12.a A Kinkakuji (Japanese Architecture, 1966)

12.b A Kinkakuji és a kert részlete (Glimpse, 1937)

Az Ashikaga-sógunátus ideje alatt (1338-1573), a Muromachi-korban a buddhizmus befolyása olyan jelentős volt a kultúrában, hogy nehéz határozottan szétválasztani a vallási és a világi művészetet. Két jellegzetes vonásokkal bīró kultúrkör alakult ki két Ashikaga sógun körül, Yoshimitsu (1358-1409) Kyoto északi részén található villája a Kinkakuji (Aranytemplom) valamint unokája, Yoshimasa (1436-1490) villája a város keleti részén, a Ginkakuji (Ezüsttemplom) jelentették a kor kulturális központjait. Az épületek eredetileg a sógunok számára készült elegáns lakóhelyek voltak, ahol kikapcsolódásaiknak szentelhették magukat. Haláluk után alakították át az építményeket kolostorokká (templomokká), a Kinkakuji hivatalos elnevezése Rokuonji, s a Shōkokuji-hez tartozik.

Az aranyfüsttel borított pavilon háromszintes, kettős tetőszerkezetű építmény, mely számos különböző funkciónak ad otthont. Az épület tervezésénél a hasonló kínai építményeket is figyelembe vették. Az első szint pihenésre szolgál, innen lehet gyönyörködni a kertben és a tóban. Felfüggesztett bambuszfüggönyök határolják, ezeket feltekerve láthatóvá válik a belső tér, hasonlóan a Heian-kori palotákhoz. A második szint a szamurájok ízlésvilágát tükrözi, falakkal határolt, L alakú alaprajzú. A harmadik szint a legkisebb alapterületű, itt Amida buddha és huszonöt bódhiszattva szobra kapott helyet, továbbá egy Kamakurából származó Buddha ereklye. Kyoto egyik leghíresebb látványossága, a tó vizében tükröződő pavilon festői képet nyújt.