mónika