|
|
 |
VIRÁGRENDEZÉS - IKEBANA
38.a Virágkompozīció a tokonomában (Tourist Library 11, 1936)
38.b Rikka stīlusú kompozīció (Tourist Library 11, 1936)
38.c Modern virágkompozīció (Tourist Library 11, 1936)
Az ikebana szó jelentése japánul hozzávetőlegesen „életben tartott virág“. A világon szinte mindenütt használják a virágokat díszként, élvezetből szépen elrendezve, vagy vallási összefüggésben, „felajánlásként“, azonban Japánban a 15. századtól kialakult a virágrendezés („a virágok útja“) önálló művészete. Az ikebana művészek az ember és a természet kapcsolatát élik át az állandó változás közepette. Az ikebana része a kompozíciót alkotó virágok gondos kiválogatása, az eszközök, edények megválogatása, továbbá a növények rögzítésének és megfelelő hajlításának technikái. Fontos szempont a növények egymáshoz való viszonyának figyelmes átgondolása, valamint a kompozíció és környezete összehangolása. Az ikebana kompozíciók nézőpontja, amelyre megkomponálják őket, magukon az elrendezéseken kívül helyezkednek el. A háromdimenziós kompozícióknak általában asszimetrikus egyensúlya van. Az üres tér szerepe is bele van komponálva az összeállításba. Formák és vonalak, világos és sötét színek egészítik ki egymást. Általában páratlan számú komponenst válogatnak, az évszakra jellemző növényeken lehetőség szerint van bimbó, kinyílt virág és hervadó levél.
Az ikebana elsajátításának három fő területe van. Az első maga a technika, mellyel vágják és rögzítik a növényeket (vastag ágakat csakúgy, mint törékeny szárakat) a különböző típusú edényekben. Meg kell tanulni hajlítani, formázni a virágokat, kialakítani a tetszetős vonalakat, továbbá a színek és formák harmóniáit. El kell természetesen sajátítani a növények életének meghosszabítását az edényekben. Másodikként az ikebana stílusainak története, a technnikák, eszközök elnevezései és stílusai, a különböző növények „összhangzata“ következik. A harmadik az ikebana szellemi háttere, mely a shintō vallásig vezethető vissza.
A 6. századtól, a buddhizmus Japánba érkezésével együtt voltak formális virágfelajánlások koreai vagy kínai mintákat követve. Az egyik legrégebbi ikebana iskola, az Ikenobō a 7. századi buddhista virágfelajánlásokig vezeti vissza történetét. A Heian-korban (794-1185) az előkelők köreiben már rendeztek „virágösszehasonlító versenyeket“ (hana awase), az egyik legrégebbi, ikebanáról szóló írás is ebből az időszakból származik. A 15. századra kialakult tatebana stílus eredetileg formális alkalmakra készült kompozíciókat jelölt, készítésének szabályait szigorú előírások rögzítették. A 16. század szimbolikus rikka kompozíciói az előkelők tágas szobáit díszítették; összetett szabályrendszert követve készültek. A neves, 16. századi teamester, Sen no Rikyū alakította ki a teaszertatáshoz kapcsolódó virágrendezés (chabana) elveit. A 19. századig az ikebana számos iskolája, stílusa alakult ki, majd a 20. században a szabad stílus is megszületett.
Bincsik Mónika
|
