JAPONIZMUS

39.a Az „Artistic Japan“ cīmlapja, 1890. június

39.b Az „Artistic Japan“ cīmlapja, 1890. augusztus

39.c Mintagyűjtemény az „Artistic Japan“ 1890-es számának mellékletéből

A nyugatiak érdeklődése Japán és művészete iránt már a 14. század óta megmutatkozott, koronként hol felélénkülve, hol alábbhagyva, de a 19. század közepe tájától a századvégig a „Japán-mánia“, vagyis a japán művészet divatja végigsöpört Európán és az Egyesült Államokon egyaránt. A japán elzárkózó külpolitika enyhülésével a 19. század közepe tájától még csak szórványosan, majd a Meiji reformok után (1867) egyre növekvő mértékben ismerte meg a nyugat a japán történelmet, művészetet, s egyre több műalkotás jutott át Európába, továbbá a külföldiek is elutazhattak Japánba. Az európai híradásokban gyakran szerepelt az új, formálódó nemzetállam, s a világkiállítások japán pavilonjai (Párizs 1867, Bécs 1873, Párizs 1878 etc.) is ráirányították a figyelmet Japán ősi kultúrájára. A japonizmus szó, mely a japán művészet divatjára utal, 1872-ben keletkezett Franciaországban, de már ezt megelőzően is számos írás született a japán művészet európai művészekre gyakorolt hatásáról, például már 1868-ban említik, hogy a francia festők, Edouard Manet és Claude Monet tanulmányozzák Hokusai műveit.

Siegfried Bing, a neves párizsi műkereskedő 1888-ban indította el havilapját „Le Japon Artistique“ címmel, melynek hatására méginkább felélénkült az érdeklődés a japán művszet iránt. Az európai festők egy része, mint például Manet és Monet, Edgar Degas úgy tartották, hogy a japán művészet friss forrása lehet azoknak az ötleteknek, elveknek, melyek felszabadítják majd a nyugati művészetet a régi, elavult konvencióktól és elősegítik egy új, kreatív művészet születését. 1878, a párizsi világkiállítás után már jelentős mennyiségben exportáltak a japánok műtárgyakat Európába, de az európai utazók nagy része is jelentékeny műgyűjteményekkel tért haza.

Az Európába átkerült japán fametszetes könyvek, fametszetek elsősorban a festészetre vagy a grafikára voltak hatással, különösen Hokusai, Hiroshige, Utamaro, az Utagawa-iskola különböző mestereinek munkái voltak közismertek. Számos jól ismert művész a 19. század 80-as éveiből merített a metszetek kompozícióiból, színvilágából, motívumaiból, többek közt Maurice Denis, Camille Pissarro, Pierre Bonnard, Henri de Toulouse-Lautrec, Auguste Renoir, Vincent Van Gogh említendők.

Az európaiakat a japán iparművészetek kifinomultsága, aprólékos kivitelezése, gazdag motívumkincse is elbűvölte. Kerámiák, rekeszzománc darabok, lakktárgyak, a fémművesség remekei mind keresettek voltak Európában, s a kialakuló szecesszió művészetére is jelentős hatást gyakoroltak. Számos európai iparművész merített ihletet a japán művészetből, mint például Emile Gallé, René Lalique, vagy Lucien Gaillard.

Bincsik Mónika